Öt érdekes dolog a finnekről határátkelő szemmel

0

Michael 2012-ben gondolt egyet, öt év után felmondott munkahelyén, kivett némi pénzt a számlájáról és finn barátnőjével együtt a skandináv országba költözött. Nagyon bejött neki, azóta is ott él, tapasztalatai pedig akár az oda vágyó magyar határátkelőknek is hasznosak lehetnek.

„Az Angliában együtt töltött több mint két közös évünk alatt sokat mesélt Finnországról, hogy ott mennyivel jobb minden. Elsőre nem nagyon hittem neki, meg voltam győződve például arról, hogy a bejárati ajtók alján kell az a 1,5 centis rés, hogy járjon a levegő. Kiderült, hogy ebben is tévedtem, mert az ajtók és az ablakok azért vannak, hogy kint tartsák a hideget (és bent a meleget).

Így aztán most itt élek Finnországban, nagyon boldogan. Más kérdés, hogy (komolyra fordítva a szót) az első időszakban ért pár meglepetés, ezért fordított sorrendben összeszedtem öt dolgot, amire érdemes felkészülni, ha az ember határátkelőként Finnország felé indult. (A nyelvtanulás nincs közte, az túl egyértelmű lett volna.)

#5 Alkoholtörvények és -árak

Európa nagy részén nem okoz gondot leugrani a szupermarketbe és válogatni a különböző szeszesitalok között – legyen olcsó vagy drága, jó minőségű vagy gyengébb.

Jelenleg Turkuban élek, ha velem jössz a legközelebbi szupermarketbe és megnézzük együtt a sörkínálatot, akkor egy egészen kis alkoholos részleghez érünk, ahol a sör a legerősebb ital, hiszen itt 4,7 százaléknál erősebb innivalót nem lehet normál boltban vagy szupermarketben venni. Minden másért az Alkóba kell menni.

Egy sima dobozos sör körülbelül háromszor annyiba kerül, mint az Egyesült Királyságban vagy Európa más részein. Ráadásul nagyobb kiszerelésben sem olcsóbb, egy hat dobozos kiszerelés pontosan hat különálló doboz árába kerül.

Ha bort vagy töményet szeretnél, akkor mehetsz sorban állni az Alkóba, ami bár jó eséllyel közvetlenül a szupermarket mellett van, bent nem lehet, mert ez a törvény. Túl logikus is lenne egyszerre megvenni mindent…

Az Alkóban egy üveg bor 7 euró környékén indul, ami nem rossz, mert még az olcsóbbak is viszonylag finomak. Persze akkor sem a legjobb érzés, hogy a legolcsóbbat veszed. Angliában ha 6-7 fontot költesz egy üveg borra, akkor legalább tudod, hogy választhattál volna olcsóbbat is, de mégsem tetted.

Ja, említettem már, hogy este 9 után nem lehet alkoholt venni? Erre nem árt felkészülni. Ha fél 9-kor felmerül benned, hogy esetleg az este folyamán meginnál egy sört, akkor azonnal irány a bolt, különben lőttek az otthoni sörözésnek.

Vagy mehetsz a pubba. Gyakorlatilag minden finn városban van egy „ír pub”, ahová írek nem nagyon járnak, mert egyáltalán nem hasonlítanak az igazi ír pubokra.

Egyszer besétáltam egybe és kértem egy korsó Stellát. A srác kezembe nyomott egy üveggel és kért 7 eurót. Kissé sértve éreztem magam, finoman szólva. Utána egész este Hobgoblint ittam, mert 4 euróért az volt a legolcsóbb.

Egy finnországi bárban egy korsó sör jellemzően 5-7 euróba kerül, ráadásul nem is töltik teljesen tele a poharat, mint az Nagy-Britanniában szokás.

#4 A szauna

A legáltalánosabb dolgok egyike, hogy a finneknél szauna van (6 millió emberre kb. 2,5 millió jut), de jó tudni, hogy ez a szauna nem az a szauna, amit jó eséllyel már használtál.

A finnek ugyanis csoportosan és meztelenül szaunáznak. Lehet, hogy régimódi vagyok, de én a barátaim és a családom előtt sem meztelenkedem… Apropó, család, a családok együtt mennek szaunázni, persze meztelenül.

Akik ilyeneket művelnek, azok azzal érvelnek, hogy „ez teljesen természetes dolog, egy család vagyunk, láttuk már egymást meztelenül”. Engem viszont ez nem érdekel, soha nem mennék meztelenül a szaunába a szüleimmel, testvéreimmel sem. Furcsa lenne és kész.

Természetesen amikor családról beszélek, akkor kisgyermekesekről van szó, nagyjából biztos vagyok benne, hogy amikor a gyerekek megnőnek, akkor már külön szaunáznak, de akkor is furcsa.

Szóval ha pasi vagy és egy nap, hozzám hasonlóan, egy finn lány miatt Finnországba költözöl, akkor vigyázz! Nem kizárt, hogy az apja és a fiútestvérei elvárják majd, hogy közösen, meztelenül szaunázzatok. Velem szerencsére ez nem történt meg… még.

#3 Ügyintézés

Ha hozzám hasonlóan uniós országból költözöl Finnországba, akkor joggal várod el, hogy az egész menete egyszerű legyen: odamész, megmondod a neved, a születési dátumod és kész.

Nos, nem ilyen egyszerű a dolog. Három hónapod van a regisztrálásra, különben menned kell. Ehhez el kell sétálnod a helyi rendőrségre, várni 2 órát és bejelenteni egy kedves ügyintézőnek, hogy márpedig te Finnországba költöztél.

Ekkor ők a kezedbe nyomnak mindenféle kitöltendő formanyomtatványokat. Azt hiszem, életes legstresszesebb időszaka volt, eltekintve attól, amikor véletlenül a McDonald’sban hagytam a hátizsákom, benne a vadiúj Sega Dreamcasttel. Lehettem kb. 13 éves.

A regisztrációhoz megfelelő indokot kell felhoznod a Finnországba költözéshez. Ha van munkád, akkor semmi gond. Nekem azt kellett bebizonyítanom, hogy a barátnőmmel két évet együtt éltünk Angliában, mielőtt ide költöztünk volna, ez a „Családi kötelék” rubrikába esett.

Nem volt túl egyszerű. Mindenekelőtt szinte napra pontosan két évig éltünk együtt, de bizonyítani kellett az együttélést. Mivel két külön helyen laktunk, melyek közül az egyiket egy ördögi nőtől béreltük, aki nem adta vissza a depozitot, míg a másik… nos, a lényeg, hogy a szó szoros értelmében nem éltünk együtt.

Ebből hosszú levelezés kerekedett, megfűszerezve többszöri látogatással a rendőrségre, de végül sikerrel jártam. Nem volt túl kellemes élmény, és nagyon boldog voltam, amikor vége lett.

Egészen addig, amíg el nem kellett vinnem az erről kiadott papírt a címemmel együtt az önkormányzathoz. Rendben. Újabb várakozás következett. Majd közölték, menjek el az állami munkaközvetítőbe és regisztráljak munkanélküliként.

Ezen a ponton kezdtem megutálni Finnországot. Elmentem, megmondtam nekik, hogy nincs munkám és szeretnék finnül tanulni. Elkérték az adataimat, majd közölték, hogy menjek haza, keressek tovább munkát, amíg ők megnézik, találnak-e nekem helyet valamelyik nyelvtanfolyamukon.

Végül sikerült és én nagyon boldog voltam. Már négy hónapja Finnországban voltam és szinte a teljes megtakarított pénzem elment élelmiszerre és lakbérre. El tudják képzelni, amikor újabb három hónapig egyetlen fillért sem kaptam a tanfolyamért.

Járkáltam a különböző hivatalok között, kitöltöttem ugyanazt a nyomtatványt háromszor, míg végül megjött a pénzem. Ehhez nem volt könnyű hozzászokni. Mindenre van valami kitöltendő nyomtatvány.

És akkor még nem beszéltem a bizonyítványokról. Mielőtt ide költöztem volna, összesen ha két ilyen okiratom volt. Mióta itt vagyok, van másik négy. Étteremben akarsz dolgozni? Kell a higiéniai bizonyítvány. Bárban dolgoznál? Alkoholárusítási papír nélkül nem megy.

Öt év targoncavezetői tapasztalattal targoncát vezetnél? Irány az ötnapos targoncavezetői tanfolyam, a végén persze bizonyítvánnyal. Egy napot kihagysz a munkahelyeden betegség miatt? Irány az orvos igazolásért.

#2 A tél

Aki ide költözik, az nyilván tisztában van azzal, hogy a telek hidegek. Ami nem is olyan rossz, mert a -30 C száraz hideg. A leghidegebb brit téli nap hidegebbnek érződik, mint a leghidegebb finnországi nap, mert előbbi nedvesebb és szelesebb.

A sötétség más tészta, mert amikor hónapokig sötétben mész dolgozni és amikor 4 órakor hazajössz, már megint sötét van, és mindez hónapokig tart, az nagyon kemény. A finn telek nyomasztóak.

A nap ragyogóan süt egy finn téli napon, csak nem tart sokáig és általában ilyenkor mindenki dolgozik. Tény, hogy a finnek télen többet isznak, többet vitatkoznak, és több öngyilkosságot követnek el. Az utóbbi ezzel együtt is elég ritka itt.

#1 A finnek

Rengeteg kedves finnel találkoztam. Szereztem barátokat, akikkel nagyon jól érzem magam. Ezzel együtt a finnek rendkívül antiszociálisak, annyira, hogy néha kifejezetten durvák tudnak lenni, legalábbis angolszász mércével.

Mondjuk ha egy társasházban lakva ráköszönsz a szomszédodra, ő jó eséllyel nem szól egy szót sem. Direkt kerüli a szemkontaktust és a lehető leghamarabb eltűnik előled.

Buszsofőrök. A legtöbb finn (már aki rendszeresen használja a buszt) heti vagy havi bérletet vesz. Így a buszvezetőnek nem kell megszólalnia, mi több, tudomást sem kell vennie róluk. Csak felszállnak, lehúzzák a kártyájukat és leülnek.

Ha már nála vennél jegyet, akkor felborítod a ritmusát. Ez a munkája legrosszabb része, amikor meg kell mondania neked az árat, egyáltalán, hozzá kell szólnia egy másik emberi lényhez és mindez miattad van. Utál. Tönkretetted a napját.

Az ember az R-kioskiban. Az R-kioski furcsa hely. Bolt, de ugyanakkor szerencsejátékozni is lehet, van félkarú rabló, kis tévék, minden. A kávégép mellett akad pár asztalka is. Árulnak élelmiszert is, de leginkább csak tésztát, almát, szeletelt sonkát és meglehetősen rossz kész szendvicset.

Az R-kioskiban általában egyetlen eladó van, aki a polcokat is pakolja, kiszolgálja a vevőket, stb. Általában havonta egyszer jön egy munkaszüneti nap, amikor minden más üzlet bezár, egyedül az R-kioski van nyitva.

Erre általában senki sincs felkészülve, senki sem megy előző nap bevásárolni, a bevándorlók közül sokan nem is tudják, hogy másnap munkaszünet. Így aztán mindenki az R-kioskiba megy, ami pokol az ott dolgozónak. Ne szólj hozzá, nem próbálj beszélgetést kezdeményezni. Nem kedvel téged, sőt, kifejezetten utál. Igazi finn.

A finnek maguknak valók. Szeretik a családjukat és a barátaikat, de téged nem fognak. Egyszerűen nem akarnak veled beszélni, mert nem ismernek. Finnország olyan, mint London, kicsit több személyes térrel.

Olyan helyzetbe kell keveredned, ahol egyszerűen muszáj beszélgetni, lehetőleg több alkalommal. És akkor talán, de csak talán, egyszer majd elhívnak szaunázni.”

Michael írása először itt jelent meg.

Ilyen egy finn osztályterem

(Fotó: pixabay.com/Hietaparta)

Share.

About Author

Leave A Reply