Öt dolog a hazatérés nehézségeiről

0

Év vége felé megszaporodnak a határátkelők hazalátogatásai, és bár ezek általában az ünnepekre korlátozódnak, mégis ilyentájt elég sok poszt szól a személyes blogokon a magyarországi tapasztalatokról. Mert miközben sokat beszélünk arról, milyen nehéz is a külföldre költözés, a beilleszkedés, egyelőre kevesebb szó esik arról, hogy milyen nehéz hazatérni külföldről. Pláne, ha valaki nem csak látogatóba megy, hanem hosszú távra.

Mi, magyarok még csak ismerkedünk ezekkel a nehézségekkel, más országok, ahol ez az oda-vissza zajló folyamat jóval megszokottabbak, már több tapasztalattal rendelkeznek.

Például arról, milyen könnyű alábecsülni a hazaköltözés nehézségeit, amiről máshol, például Írországban, már filmet is forgattak Coming Home címmel.

James Parnell 16 év után tért vissza az ausztráliai Sydneyből Dublinba, és elment a film bemutatójára, ahol a Crosscare Migrant Project szervezésében a film szereplőin kívül sok visszatért határátkelő, és különböző támogatói csoportok is jelen voltak.

A logisztikai jellegű nehézségeken (kezdve a munkakereséstől a kölcsönökön át a baromi drága autóbiztosításig) túl a legérdekesebb és leginkább általános vélemény az volt, hogy a hazatérők milyen gyakran indulnak ki téves előfeltevésekből és hiszik el a különböző mítoszokat anélkül, hogy utánajárnának azoknak.

Ráadásul még ha utána is járnak, vannak olyan dolgok, amelyeket egyszerűen csak megtapasztalni lehet, hiába tud róluk az ember előzetesen. Ugyanis elég nagy különbség van a felkészülés és a hazatérés megélése között – hangúlyozta James Parnell az Irish Timesnak írt cikkében.

Ő például próbált bizonyos dolgoknak előzetesen utána járni, mégis akadt, ami alaposan meglepte.

„- Tudtam, hogy bizonyos dolgok drágák, de nem néztem utána minden egyes számlának külön-külön.

– Tudtam, hogy az időjárás pocsék (ne feledjük, Ausztráliából költözött haza Írországba – Határátkelő), de már elfelejtettem, mennyire kínzó tud lenni az ujjaimban az a hideg fájdalom.

– Tudtam, hogy mind a családom, mind én megváltoztunk, de fogalmam sem volt róla, milyen mély is a szakadék, míg át nem kellett hidalnom.

– Tudtam, hogy a barátaim továbbléptek, de alábecsültem az újbóli kapcsolatfelvétel nehézségeit.

– Tudtam, hogy a karrierem megváltozik, de fogalmam sem volt arról, milyen kreatívnak kell lennem ahhoz, hogy megteremtsem az Ausztráliában különösebb előfeszítés nélkül jelen lévő lehetőségeket ” – sorolta.

„Hat hónap után jövök rá, mennyi munka vár még rám. Tudtam, hogy hegyet kell megmásznom, csak éppen alábecsültem, milyen meredek is az” – írta, hozzátéve, hogy most már legalább látja, hogy mások is vannak a hegyen, amit együtt alighanem könnyebb lesz feljutni a csúcsra” – tette hozzá James Parnell.

Ezzel együtt is vannak azonban olyan dolgok, amiket a legtöbb hazatérő (és ilyen szempontból szerintem mindegy, hogy a haza az Írországot, vagy Magyarországot jelenti) adottnak vesz, és közben nagyon gyakran kiderül, hogy egyáltalán nem úgy vannak.

Az alábbiakban jöjjön tehát James Parnell öt megfigyelése a leggyakoribb tévedésekről azoknak, akik a hazatérést fontolgatják, vagy akár már túl is vannak a fontolgatós szakaszon.

1. Minden, amit otthon hagytál, még mindig megvan

Minden változik, te is, mások is, az ország is. Kissé ironikus, de a hazatérés legnagyobb csapdája, és a legnagyobb kihívások egyike, hogy az ember abból indul ki, ismer mindent, de ez könnyen becsaphat, különösen, ha régen jártál otthon. Az a legjobb, ha úgy állsz hozzá, mintha egy idegen országba költöznél, fogadd el az új dolgokat, és csiholj előnyt abból, ami ismerős. Találd fel újra magad és az életed!

2. A kapcsolatok a helyükre kerülnek

A család továbblépett, megtanulták, hogyan éljenek nélküled. Az, hogy ismét közelebb vagytok egymáshoz, elvileg könnyebbé teszi a dolgokat, ám ez nem feltétlenül van így. A megállapodottság, a rutin a kapcsolatok legnagyobb ellensége, az emberi viszonyokat is gondozni kell. Két lehetőséged van: vagy arra vársz, hogy majd magától helyreáll minden, vagy teszel érte.

3. A haza az otthon

„Azt mondják, azok a legboldogabb írek, akik soha nem mentek el. A hazatérők között a kivándorlás fájdalmát a visszatérés vihara váltja. Már senki sem tartozik annyira szorosan sehova, mint korábban. Írországot ma nem érzem ’otthonomnak’, legalábbis a hagyományos nosztalgikus értelemben véve. Fáj ezt beismerni, mert szeretném annak érezni, de jobb elfogadni, hogy nem így van. Néha inkább azt a kifejezést használom, hogy Írországban van a bázisom, mert ez így több lehetőséget rejt” – írta James Parnell.

4. A fű zöldebb

Az ország egy gyönyörű kert, de gondozatlanul hagytad, és felverte a gaz. Most visszatértél, és ismét fel kell ásnod a kertet, kigazolni, de a gyom úgyis visszanő. Kétszeres erőfeszítéssel megint kigazolsz, hogy egyszer talán betakaríthasd a termést. Magyarán: engedned kell a várakozásaidból, de nem szabad feladni. (Ja, a fű nem zöldebb ám, az elég gyorsan ki fog derülni – HÁ)

5. Anélkül térhetek haza, hogy megváltoznék

A helyzet az, hogy minden egyes alkalommal, amikor országot váltasz, újra ki kell találnod önmagad. Egyszer már megtetted, tudod, hogy képes vagy rá, szóval menni fog megint. Más kérdés, hogy vannak, akik egy idő után már nem vágynak a változásra, és ez rendben is van.

„Én szerencsés voltam, hogy lehetőségem nyílt arra, hogy elmenjek, majd pár hónapja hazaköltözzek. Ám a mentális és érzelmi kihívások – és az azokra adott válaszaink – határozzák meg, hogy egy ilyen határátkelés kitart-e és ha igen, milyen hosszan” – írta James Parnell.

(Fotó: pixabay.com/PublicDomainImages)

Share.

About Author

Leave A Reply