Oroszországból szeretettel

0

Káma-túra blog szerzőinek életében négy év után eljött az a pillanat, amikor lejárt oroszországi kiküldetésük (vagy ahogy ők fogalmaznak, száműzetésük) ideje. Ilyenkor persze jár a búcsúbuli…

„Úgy gondoltuk, hogy erre mi sem lenne alkalmasabb esemény, mint egy szabad ég alatti bográcsozás, hiszen az oroszok is és mi is szeretünk a természetben sütögetni.

A remek ötlet viszont sajnos több sebből vérzett, ugyanis se nekünk, se a barátainknak nem volt bográcsa, ráadásul a korábbi meleg időjárás is borúsra, esősre és szelesre változott azon a héten.

Ezek az apróságok persze nem tántorítottak el minket attól, hogy kitartsunk eredeti tervünk mellett. A terv pedig az volt, hogy egy nagy adag csirkepaprikást fogunk főzni. (…)

Gondoltam, menjünk el a Káma partjára és aludjunk is ott, de végül barátaim az izsevszki víztározó partján ajánlottak egy tisztást, ahol előző hétvégén egy egynapos kis zenei fesztiválon vettek részt. A hely azért volt ideális, mert mindössze 7 km-re volt a várostól, és akár busszal is haza mehettünk volna, de taxit se volt bonyolult hívni oda. (…)

A hely valóban szép volt, csak itt-ott csúfította a látványt egy-két, előző hétvégéről ottmaradt raklapkupac. Úgy látszik, a minifesztivál másoknak is felkeltette az érdeklődését a hely iránt, mert a tisztás távolabbi szegletében mások is próbálkoztak tűzcsiholással a szemerkélő esőben. Gyors fagyűjtés után mi is hozzáláttunk a művelethez, mielőtt még teljesen eláztak volna az ott talált papírlapok, amelyeket gyújtósnak akartunk használni. (…)

Páran sátrat állítottak, hogy majd ott éjszakáznak, mások pedig árgus szemekkel figyelték, hogy mit művelek a bográcsban. Az egyik srác teljesen el volt hűlve, hogy mennyi hagymát teszek ebbe az ételbe, meg úgy egyáltalán, nem értette, hogy lehet hagymát pirítani magas falú edényben.

Neki mondjuk még az is furcsa volt, hogy a fakanalunk hagyományos kerek végű volt, és nem lapos lapáttal kevergettem az ételt. Szerinte Oroszországban csak lapátszerű fakanalakat lehet kapni, ami viszont nyilvánvaló hülyeség, bár őszintén szólva, sohasem néztem a háztartási osztályok kínálatát. Végül aztán bevallotta, hogy ő muffinon kívül semmi mást nem szokott készíteni a konyhában, merthogy az inkább a felesége terepe. (…)

Főzés közben nagy megrökönyödést váltott még ki az a mozzanat, amikor vörösbort öntöttem a piruló húsra. Többször visszakérdeztek, hogy ezt tényleg így szoktuk csinálni? Nagyon furcsa volt nekik, hogy bort teszünk az ételbe, azt gondolták, hogy csak a franciák főznek így. (…)

A lakoma után a társaság fele elindult hazafelé. Csak mi maradtunk, meg páran, akik úgy tervezték, hogy ott fognak éjszakázni az erdőben. (…) Ekkor jött át az egyik srác a szomszédos társaságból, hogy meghívna minket az ő tüzük mellé, merthogy nekik ég rendesen, és hely is van bőven. Az invitálást elfogadtuk, és kezünkben az italainkkal átvonultunk a másik csapathoz.

A srácok rutinos vadkempingezők lehettek, mert nagyon profi kis sátortetőt ácsoltak ponyvából és néhány kivágott faágból, és a tüzük is igen tudományosan volt megrakva. Hamar előkerült a gitár is a sátor mélyéről, és közös énekléssel fejeztük be az estét.”

A teljes posztot ide kattintva olvashatjátok el.

Share.

About Author

Leave A Reply