Öt dolog, ami hiányozni fog Magyarországon

0

Külföldön Magyarország hiányzik, Magyarországon külföld – vagy legalábbis mindenhol valami a másikból. A Fromázs blog szerzője közel 2 év után költözik vissza Magyarországra. Most azt szedte össze, mi az az öt dolog, ami hiányozni fog neki Franciaországból.

Tolerancia és multikulti

A japán zongoraművész barátnőm, akinek szintén 5 éves kisgyermeke van és Korinával pajtások, japán szerzők műveit mutatta be, illetve gyerek és felnőtt kórusokat vezényelt egy szombat délutáni rendezvényen. (Ingyenes volt, csak regisztrálni kellett!)

Amellett, hogy fantasztikusan játszott, öröm volt látni a vegyes társaságot a nézőtéren. egyrészt sok francia érdeklődő volt, másrészt felvonultak a francia-japán vegyes párok gyermekeikkel. Gyönyörű látvány volt a közönség! A gyerekek persze a japán anyukákra hasonlítottak és a szőke-barna francia apukák lelkesen tapsoltak az éneklő gyerekeiknek, feleségeiknek.

Úgy látom, hogy itt nagyon nyitottak és kíváncsiak a más kultúrák iránt az emberek. Volt olyan angolos, ötvenes! tanítványom, aki ógörögül tanult. Amikor kérdeztem, hogy miért ezt választotta, azt mondta, hogy „mert érdekli”. Ennyi. Érdekli őket a világ, akár hasznos dologról van szó, akár nem.

A kisgyerekek és babák bevonása az életbe

Itt megint a szombati koncertet említeném, amely délután háromkor kezdődött. Ez azt jelentette, hogy a közönség tele volt babákkal, kisgyerekekkel és kiskamaszokkal.

KÜLFÖLDI MUNKALEHETŐSÉGEK EGY HELYEN

Egy ajtót nyitva tartottak, hogy a gyerekekkel ki lehessen menni pisilni, illetve kiengedni a gőzt, ha kell. Nem a műsort vágták rövidebbre, hanem lazábbá tették a körülményeket.

Magamtól soha nem jutott volna eszembe egy 5 évessel egy 60 perces komolyzenei koncertre elmenni, de Franciaországban valahogy tudtam, hogy rendben lesz, illetve tudtam, hogy ha ki kell mennünk nem fognak a többiek megkövezni, hogy micsoda szülő, micsoda viselkedés! (…)

Nem csak a kultúra terén látható ez, hanem az élet minden más területén hamar igyekeznek megmutatni a gyereknek, hogy mi hogyan működik és elvárják tőle, hogy amit tud, azt csinálja is meg.

Egy példa erre a késsel vágás. Egészen kicsi korban már megmutatják a gyerekeknek, hogy hogyan működik a kés. Persze, óvatosan, segítséggel és mindig felnőttel, de megmutatják.

Nem vágyják fel a banánt a gyereknek, mert az gyorsabb és csak gyorsan legyünk már túl az uzsonnán! Nem. Ha kéri, akkor türelmesen, együtt csinálják a gyerekkel.

Ezen a téren nekem még sokat kell tanulnom… de látom a dolog későbbi pozitív hatásait a saját családomban, ahol jól nyomon tudom követni a 4 unokatesó nevelését.

A szolgáltatások minősége és a kifogástalan kiszolgálás

Nem tudok hozzászokni a boltokban dolgozó, mosolygó, kedves eladókhoz és az éttermekben felszolgáló, hasonlóan kedves pincérekhez! Minden alkalommal úgy érzem magam, mint egy hollywoodi híresség.

Nincs nyomulás, ha mondom, hogy nézelődök, mindig hagynak. Ha kérdésem van, mindig találok valakit, aki kedvesen és készségesen válaszol rá. (…)

Az idősek méltósága és lazasága

Ez talán a legistenibb és leginspirálóbb látvány. Amióta Franciaországban élek, azóta tudom, hogy az időskor nem a semmittevés és a mindenről lemondás ideje és nem félek (annyira) tőle.

Természetesen leginkább a 60-80 közti francia hölgyek megfigyelésével töltöm az időmet, akik mindig lenyűgöznek! Igaz, sokat járok a belvárosban, tehát inkább a jól szituált réteget látom nap mint nap, de példaképnek kiváló!

Gyerekruhát a H&M-be járok vásárolni (sajnos a francia gyerekruha boltok elég drágák!) és mindig át kell mennem a női részlegen ehhez. A minap néztem, hogy milyen ebben a köztudottan a fiatal korosztály által kedvelt üzlet vásárlói életkorának az átlaga. Egy jó 40-re tippelek.

Aznap minden korosztály képviseltette magát a női ruhaosztályon, de a legjobban persze az ősz hajú, csinos, lendületes nagymamák voltak, akik ugyanolyan szenvedéllyel böngésztek, mint a fiatalok. Lehet, hogy a kamasz unokáik számára kerestek valamit, de nem akarom elvenni magamtól az illúziót! (…)

A francia nő mítosza nem hiába világhírű, most már mondhatom. És nem csak a pénz számít, mert a hozzáállásuk az élethez is alapvetően más, mint a magyar nőké. Az ízlés és az igényesség mindig fellelhető náluk. Azoknál is, akik nem dizájner ruhákban járnak, nem sminkelik magukat és nem járnak magassarkúban.

A természetesség a fő elv. Kell egy jó frizura, egy modern szemüveg, egy színekben harmonizáló ruhaösszeállítás egy sikkes kis cipővel (nem kell a magas sarok) és egy nagy mosoly. Ennyi. (…)

Az életöröm és az evés-ivás iránti szenvedély

Igazából az előző pontokban mind megjelent az életöröm is, illetve az élet iránti szenvedély! Itt is mindenkinek megvan a maga problémája. Súlyos betegségek, munkanélküliség, gyerekvállalás nehézségei, mégis máshogy élik meg, vagy csak nem akarnak a problémára koncentrálni a nap minden pillanatában.

Az evés-ivás iránti szenvedélyük pedig olyan szépen megalapozza az életörömüket, hogy már nem kell sokat hozzátenniük. (….)

Utószó

Jó kérdés az, hogy ha ennyire jó itt, akkor miért akarok mégis hazamenni? Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor azt hiszem, hogy ha találtam volna egy klassz munkát, amit szeretek, akkor maradnék. Bár nem vagyok benne egészen biztos.

Mindenesetre én magam, otthon is ezen elvek szerint fogok élni – akkor is ha néha az árral szemben kell úszni – és hiszem, hogy vannak még sokan mások kis országunkban, akik hasonlóan gondolkodnak. Majd megkeresem őket!”

A teljes posztot itt találjátok, nagyon ajánlom!

(Nem is olyan) apró csodák Marseille mellett

 

Share.

About Author

Leave A Reply