Összeomlott fiatalok

0

Világszerte problémát jelent a fiatalok (és persze az idősebbek, de most alapvetően a fiatalokról van szó) mentális egészsége. Nincs ez másként Angliában sem, ahol a London Budapest Metro blog szerzője egészen közelről látja a gondot, hiszen egy orvosi rendelőben dolgozik.

„Nagy divat most Angliában a mental health, azaz mentális egészség. Felkarolta a két herceg is (a Vili és a Vörös), mert hát az édesanyjuk Diana is, ugye, depresszió meg bulémia… Ezt is nagyon támogatom, itt nem bezárják Lipótmezőt és kiba**ák a betegeket, hanem van egy rakás terápia, ami nyújthat némi segítséget, ha nagy a baj.

Ámde: akit sosem neveltek az életre viszont határtalan nárcizmusban nőtt fel, az hajlamos visszaélni a rendszerrel. Elmondanám, hogy elég riasztó dolgokat látok most, hogy egy körzeti orvosnál dolgozom (a helyi egyetem diákjai a betegkör. Ismétlem, tört részét látjuk csak a populációnak tehát csak óvatosan a skatulyázással, de minden klappol a munkán kívüli tapasztalataimmal).

Elképesztő sok a mental health eset: pánikbetegség, hangulatingadozás, szorongás. Rendszeresen hívogatják az orvost, néha zárás előtt 10 perccel is, hogy beszélniük kell, mert megint pánikrohamuk volt.

Mutass be a Brexitnek! Válogass angliai álláslehetőségek közül!

Nem bírják a stresszt, kivannak a vizsgáktól, a nyomástól, a követelményektől, aggódnak a nagymama állapota miatt is és épp szakítottak a szerelmükkel (előszeretettel s laikus érdeklődéssel olvasgatom az orvosok bejegyzéseit).

Pszichiáter sem vagyok, ezért nem tudnám megállapítani, hogy ebből mennyi a betegség és mennyi az elkényeztetett jóléti hiszti, de azt mondja már meg valaki nekem, hogy mégis mi a ferde kukit vártak ezek a srácok az egyetemi élettől? Rajzold le, mit álmodtál az éjszaka?

És még nem is (csak) az orvostanhallgatók vagy építészmérnökök buknak ki, akiknek kutya nehéz a tananyaguk, hanem az összehasonlító irodalom szakosok! Úgy dobálják be az antidepresszánst, nyugtatókat, altatókat 20-22 évesek, mintha gumimaci lenne.

Ez az egyik eredménye annak, hogy

– 18 éves korukig az iskolai elvárások nem túl masszívak, felhígult a felvételi rendszer, oszt’ most van pofáncsapás

– az angol diákélet híres az alkohol- és keménydrog fogyasztásáról amik nem tesznek túl jót a közérzetnek (volt egy junior orvos betegünk. Huszonpár évesen szívrohama volt kábszertúladagolástól. Most nagyon vigyáz magára, igen jóképű fiatalember, de kell is az egészséges életmód mert azóta HIV pozitív lett, nem tudom, mi úton. Brutál élettörténetek vannak)

– anyu-apu egész eddig putyujgatta őket, s most a maguk lábára kell állni. Nehezen megy. Vannak cukorbeteg, asztmás pácienseink akik leszarják a gyógykezelésük. Ha mama nem intézi el nekik vagy az orvos nem cseszegeti őket, az első rohamig nem veszik komolyan a betegségük.

Továbbá az is furcsa, hogy ezek az ,,összeomlott” fiatalok nyugodtan besétálnak a recepcióhoz, a telefonjuk baszkurálása közben kijelentik, hogy az imént pánikrohamuk volt és látniuk kell egy orvost.

Oké, egy óra múlva tud majd hívni, telefonos konzultáció, jó? Nem, az nem jó, akkor órájuk van. Amakkor is elfoglaltak. Nem, akkor sem tudnak jönni. Most akkor beteg vagy b’zmeg vagy nem??!!

Ami összeomlást én személy szerint otthon láttam vagy átéltem, az bizony kurvára nem így szokott kinézni. Nem szégyen segítséget kérni, sőt, menni kell, de nagyon alacsonyra tették a mércét, hogy mihez is kell istápolás.

Az igazi kiborulást a beérkező kórházi zárójelentésekből ismerjük meg: öngyilkossági kísérletek, gyerekkori bántalmazások, napokig nem evés, komplex bélbetegség, ilyenek. Nem szívmelengető. Sajnos nem ők szoktak heti négyszer betelefonálni, pedig nekik kéne a legnagyobb segítség.”

A teljes posztot itt találjátok.

Külföldi állásajánlatok százai egyetlen kattintásra! Ne hagyd ki!

(Fotó: pixabay.com/greekfood-tamystika)

Share.

About Author

Leave A Reply