Paprikáskrumpli Chilében avagy Viva Hungría!

0

A Határátkelő kezdeti időszakának egyik legsikeresebb posztja volt Ági chilei beszámolója, ami után rengetegen mondogattátok, hogy legszívesebben azonnal indulnátok (bevallom, én is így éreztem). Íme a folytatás!

„Annyi levelet kaptam az előző cikk után, hogy a mai napig nem sikerült megválaszolnom valamennyit, ezért ezúton is elnézést kérek. Rengeteg kérdést tettetek föl, többek közt a pontos árakról Aricában (Grafogirl barátném a santiagói helyzetet pontosan ecsetelte, így sokan épp az ő posztja miatt Aricába készülnek, az alacsony árak miatt). Ebben a bejegyzésben összegyűjtögettem elég sok mindennek az árát, úgyhogy akik ezzel kapcsolatban írtak csak, azoknak ebben a posztban válaszolok.

Én 2oo8-ban körbeutaztam Chilét egy hónap alatt és akkor még mindenütt lényegesen alacsonyabbak voltak az árak(még Santiagóban is), mint Magyarországon. Azóta elsősorban a forint árfolyamának zuhanása miatt sokat változtak a dolgok-nem éppen előnyükre. A képek, melyek ebben a posztban szerepelnek, ezen a hosszú úton készültek.

Arica Chile legolcsóbb városa. Santiago a főváros (nézzük meg Pesten az árakat és mondjuk Radostyánban, BAZ megyében és nálunk természetesen közel sem akkora a szórás, mint ebben a kontinensnyi országban). Persze van pár turisták által látogatott hely, ahol első körben én is lefeküdtem az áraktól és meg voltam győződve róla, hogy ez nem is Chile, hanem talán Párizs :))) Ilyen például San Pedro de Atacama.

Ajánlgattak itt nekünk szállást 4o.ooo pesóért (durván 17-18e Ft) éjszakánként, de aki ismeri Chilét, az itt is feltalálja magát. Én konkrétan 75oo pesóért (kb 3ooo-32ooFt) szálltam meg itt két egymást követő évben is. Amúgy San Pedro de Atacama azért ennyire drága, mert innen közelíthető meg Chile rengeteg természeti látványossága: az El Tatio gejzírmező, a Chaxa lagúna, benne több száz flamingóval, a Miniques és Miscanthi lagúnák, a Halottak és a Hold völgye stb.

Az árakon túl azonban nem lehet (illetve én nem tudok), Chiléről csak úgy általánosságban beszélni, mert én azon emberek által ismertem meg ezt az országot, akik anno nálunk éltek. Így az én beszámolóim sosem lesznek annyira hidegek és tárgyilagosak mint sok posztolóé a Határátkelőn.

Egyetlen dologban mondanék egy picikét ellent Gabi barátném bejegyzésének, ez pedig az, hogy Chilében a többség nem ismeri a magyarokat. Én konkrétan végigutaztam az ország elég jelentős részét Aricától egészen Puerto Montt-ig (Sajnos a Puerto Montt-tól lejjebb fekvő országrész kimaradt, legfőképp az idő és megfelelő ruházat hiánya miatt(itt a legvadabb nyárban jártunk és 13(!!!), fok volt épp:), úgyhogy inunkba szállt a bátorságunk, gyors hátraarcot csináltunk és száguldottunk vissza északra, a melegbe:)

Magyarul mindenfelé

Egyetlen dologban mondanék egy picikét ellent Gabi barátném bejegyzésének, ez pedig az, hogy Chilében a többség nem ismeri a magyarokat. Én konkrétan végigutaztam az ország elég jelentős részét Aricától egészen Puerto Montt-ig (Sajnos a Puerto Montt-tól lejjebb fekvő országrész kimaradt, legfőképp az idő és megfelelő ruházat hiánya miatt(itt a legvadabb nyárban jártunk és 13(!!!), fok volt épp:), úgyhogy inunkba szállt a bátorságunk, gyors hátraarcot csináltunk és száguldottunk vissza északra, a melegbe:)

Na szóval sokszor még a tourinformoknál is összefutottunk olyanokkal, pl Puerto Octay-ban, ahol mikor megkérdezték a nemzetiségünket és meghallották, hogy magyar vagyok, kijött a bódéjából a pasi és megölelgetett:)

A másik dolog, hogy én úgy kerültem Chilébe, hogy a lakosság egy elég speciális rétegét ismertem meg, a volt magyarországi menekülteket. Én a chileiekkel 1986-ban ismerkedtem meg, persze Magyarországon, a nálunk élőkkel. Akkor már a legtöbben készülődtek vissza Chilébe.

Akik Pesten maradtak (nagyon kevesen vannak), rendszerint azért tették, mert már Magyarországon nőttek föl, nálunk alapítottak családot, gyerekeik születtek stb.

Hotel Copec

Nem sokkal Chilébe érkezésem után indultunk el a sógornőmmel, hogy felfedezzük az országot (mint említettem az ex-férjem és egész családja is nálunk élt, így mindannyian perfekt magyarok, a sógornőm is). Ezalatt a hónap alatt párszor fordult csupán elő, hogy sátoroztunk, vagy épp a Copec benzinkúthálózat létesítményeit használtuk szállás gyanánt (elképesztően modern hálózat, patyolat-tiszta, szinte steril mosdókkal, zuhanyzókkal és minden ingyenesen használható – vagyis lefürödtünk egy ilyen kútnál és ott aludtunk a mikrobuszban. El is neveztük “Hotel Copec”-nek:)). Valaki írta nekem, hogy szívesen körbeutazná Chilét. Neki bátran ajánlom költséghatékonyság végett a Copec kutakat szállásként:)

Az egész országban, ahogy mentünk dél felé, mindenhol voltak a családomnak ismerősei, barátai. A sógornőm mondta, hogy majd mindig 1-1 barátnál szállunk meg, de fogalmam sem volt arról, hogy ezek a barátok egytől-egyig Magyarországon élt chileiek.

Így akkor ért az igazi meglepetés, mikor megérkeztünk az első megállóhoz és a vendéglátó hölgy némi akcentussal ugyan, de tökéletes magyarsággal, ezekkel a szavakkal fogadott: “Isten hozott benneteket, érezzétek otthon magatokat nálam!” És ez így ment, keresztül egész Chilén! Akárhol szálltunk meg, olyan embereknél laktunk, akik Magyarországon éltek, vagy ha ők nem is, a rokonaik igen.

Az egy hónapos út során végig magyarul beszéltünk és nekem olyan érzésem volt, hogy Chilében mindenki perfekt magyar 🙂 Ennek az oka egész egyszerűen az, hogy én azt a réteget ismertem meg Chilében, akik vagy Magyarországra menekült chileiek voltak, vagy a környezetükben éltek-élnek. Ők mindannyian tudnak-hallottak Magyarországról.

Példának okáért San Carlosban lakik egy család (náluk is voltunk). Azt hiszem el lehet mondani, hogy csak ennek az egy családnak köszönhetően San Carlos abszolút ki van művelve Magyarországról:). Volt aki nem csak Budapestet, Puskás Öcsit, a Balatont ismerte de azt is elmondta, hogy van egy finom magyar étel valami gyulász:)

„Mi Magyarországnak az életünket köszönhetjük”

Engem például az is meghatott, hogy úgy őrzik a magyar nyelvet ezek az emberek, mint valami kincset. Sokan mindössze 14 évet éltek nálunk, előtte és azóta is Chilében, mégis folyékonyan beszélnek magyarul. Meg is kérdeztem az egyik ilyen tőlünk visszaszármazott családot, hogy miképpen van az, hogy ők már 2o éve újra Chilében élnek, mégis folyékonyan beszélnek magyarul, míg sok echte magyar ha kimegy például az USA-ba, néhány év múlva már amerikai akcentussal beszél…(tisztelet a kivételnek).

Akkor ennyit mondott nekem és a szavai a mai napig a fülembe csengenek: „Ági! Mi Magyarországnak az életünket köszönhetjük! Befogadott akkor minket, amikor életveszélyben voltunk és egy új élettel ajándékozott meg bennünket! Mindent megkaptunk a magyar államtól és emberektől! Lakást, megélhetést, mindent!!! Hogyan felejthetném el ennek az országnak a nyelvét?!?! Amikor az olimpiát nézzük a magyaroknak éppúgy szurkolunk mint a chileieknek!!! HA meghalljuk a magyar himnuszt éppúgy könnybe lábad a szemünk mint 2o évvel ezelőtt, mikor ott éltünk…”

Csoda, hogy ezek az emberek mindenhol a magyarok dicséretét zengik?? Nem az. Itt Aricában egyetlen ilyen Magyarországról visszaszármazott család él, az én ex családom. Mégis szinte mindenki tudja itt róluk, hogy nálunk éltek a puccs után, Budapesten, a fővárosban és van egy nagy, gyönyörű tavunk az országunkban, amit Balatonnak hívnak (bár hallottam már bálátány-nak is mondani:) és hogy Magyarország gyönyörű zöld (ez itt Aricában, az Atacama sivatag szívében igen nagy pozitívum, lévén itt csak homok van, no meg néhány pálma, amit kínkeserves öntözgetéssel tart életben az önkormányzat:).

Korda György és a paprikáskrumpli

Az ex sógornőmnek van egy éjszakai bárja, ahol nem egyszer magyar számokat tesz be háttérzenének. Így esett, hogy az indiánok a Zizi Labor és a veresegyházi asszonykórusra buliztak vagy épp Piramisra, de hallottam Korda Györgyöt is :)))

Azt se felejtem el soha, hogy mikor az egyik ilyen chilei családnál megszálltunk San Carlosban, a családfő (Ravo), megszólalt (persze magyarul): „Nahát!!! Itt van nálunk egy igazi magyar gringa és én 2o éve nem ettem egy tisztességes magyar kaját! Mondom: OK, mit főzzek nektek? Na azt az arcot rajzolni kellett volna: PAPRIKÁSKRUMPLIIIIIIIIIIT!!!!! LÉCCILÉCCILÉCCIIIIIIIII!:)))))) Mai napig nevetek, ha eszembe jut….a lábost is kitörölgették utána:) Másnap csirkepörköltet kértek tarhonyával.

Velük kapcsolatban van más élményem is. Amikor ezen a déli túrán voltunk, a Ravo és családja csatlakoztak hozzánk és két hétig együtt utazgattunk (a következő képen maga a családfő és autója látható, utóbbin természetesen ott a magyar matrica). A Ravo, aki amúgy fergeteges humorérzékkel van megáldva, pont ugyanúgy beszél magyarul, mint én (a legkisebb akcentus nélkül).

Ravo és autója.JPG

Nos, az út során elvittek minket egy termálfürdőbe. Leparkoltuk az autókat, én a sógornőmmel elindultam arra, amerre a fürdő bejáratát gondoltuk. Hatalmas tömeg állt ott, gondoltuk ezek az emberek sorban állnak a fürdő előtt, így mi is beálltunk szépen. Kiderült teljesen rossz helyre álltunk és a Ravóék már mindenütt kerestek minket.

Épp nyugodtan néztünk ki a fejünkből, amikor a tömeg túlsó végéről egy ordítást hallottunk: Csajok!! HÁT TI MEG MI A F…SZT KERESTEK ITT?!?!?!:)Teljesen elképedtem. Olyan furcsa volt Chile egyik eldugott településén ezt hallani (ordítva!!!), ekkora tömegben, hogy csak néztem magam körül:) Aztán eszembe jutott, hogy ezt szerencsére rajtunk kettőnkön kívül az egész tömegből nem értette egyetlen árva ember sem és kitört belőlem a röhögés, de a sógornőmből is. Vagyis a Ravo magyar-tudásával abszolút semmi baj nincs. Teljesen folyékonyan káromkodik :)))))

A Hungary matrica

Megható, hogy például hagyomány ezeknél a családoknál, hogy a család autója addig nem autó, amíg nincs rajta a Hungary-matrica. (A posztban látható képeken az immáron 22 éve ismét Chiéében élő sógornőm mikrobusza és Ravóék autóját is megnézhetitek. Mindkettőn ott a magyar matrica…) Ha az ember valami nagy-nagy örömöt akar nekik okozni, akkor hozat Magyarországról ilyen matricákat, mert bizony kopnak, vagy más “magyaros” dolgot, mindennek úgy örülnek, mint a gyerekek.

Szóval ismerik itt Chilében a magyarokat… és nemcsak konkrétan ezek a családok, de mindenki, aki kapcsolatba került velük valaha. Talán Santiagóra ez nem igaz – nem tudom. Ott egész mások az emberek mint vidéken és sok a külföldi. Természetesen nincs olyan közösség (mindenki ismer mindenkit és mindent tud róla) mint a vidéki kisvárosokban. Magyarországon ez ugyanígy van. Gondolom, előfordulhat, hogy egy santiagói ugyanabban a toronyházban lakik, mint egy visszaszármazott magyarországi család, de mivel senki nem ismer senkit, ő sem hallott soha róluk…

Én többek között azért érzem ennyire jól magam Aricában, mert 4o évet éltem Budapesten és elegem volt már a szmogból, a tömegnyomorból, buszokból, metróból. Gyakran a saját szomszédaimat sem ismertem a lakótelepen. Itt egészen más: mindenki ismer mindenkit, csend van, béke, nyugalom…ide nem hallatszik el Santiago nyüzsgése, sem a jelenlegi diáktüntetések.

Itt senki nem tüntet, mindenki éli a megszokott életét, ami abból áll, hogy egész héten gürizik, de péntek este megbolondul egész Arica és felbolydul a város: minden chilei ezerrel indul bulizni. A hét vége ugyanis itt két napos arconpörgésből áll.

Santiago több mint 2ooo km-re van tőlünk. Ennyi erővel akár egy másik kontinensen is lehetne (Arica Santiagótól messzebb van, mint Budapest Moszkvától!) Nálunk éjszaka olyan csend van, hogy a légy zümmögését is lehet hallani(de ritkán halljuk, mert rovarokból itt a sivatagban nem sok akad.

Chilei vagy magyar idő szerint?

Másban is reagálnék Gabi írására: ABSZOLÚT igaz, amit a chileiek időérzékéről elmondott!!! Itt a minimum az, hogy mindenki, mindenhonnan legalább egy órát késik…de inkább többet! Volt, hogy a kirendelt mosógépszerelő hétfő délelőtt 1o óra helyett péntek délután 4-kor jelent meg és nem értette mi bajom van ezzel:)

Na, ezzel kapcsolatban elmondok egy sztorit. Egyik chilei barátnőm szokás szerint mindig megváratott. Egyszer elegem lett és elhordtam mindenfélének. Erre ő is begurult és mondta nekem, hogy mégiscsak én élek egy idegen országban és akkor nekem kéne alkalmazkodnom hozzájuk. Megfogadtam a szavait… Amikor legközelebb találkoztunk, valamivel több mint egy órát késtem – szánt szándékkal.

Amikor megérkeztem, nekem esett, hogy igazán szólhattam volna neki és miért várattam ennyit. Én meg ránéztem elkerekedett szemekkel és mondtam: de hát nem értelek!!!! Azt mondtad nekem kell alkalmazkodnom a chileiekhez! Egy ideig meredt rám, aztán kirobbant belőle a nevetés, végül már úgy nevetett, hogy a könnye is csorgott. Aztán annyit mondott: igen…teljesen igazad van…én mondtam…ne haragudj!

Innentől nem okozott problémát egyetlen találkozónk sem. Mindig úgy beszéltük meg a randikat, hogy “chilei idő szerint” vagy “magyar idő szerint”. Ha “magyar idő szerint” találkoztunk onnan nem késtünk sosem. Ha mégis, akkor rögtön hívtuk egymást. Szóval lehet azért nevelni a chileieket is.

hegy.JPG

A nagyi lábszára és a fél disznó

Érdekes dolog az is, hogy itt az esküvők átlag este 11, éjfél körül kezdődnek, a nagyobb ünnepi vacsorák szintén. Előfordult, hogy hivatalos voltam egy vacsira, de éjjel fél 12-kor már olyan álmos voltam, hogy képtelen voltam elindulni. Az asado (szabadtéri grillezés), itt is dívik ezerrel, erre mindig mindenki talál okot. Teljesen megszokott látvány, hogy a soklakásos házak elé kiül egy család és grillpartit rendez. Ezt akkor is simán megteszik, ha a városközpontban laknak, akkor a járdára ülnek ki a házuk elé.

Nem egyszer estem már keresztül a nagymami lábszárán vagy egy fél disznón, miközben gyalogoltam a városban. Szerencsére ezek is mindig éjjel vannak, amikor már csekély a forgalom.

Más: megtudtuk az albérletek árait a fővárosban. Azt is megtudtuk, hogy a közös költség elképesztően sok lehet a szinte kötelező portaszolgálat miatt (akár 1oo.ooo peso is havonta). Íme, egy jó példa arra, miért akkora előny Santiagóhoz képest egy kisváros.

Én egy lakótelepen, egy 5 szintes házban lakom. A közös költségünk 4ooo peso havonta. Itt ugyanis senki nem fél, attól, hogy bárki betéved, vagy bemászkál, egész egyszerűen, mert jó a közbiztonság. Portaszolgálat az egész városban nincs szerintem. A lakótelep ugyan körbe van kerítve, de egyetlen lakó sem zárja be soha egyik kaput sem…minek?? Ki jönne ide be? Éjjel háromkor is lemehetek kutyát sétáltatni és nem kell félnem semmitől (hozzáteszem nem 3 pitbull-t tartok, csak egy ölebet).

A nana

Láttam egy kommentet a cselédlányokról is. Gabi leírta a helyzetet Santiagóban. Én leírom, mi a helyzet Aricában. Itt nem sok családnak van cselédje, csak a tehetős, sokgyermekes szülőknek. A többség itt egyedül boldogul, pedig itt is minden nő dolgozik. Ez amúgy szinte csak Chilére igaz egész Dél-Amerikában.

Itt nanának nevezik a sima cselédet, de a gyerekfelügyelőt is. A nanáknak a gyerekeket éppúgy kötelességük ellátni, mint az egész családot. Ők mosnak-főznek-vasalnak-takarítanak, vagyis az összes házimunkát is ők végzik. Ezek a “nana”-k itt Aricában egytől-egyig peruiak.

madarak.JPG

Sok családban láttam őket, hogy hogy élnek és hogyan bánik velük a család. Például az én ex-családomnak is volt, én is velük éltem, vagyis a legközelebbről megtapasztaltam, hogy milyen az életük (sosem tudtam megszokni, hogy ilyen szinten kiszolgálnak: amint fölkeltem és lefürödtem, az asztalon várt az elkészített reggeli, a forró kávémmal, úgy elkészítve, ahogy szeretem, a ruháim minden nap frissen kimosva, kivasalva bevarázsolódtak a szekrénybe, stb.).

Viszont soha nem láttam olyat itt, Aricában, hogy ne bántak volna családtagként a nanával, megalázták volna őket, vagy nem megfelelő hangnemben beszéltek volna velük. Mindenhol a nevükön szólítják őket, senki nem mondja, hogy “a lány”. Azt a lányt, aki az én ex-családomnál dolgozott és dolgozik a mai napig (Szonja), a család férfitagjai rendszeresen “angyalom”-nak szólították és tényleg mindenki imádta.

Az igaz, hogy eszméletlen sokat dolgoznak, egy nagy háztartás minden terhe a nyakukon, de mindig együtt étkeznek a családdal, itt Aricában a háziasszony is mindig besegít a nanának akár a főzésben, akár a tálalásban vagy más házimunkákban. Itt mindenki tud főzni, azok az asszonyok is, akiknek cselédjük van.

hegy 2.jpg

A nanáknak nincs semmiféle “cselédjelmezük”, ugyanúgy öltöznek mint bárki más, de bizony a gyerekektől sokat el kell viselniük. A chilei gyerekeket eszméletlen módon agyonkényeztetik, szó szerint bármit megengednek maguknak és rettenetesen bunkók tudnak lenni.

A nanák itt Aricában, a bentlakás és teljes ellátás miatt rendszerint elképesztően keveset keresnek. Gyakran csak 6o.ooo (!!!) pesót. Viszont a perui állapotokhoz képest annyival nívósabb körülmények közt élhetnek, hogy még így is megéri nekik itt dolgozni és a teljes fizetésüket hazaküldeni a családjuknak.

Nálunk ezek a perui nők vagy 4o-esek (kinézetre minimum 6o, ugyanis ezek a déli nők nagyon hamar öregszenek), vagy épphogy betöltötték a 18-at és a többség valóban iskolázatlan. Bejárónő itt nincs annyi, több a félállású nana.

A párom húgának két fia van. Egyedül neveli őket és késő estig dolgozik, ezért déltől alkalmaz egy nanát, aki kitakarít, megfőz, kaját ad a két lurkónak, mikor hazajönnek a suliból, kimos-kivasal és mikor a párom húga hazaér a munkából, akkor hazamegy. Itt a sima bejárónő ritka. Inkább az a gyakoribb, hogy amikor anyucinak elege lesz, akkor áthív egy hölgyet, hogy nyalja ki neki a lakását néha.

Ezt még én is időnként megejtem, mert 1o.ooo pesóért lemossák nekem még az ablakokat is, amit én nem merek, mert tériszonyom van. Még Pesten is anyum mosta… De egy ott lakó cselédet azt hiszem soha nem tudnék megszokni a lakásomban…inkább főzöm egyedül a kávét és takarítok.

Ezt azért is írtam le, mert többen írták, hogy nem lehetne-e ide kijönni bébicsőszködni. Hát nem. Mert itt eszméletlen sokat kell dolgozni, nevetséges fizetésért. Abban látok lehetőséget egyedül, hogy valaki angol nyelvű bébicsősznek jöjjön ki, ilyenek ugyanis itt nincsenek és kezd zavaróvá válni, hogy Chilében szinte senki nem beszél nyelveket. Így a tehetős szülők, elképzelhető, hogy ebbe fektetnének pénzt, hogy a gyerekeik apró korban megtanuljanak angolul. Ez persze csak egy ötlet.

Abban is egyet kell értenem Gabival, hogy az oktatás és az egészségügy elképesztően rossz és drága rendszer. Mi itt Aricában szinte sose vesszük igénybe a chilei egészségügyi szolgáltatásokat, csak SOS esetben. Nem azért mert rossz, hanem mert drága.

hegy 3.JPG

Egyszerűen átautózunk Peruba, a 1o km-re levő határon és ott a hihetetlenül nívós, vadiúj “Nemzetközi kórházban”, sorban állás, várakoztatás nélkül, első osztályúan kiszolgálnak, ráadásul olcsóbban mint Chilében biztosítással. Ha akarok egy CT-t csináltatni, azt megcsinálják max. 1-2 óra várakozás után, még aznap. Rendszerint csak a leletért kell később visszamenni. Egy teljes nőgyógyászati kivizsgálás (mammográfiával, rákszűréssel, mindennel), akciósan 3o.ooo pesónak megfelelő perui soulért volt kiírva legutóbb.

Aricai árkatalógus

Lakásbérlés:
8o.ooo-2oo.ooo pesóig (34.ooo-87.oooFt). Akad 3oo.ooo pesós (13o.oooFt) lakás is a központban, de az már minden luxussal felszerelt, luxusbútorok és luxusgépek, körpanorámával az óceánra, minimum 4 szoba hallos. Én 1oo.ooo pesóért (43.oooFt) bérlek egy 3 szoba hallos lakást. Nem a központban, de egy korrekt területén a városnak és a lakás minden ablaka az óceánra néz.

Rezsi (itt a saját lakásomét tudom mondani, ketten lakunk a párommal):
– viz: 5e peso – 22ooFt /hó
– áram: 2o.ooo peso- 87ooFt/hó
– gáz: 6-7e peso – 28ooFt /hó
– széles-sávú internet: 19.9oo peso – 87ooFt /hó
– közös költség 4e peso – 17ooFt /hó.
– alapban 7 chilei tv csatorna jön be antennával, ha többet akarsz, azért a zsebedbe kell nyúlni, mert kb 2o.ooo pesót lehet havonta számolni arra is, igaz akkor már a kinai nemtommelyik adót is foghatod, mert kapsz vagy 8o csatornát.. Nekem konkrétan a 7 több mint elég.

– Szobabérlés akár már havi 4o.ooo pesóból megoldható, de azért én ilyenbe nem szívesen mennék. 🙂 6o.ooo-7o.ooo pesóért már civilizált szobát lehet bérelni, civilizált házban. Az esetek 8o%-ban wifi is van a lakásban. A szobaárakban minden esetben a rezsi is benne van. Azt hozzá kell tennem, hogy nem egyszerű itt albérletet találni, nem sok kiadó lakás és ház van, így szinte versenyeznek az emberek értük.

– apartmanházak: Ezek rendszerint nagy családi házak. Az alsó szinten a tulajdonos család él, a fölső szinten pedig szoba-fürdőszobás apartmanok vannak kialakítva. Ezek rendszerint nívósak, bútorozottak, tv stb. Vagyis csak költözz be és lakj. Ezeknek a szolgáltatásába beletartozik a heti takarítás és ágyneműcsere is. Konyha rendszerint nincs, a mosást rendszerint külön díjazás mellett elvállalják (átlag 1ooo-2ooo peso: 43o-87oFt egy mosás). Az ilyen apartmanok ára kb 12o.ooo peso (52.oooFt), havonta. Ebben benne van a rezsi, takarítás stb. Az esetek többségében wifi van a házban.

Rendszerint vannak közös fürdős szobák is, ezeknek a felszerelése ugyanaz, mint a privát fürdősöké, csak a fürdő a folyosón van és rajtad kívül még 1-2 ember használja. Az ára 8o.ooo peso (34.oooFt)/hó, ebben is benne van a takarítás és ágyneműcsere. Ezeknek a házaknak az előnye, hogy rendszerint patyolat tiszták, nívósak, kulturáltak.

Ezen a linken fölraktam két fotót, az egyik a kilátást mutatja a lakásom halljából, a másikon a lakótelep látható ahol lakom. Hogy legyen valami viszonyítási alap, mit lehet itt 1oo.ooo pesóért bérelni. A lakás amúgy kb 9o nm-es, 3 szoba, hall, konyha, mosókonyha, fürdő.

Étkezési lehetőségek a városban

– Minden étkezdében, tavernában dél és 15 óra között lehet menü-t enni. Ez itt Aricában 1ooo-16oo peso (43o-7ooFt) között mozog. Az egyik legolcsóbb étkezési forma. Sokszor egytálétel, de többször leves és második, gyakran desszert is. Mindig mindenhol többféle menü van, sőt variálni is engedik (pl nem kérek rizst, hanem inkább sült krumplit, vagy ezt a menüt kérem, de csirkével, stb.), nem változtatják az árat. Tegnap épp grillcsirkecombot ettem vegyes salátával, 1ooo pesóba (43oFt) került elvitelre. Az ételek mindig frissek, itt semmi sem mirelit, mindent helyben készítenek, sütnek.

– ha nem menüt eszel, hanem rendelsz ételt, az jóval drágább: 3-4ooo peso (13oo-174oFt)
– Gyümölcslé étkezdékben (itt Aricában szigorúan csak 1oo% gyümölcsből préseltet készítenek): 1 liter: 15oo peso – 65oFt (érdekes, hogy mindenhol 1 litert árulnak, kisebb nincs…mi mindig ketten iszunk egyet, mert fél liter bőven elég)
– Kapuccsinó sétálóutcában 11oo peso(48oFt)
– Egész grillcsirke elvitelre: 36oo peso – 15ooFt (de ne a pesti grillcsibékre asszociáljatok…ezek tényleg csirkék:)
– Sült krumpli (Kézzel tisztított és felvágott VALÓDI sült krumpli): 6oo peso – 26oFt. Derekas adag :))
Amúgy egész Aricára igaz, hogy itt senki nem eszik mirelit dolgokat, a tavernákban is mindig mindent frissen készítenek.

Bolti árak:

– Tészta: (4 csomag 1ooo peso(43oFt) szokott lenni akciósan – azonos kiszerelés mint Pesten)
– Rizs: 55o peso/kg (24oFt)
– Liszt: 55o peso/kg (24oFt)
– cukor: 6oo peso/kg (26oFt)
– virsli (5db-os): 45o peso (19oFt)
– felvágottak: átlag 2ooo peso/kg (87oFt)
– tej: 6oo peso (26oFt)
– sajt: 25 dkg (ha emlékeztek ez Santiagóban 12oo-15oo peso volt), nálunk 5oo-55o peso – 24oFt (nincs sokféle sajt, a kis maszek boltokban mindig csak egy fajta, a Liderben is max 3-4 féle)
– csirkehús (comb): 14oo peso (6ooFt)
– kenyér: 6oo peso/kg (26oFt)
– étolaj: 7oo peso (3ooFt)
– joghurt: 35o peso (15oFt)

Zöldségek:

– paradicsom: 5o-6oo peso: 2o-26oFt-ig(az apró szemű itt pocsék árunak számít, hiába ropogós és illatos, az sokszor 5o pesóba kerül, az kb 2o ft…én mindig azt veszem:)))
– uborka: 8o-15o peso/kg: 35-65Ft-ig (szintén a méret a lényeg:)
– karfiol: 6o-15o peso/ fej:25-65Ft
– zöldbab: 6oo peso/kg: 26oFt
– sárgarépa: 6o-8o peso/kg: 25-35Ft
– burgonya: 4-6oo peso/kg: 17o-26oFt
– kávé (az instant coffeinmentes 6oo peso: 26oFt/25dkg, míg az instant coffeines: 12oo peso: 52oFt)

Kozmetikai cikkek:

– Naturals sampon (mindenféle), utántöltő 1literes: 11oo peso (48oFt)
– Naturals hajbalzsam (mindenféle), utántöltő 1 literes: 11oo peso (48oFt)
– Naturals tusfürdő (mindenféle): 11oo peso (48oFt)

A nívós kozmetikumok itt is drágák, minden nagy nemzetközi márka kapható, de rengeteg helyi “naturals” készítmény is van elég olcsón (6oo peso/tégely). Például csigakrémek. Ezeket nemrég hozták be Magyarországra is Chiléből és chilei csodaként árulják aranyárban Pesten (3o-7o.oooFt/ tégely). Itt kevésbé csicsás kiszerelésben 6oo pesóért (26oFt) adják…

– WC-papir: 4db/45o peso(2ooFt)
– mosogatószer 2 liter 8oo peso (35oFt)

Szolgáltatások:

– Férfiaknak a fodrászat nagyon olcsó: 6oo-8oo peso (26o-35oFt)
– Nőknek elképesztően drága (egy sima hajfestés 12.ooo pesónál – 52ooFt – kezdődik)
A chileiek el is magyarázták nekem miért van így. A pasikat alapban is nagyon nehéz rávenni arra, hogy legalább fél évente egyszer beüljenek egy fodrászhoz. Ha még drága is lenne sose mennének. A nők viszont kénytelenek adni magukra és ezért kifizetik a horribilis pénzeket is.
– Pedikűr: 8ooo peso(35ooFt), manikür, műköröm is kb ekörül.
Mindezen áraknak töredékét fizetjük ha átugrunk a határon Peruba és Tacna-ban csináltatjuk meg ugyanezt. Szerencsénkre nekünk itt a menekülőútvonalunk 1o km-re.
– Nyilvános wc-k a városban: 15o peso (65Ft)
– ugyanitt zuhanyzási lehetőség: 2oo peso (85Ft)

Szerintem ha forintosítani akarjátok, kb 2,3-al osszátok az árakat. Én így tettem. Az én pesti bankom egy hete 2,5-ért váltotta, de a Gabi által írt infók a 2,1-es középárfolyamról arra engednek következtetni, hogy tovább romlott a forint. Viszont valami elképzelésetek lesz a posztot elolvasva, hogy mi mennyibe kerül itt.”

(Ez egy archív poszt, melynek eredetije itt jelent meg.)

Share.

About Author

Comments are closed.