Öt kedvenc új-zélandi hely

0

Egy hete olvashattátok M. Úr új-zélandi beszámolóját, most ismét ő jelentkezik, ám ezúttal a praktikus dolgok helyett inkább a szabadidőről és az ő kedvenc helyeiről lesz szó, természetesen ezúttal is fotókkal.

„A kiwi kultúra szerves része a „work-life balance”, azaz a munka-szabadidő egészséges egyensúlyának tiszteletben tartása. A munkát most hanyagoljuk, beszéljünk inkább arról, mivel is telik itt a szabadidő!

Az országban akárhol vagy, szinte biztos, hogy a tengerparttól nem vagy messzebb 1 órányi autózásnál. Ennek köszönhetően a víz(b)en űzhető tevékenységek nagyon népszerűek. Én leggyakrabban úszni, kajakozni, illetve bodyboardozni szoktam, de próbálkoztam a szörfözéssel és a paddleboard-dal is.

Kajakozásra a keleti part csendesebb vízű öblei kiváló terepet biztosítanak a kajakos felfedezésnek. Imádok nyáron vagy ősszel munka után legurulni a partra és egy-két órára a kajakommal elszakadni a szárazföldtől.

A vízen néha rájön az emberre a félsz, hogy mi lesz ha jön egy cápa vagy orka, de a statisztikák alapján erre igen csekély az esély… mondanám, de! A kajakomat egyszer megtámadta egy cápa!

Egyszer csak oldalra pillantva láttam, hogy a jellegzetes uszony gyors tempóban közelít felém… majd hirtelen kikerül és elúszik alattam. Egy kis school shark (közönséges kutyacápa) volt, olyan bő egy méteres, így inkább meglepett mintsem megijesztett. Egy barátom mondta, hogy őt pilot whale-ek (gömbölyűfejű-delfin) vették körül egy kajakozása alkalmával, nem kis riadalmat okozva…

Akit érdekel, itt egy rövid videó a goat island-i snorkelezésünkről:

Túra, bringa…

Túrázni is nagyon szeretünk, ezt nyilván mondanom sem kell, az első 1-2 évben szinte minden hétvégén mentünk.

Biciklizés… hát igen, ez fájó pont. Nagyon szeretek bringázni, országúton és terepen is, és az ország igazi biciklis paradicsom lehetne. Lehetne, ha az autósok fel lennének készülve rá.

Sajnos gyakoriak a halálesetek, a biciklisek hullanak, mint a legyek, mivel az itteni átlagsofőr nem tud mit kezdeni a szituációval, hogy biciklis van előtte az úton. Nagy kár érte.

Az átlag kiwi nagyon szeret inni, lehetőleg mérték nélkül és minden hétvégén. Gondolom ez a brit gyökereknek köszönhető. Szerencsére nem agresszívek, inkább csak kivetkőznek magukból és szégyenérzet nélkül vidámak.

A vízisportok mellett a király a rögbi, ebben világelső az új-zélandi „All Blacks”. Brit örökség a krikett, illetve hogy kosárlabda helyett a lányok/nők netball-t játszanak.

Az öt kedvenc helyem

Nem véletlenül híres Új-Zéland a természeti szépségeiről. Kezdjük ott, hogy az országban, aminek területe Magyarország területének háromszorosa, szinte mindenféle táj megtalálható.

Van itt kavicsos / sziklás / fehér- és fekete homokos tengerpart, páfrányfás őserdő, fenyőerdő, füves puszta, örökzöld dombvidék, kősivatag, fjordok, 2-3 ezer méteres hegycsúcsok, vízesések, vulkánok, szigetek, gejzírek, sőt még kisebb homoksivatagok is.

Mivel órákon át lehetne sorolni a szebbnél szebb látnivalókat, kényszerítettem magam, hogy csak öt személyes kedvencet emeljek ki.

Lake Wainamu

Egy fekete homokos minisivatag a fenyőerdő kellős közepén. A homokdűnékről bodyboarddal szoktak lecsúszni a gyerekek és az őrültebb felnőttek.

Hahei környéke

A híres Cathedral Cove található itt, illetve a kezdő snorkelesek és búvárok számára érdekes Gemstone Bay, valamint Stingray Bay. Ez utóbbi nem véletlen kapta ezt a nevet…

Egyik legemlékezetesebb pillanatom az volt, mikor a barátainkkal egy tél végi túra után lesétáltunk ide és én meg egy másik őrült úgy döntöttünk, úszunk egyet a 14 fokos vízben.

Néhány tempó után, mire végre kellemesen átfagyott minden kiálló részem, megláttam egy hatalmas árnyékot komótosan felém haladni a víz alatt. Hát majdnem beszartam ijedtemben, csak mutogattam rá meg ordítottam, hogy stingray, stingray!

Egy jó két méter átmérőjű rája úszott felém, életemben akkor láttam először ilyet. Mikor felfogtam, hogy mivel állok szemben, emberfeletti tempóban ki is menekültem a vízből és vissza se mentem többet.

Azóta sokszor láttunk kisebb-nagyobb rájákat, de azért továbbra sem úszok együtt velük szívesen…

Tiritiri Matangi

Aucklandtől nem messze található sziget, egyben madárrezervátum. Új-Zélandon az invazív fajok – főképp a rágcsálók és macskák – miatt az őshonos állatvilág jó része, kiváltképp a madarak és a hüllők, veszélyeztetetté váltak.

Ezek megóvása és szaporítása érdekében létrehoztak nagyon szigorúan felügyelt sziget rezervátumokat. Tiritirin több olyan madárfaj található, amik a „szárazföldről” (azaz az Északi- és Déli-szigetről) már kihaltak.

Ezek közül a kedvenceim a takahe és a kakariki. A szigetet nagyjából 3-4 óra alatt bejárva kis szerencsével mindkettőt láthatod.

Muriwai Beach

Aucklandtől nem messze található, népszerű szörfös hely a nyugati parton. A kacskaringós erdei úton autózva az ezredik kanyar után hirtelen elfogy az erdő, és a képen látható kilátás tárul a szemed elé.

Még századjára is lenyűgöző látvány, pedig a „szezonban” (úgy novembertől áprilisig) szinte minden héten ide megyünk bodyboardozni vagy szörfözni.

A homok szinte fekete és tűzforró, a 2-3 méteres hullámok a Balatonhoz és a Földközi-tengerhez szokott átlag magyarnak kellemesen ijesztőek, de nagyon jól meglovagolhatók bodyboarddal némi gyakorlás után.

Waipu Caves

Talán hallottál már az új-zélandi világító kukacokról. Ezek egy szúnyog lárvái, és arról híresek, hogy a kékesen világító váladékkal csalogatják a prédájukat. A kényelmes turista a szépen kiépített Waitomo barlanghoz látogat el, ahol 50 NZD kifizetése után egy 45 perces vezetett túrán gyönyörködhet a barlang falán ezerszámra pislákoló kukacokban.

A kalandvágyó turista viszont felautózik a Waipu barlangokhoz, túrabakancsot és játszós ruhát húz, majd alászáll a kiépítetlen, csúszós, sáros, szűk sötétségbe.

Némi barlangászás, combig érő jéghideg vízben görnyedve bukdácsolás után, mikor már teljesen elvesztetted az irányérzéked, na akkor kapcsold le a fejlámpát és gyönyörködj!

A barlang tele van világító kukacokkal, és itt sokkal természetesebb, érintetlen környezetben tudod megnézni őket. (Erről sajnos nem készítettem fotót).

Tényleg tudnék még vagy két tucat „legkedvencebb” helyről mesélni, de egyelőre ízelítőnek legyen elég ennyi.

Bálnalesen

Amit még szintén ajánlok ideérkező turistáknak, az a bálnales. Mi kétszer voltunk és biztosan megyünk jövőre is, igazán izgalmas kaland az ilyesmire fogékonyaknak.

Eddig láttunk szürke bálnát, hosszúszárnyú bálnát, trópusi bálnát (Bryde’s whale) valamint sokszáz delfint. De a Hauraki öbölben, azaz Auckland keleti partja mentén nagyon gyakoriak az orkák is.

Utóbbiak a helyi rájapopulációt fogyasztják előszeretettel, minden évben készülnek videók a parttól alig néhány méterre vadászó állatokról.

A madarak

Az ország híres az őshonos madarairól – kiwit ugyan még nem láttunk, de a tui nagyon gyakori. Ez egy nagyjából varjúméretű madár, elképesztően változatos és szokatlan énekkel. Állítólag beszéd utánzásra is meg lehet tanítani.

Szeretjük még a legyezőfarkú madarat (piwakawaka), ami egy izgága és végtelenül kíváncsi, verébméretű jószág. Erdőben gyakran találkozni vele, és előszeretettel követi az embert, sokszor alig karnyújtásnyira ugrálva tőlünk.

Szeretjük még – bár invazív faj – a rozellapapagájt (eastern rosella). Elképesztően színesek és szinte mindig párban repülnek, jellegzetes hívófüttyükről messziről megismerni őket. A fotón egy takahe látható.

Valószínű nem sokakat érdekel, de szót kell ejtsek nagy kedvenceimről, az új-zélandi hüllőfajokról. A tuatarát biztos ismeritek, ez egy igazi őskövület, akár száz évig is élhet.

Kevesen hallottak viszont az igen változatos gekkófajokról (~40 faj), illetve szkinkekről (33 faj), melyek sehol máshol nem találhatók meg a Földön. Az összes új-zélandi hüllőfaj lassan szaporodik, sokuk elevenszülő, ezért rendkívül veszélyes mindenféle behurcolt állat a populációkra. Az egyik párt vezetőjének programjában szerepelt a macskák betiltása ezen okokból – és egyetértek vele!”

Új-Zéland, az ígéret földje

Share.

About Author

Leave A Reply