Öt dolog, amit a brazilok megtanítottak

0

Egy hosszabb külföldi tartózkodás sok mindenre megtanítja az embert az adott helyről, a világról és persze önmagáról is. Így volt ezzel a Vargabetűk blog szerzője is, aki negyedévet töltött Brazíliában. Az alábbiakban kiderül, mi mindent tanult ezen idő alatt.

1. Nem várhatunk másra, hogy boldoggá tegyen minket…

…hanem magunknak kell az álmaink után mennünk. (…) Az is nagy hiba, ha attól tesszük függővé a boldogságunkat, illetve a számunkra fontos dolgok kivitelezését, hogy mások megteszik-e ezt vagy azt.

Egyrészt előfordulhat, hogy várakozás közben lemaradunk a saját életünkről, másrészt még haragudni is fogunk az illetőre. Miközben valószínűleg semmi rosszat nem tett azon kívül, hogy nem szeretné a mi szükségleteinknek és vágyainknak alárendelni az életét. A saját sorsunknak nem mások a kovácsai, hanem mi magunk.

2. Nagyon fontos és nagyon kevésbe kerül emberbarátinak lenni

A brazilok példát mutattak számomra kedvességből, barátságosságból, nagylelkűségből. (…) A velük való, hosszabb-rövidebb ideig tartó találkozásokban olyan segítőkészségről és meleg szívről tettek tanúbizonyságot, amit sehol máshol nem tapasztaltam eddig. Ha csak egy keveset el tudtam, el tudok tanulni tőlük, már azzal is jobb emberré válhatok.

3. Elfogadni mások szeretetét, és mások tükrében látni magam

Bevallom, eleinte zavarban voltam attól, hogy ennyi törődést és nagylelkűséget elfogadjak, és ez máig nem megy könnyen. Ebben az segített, amikor megértettem, hogy az általam megismert brazilok önzetlenül adnak – és nem kell azt éreznem, hogy leköteleztek vele.

KÜLFÖLDI MUNKÁK EGY HELYEN

Nem fogják strigulázni, mennyit és hogyan adtam vissza a kedves gesztusaikból. Tökéletesen megfelelt az, ahogy a magam módján viszonozni tudtam a szeretetüket. (…)

4. Nagy ára lesz, ha hagyjuk, hogy a társadalom szegény(ebbj)ei leszakadjanak

Brazíliában több olyan társadalmi jelenséget figyeltem meg, ami Magyarországra is jellemző:

– tehetősek és szegények közti nagy és szinte áthatolhatatlan különbség, nagyon gyér társadalmi mobilitás;

– vannak olyan városnegyedek és települések, amik no-go zónák – jellemzően a szegények lakta negyedek, ahol olyanok is élnek, akik bűnözés útján tesznek szert a napi betevőre (vagy annál többre) – igaz, nem ők alkotják ott a többséget!;

– a politikai vezetés nem a bűnözés mögött lévő szegénységet igyekszik kezelni, pl. társadalmi felzárkóztató programokon vagy jobb oktatási rendszeren keresztül, hanem a katonai és rendőri jelenlétet erősíti;

– a politikai elit iszonyúan korrupt – igaz, az elmúlt években a korrupciós ügyek jelentős részét felgöngyölítették, több mint 80 vezető politikus ellen emeltek vádat, sőt áprilisban a volt brazil elnök börtönbe vonult; ezen a téren Magyarország példát vehetne Brazíliáról;

– a populista politikai elit a médián keresztül rettegést ébreszt a lakosságban (csak ott nem a migránsokkal, hanem a bűnözőkkel riogatnak), és túlreprezentál bizonyos témákat a hírekben (az „ellenséget”, vagyis ebben az esetben a bűnözőket, a bűnözést), miközben e fedőakció mögött más sokkal fontosabb, és igen gerinctelen intézkedéseket elhallgat (pl. az esőerdők kiirtása) – nos, úgy tűnik, megvan a politikai haszna a szegények nyomorának és az ebből fakadó bűnözésnek;

– a nőket inkább a tradicionálisabb szerepek felé terelik, egy kiváló női szakembernek nincs akkor respektje, mint férfi kollégájának, és több brazil nőismerősöm célzott arra, hogy került már olyan helyzetbe, amikor a férfiak „egy darab húst” láttak benne, mintha nem lenne személyiséggel, önálló akarattal és célokkal rendelkező emberi lény. (…)

5. Fejlődött a belső látásom

Mielőtt nekiindultam Brazíliának, sok figyelmeztetést hallottam arról, mennyire veszélyes ország (hozzáteszem, idővel rájöttem, hogy a legnagyobb részén nem annyira veszélyes, mint amennyire mondják).

Éppen ezért mindig nyitott szemmel jártam, és figyeltem, mi zajlik körülöttem. Figyeltem az emberekre, a kommunikációjukra, a gesztusaikra, hiszen fontos volt, hogy kevés információból is felmérjem, rendben vannak-e a szándékaik.

Sokkal éberebbé váltam, és fejlődött a belső látásom. A kellemetlen dolgokra is rá tudok már nézni, nem kell elfordítanom róluk a tekintetemet.”

A teljes posztot további három ponttal itt találjátok.

Amit a külföldiek nem szeretnek a brazilokban

Share.

About Author

Leave A Reply