A nagy nap avagy ovikezdés Svájcban

0

Ildikónak hála naplószerűen követhetjük egy család beilleszkedését a svájci mindennapokba. Most folytatódnak a kalandok, nem is akármilyen nehézségekkel, hiszen megtudhatjuk, hogyan sikerült a gyerekek első napja az óvodában és az iskolában egy teljesen új környezetben, országban.

“Hej, óvoda, óvoda!”

…visszacseng a fülemben, amikor Vackorról olvastam mesét a gyerekeknek.
Vackor megszerette, vajon Barni is?

Tegnap este, Kostanzból hazafelé tartva már egyre többször jött szóba, hogy holnap lesz a nagy nap, Barni megkezdi a svájci ovit! Öt éves kicsi fiam izgatott volt, lefekvéskor már bújóssá vált, érezte, hogy a holnap más lesz, mint az eddigi nyugodt, felhőtlen, együtt töltött napok.

Gábor május elején kapta meg a svájci hivataltól azt a levelet, ami arról szólt, hogy Barnit és Sárit május 21-én szeretettel várják az új oviban, ill. iskolában. Már ez nagyon megnyugtató és szimpatikus volt. Később érkezett egy újabb levél, hogy Sára 1 nappal később kezdhet.

Akkor még nem gondoltam, hogy ez mekkora szerencse lesz, de ma már tudom! Igencsak bajban lettünk volna, hogy ma reggel 8 óra 10 perckor egyszerre legyek Barnival az oviban, illetve a suliban Sárival. Meg kellett ugyanis ígérnem mindkettőjüknek, hogy ott leszek velük. Nem mintha ez kérdés lett volna, én magam is kíváncsian vártam a mai napot és a holnapit is.

karnyújtásnyira az erdő.jpg

Barni azt is szerette volna, ha a Lányok is elkísérik, így ma reggel 7-kor ébresztőt fújtunk, reggeliztünk, majd 8 órakor elindultunk a tőlünk 5 percre található oviba. Szemerkélt az eső és amilyen szomorkás volt az idő, olyan szomorkás volt Barni is.

Ismerős volt a nézése, az érdi ovi első éveiben láttam ilyennek. Folyamatosan beszéltem hozzá, biztattam. Előttünk a járdán gyerekcsoport sétált, kis táskával az oldalukon, nyakukban a narancsneonszínű közlekedési szalag. Ők is odatartottak, követtük őket.

Nem a külső számít (Barni ovija).jpgA külső nem minden – Barni ovija

Kívülről az épület nem egy szépség, belül annál inkább. Beléptünk: 2 óvó nénit, sok kisgyereket láttunk, akik ahogyan sorra érkeztek egyedül az oviba, kezet fogtak az óvó nénivel és köszöntötték egymást. 1-1 csoportszoba jobbra és balra, 2 öltöző, egy idősebb és egy fiatalabb pedagógus a nagy előtérben.

Némi kedves eligazítás után megismertük Barni fiatal óvó nénijét. Először nehezen értettem, mert switzerdütschöt=svájci németet beszélt, de aztán váltott és már hochdeutschon=irodalmi német nyelven folyt a beszélgetés.

Barni jele az érdi oviban Autó volt, itt a Mókus és Süni jelek közül választhatott. Egyértelmű, hogy a Süni mellett döntött (otthon Süni csoportos volt)! A nap legjobb híre pedig az volt, hogy Frau Brütsch megengedte, maradjak egész nap “Barnabasszal”, ha szeretné.

Amikor elmondtam az én sírdogáló Barnimnak a jó hírt, a lefelé görbülő szája végre mosolyra fakadt és a hatalmas barna őzike szemei sem voltak már olyan szomorúak és könnyesek! Cipőt váltott, majd elköszöntünk a Lányoktól, akik hazasétáltak, én pedig bementem Barnival a szép, tágas, világos terembe.

Ovi - csoportszoba.jpg

Ami a legszimpatikusabb volt, hogy az ajtótól nem messze, körben kis székek álltak, rajtuk 1-1 párna, melyeken a gyerekek jele volt felfestve. Megpillantottam egy gitárt is, aztán körbejárva a termet több kis kuckót, ahol festeni, rajzolni, társasjátékozni, ejtőzni lehet.

Ahogy így bámészkodtunk, egyszer csak egy kislány kapta el a kezem és Unózni hívott minket. Lilly-Lunanak hívták, nagyon édes volt, egyből a szívembe lopta magát. Kis játék után megpendült a gitár, az óvó néni ezzel hívott mindenkit a székéhez.

Barni leült a sünis székre, én mellé egy másikra, majd Barni jó szorosan mellém húzódott. Hegyeztem a fülem, amikor switzerdütschön megszólalt Frau Brütsch, de azért kb. megértettem, hogy arról mesélt a többi 18 gyereknek, hogy új kis társat kaptak, “Barnabaszt” Magyarországról, akinek most nagyon nehéz, mert többek között semmit nem ért németül… majd elővett egy táblát, amin annyi csipesz volt jellel ellátva, ahány kisgyerek. Ezen jelölték ki, hogy a héten ki miért lesz felelős.

Ovi - gyurmázás.jpgGyurmázás az oviban

Így kapott Barni két kis „Pillangót”, akiknek az lesz a feladata, hogy segítsék őt a beilleszkedésben – ez mennyire jó! A csoport idősebb, úgymond 2. osztályos tagjai a Pillangók, akik idén augusztusban már iskolába mennek. Akik még maradnak, az elsősök – Barnit is beleértve – az ún. kis „Hernyók”, akik egyszer majd szintén Pillangókká válnak.

10 óráig énekeltek, beszélgettek, közben számoltak, majd volt szabad játék, amikor újra Unóztunk, de már hatosban, aztán gyurmáztunk szintén körben ülve, volt kendős tánc, kavicsos mondókázás – leírni sem tudom, milyen változatosan telt az a pár óra!

10 órakor az asztal mellett várta őket a saját kis táskájuk, mindenki leült, elővette a tízóraiját. Verdás hátizsákunk volt, de ropin kívül más nem, vagyis erre még nem voltunk felkészülve. Ez sem volt gond, az óvó nénitől kaptunk sós kekszet.

Ahogy megfigyeltem, többnyire banánt, almát, paradicsomot, sajtot, sós kekszet, száraz kolbászkát, pisztáciát ettek és vizet ittak a gyerekek. Semmilyen édeset nem szabad vinni, kivéve, ha valakinek születésnapja van.

Külföldre mennél dolgozni? Válogass több száz állás közül a Határátkelőn!

Aki befejezte, kimehetett játszani az udvarra (hiába szemerkélt az eső), vagy bent kézműveskedett. Ma papír-szélforgót készítettek. Barkácsolásra, rajzolásra, festésre egy földre helyezett nagy táblát/asztalt használnak, mindenkinek van saját spirálfüzete, tolltartója, abban ceruzák, ragasztó, olló.

Barni a nap során egyre oldottabb lett, a közös játékokban is részt vett és a mai napot egy szép színes szélforgó készítéssel zártuk. 11.50-kor kézfogással elköszöntünk az óvó nénitől, majd minden kisgyerek hazaindult.

Akinek mindkét szülője dolgozik, az a 2. emeleten található Hortba=Napközibe ment. Nekünk is felajánlották, de egyelőre nem aktuális, hisz Szofival otthon vagyok. Furcsa volt, hogy ovi csak délig van, nem ehhez voltunk szokva eddig.

Itt egy héten csak egyszer mennek vissza a gyerekek ebéd után az oviba. Keddenként a Hernyók, csütörtökönként a Pillangók. Ilyenkor 13.45-től 15.40-ig tart a foglalkozást. Mi a mairól elkértük magunkat, mert várjuk az IKEÁ-s bútorokat.

Ovi - tízórai.jpgTízórai

Az órarendjükben van még torna, kirándulás az erdőbe, holnap pedig olyan napot tartanak (Freundschaftszüni), amikor mindkét ovis csoport együtt ül le egy asztalhoz, ahol közösen fogyasztják el a tízórait, és minden kisgyerek megkínálhatja a másikat.

A szabad játék és a kinti levegőzés alatt is sokat van együtt a két csoport, nincsenek úgy elkülönítve, mint otthon. És az a sok kinti játék? Amikor megláttam a tárolót, nem akartam hinni a szememnek! Barninak persze a kis traktor tetszett a legjobban, de az volt egyben a legkapósabb is a fiúk körében.

Az oviban egyébként nem kell fizetnünk semmiért. Váltócipőn, tornafelszerelésen, fogmosáshoz szükséges poháron-fogkefén és znünin=tízórain kívül nem kell vinnünk semmit. És dadus néni sincs. Az óvó néni az egy személyben.

Én teljes megnyugvással és elégedettséggel vettem búcsút az ovitól, büszke voltam Barnira, amiért ügyesen kitartott, és ami a legfontosabb, úgy láttam, az ő kis lelke is nyugodt volt.

Otthon már büszkén mutogatta az alkotásit a Lányoknak, hangsúlyozva, hogy ezeket Ő készítette. Szerdán még együtt lehetünk az oviban, de utána már egyedül kell boldogulnia. Hogy fog-e sikerülni? Ilyen kedves, türelmes óvó nénivel, barátságos kisgyerekekkel egészen biztos! Ha Vackornak sikerült, Barninak miért ne sikerülne?

Kedvenc játszóterünk.jpgKedvenc játszóterünk

(A poszt először a Határátkelő blogon jelent meg 2013 szeptemberében.)

Share.

About Author

Leave A Reply