Önmagammal is szembe kellett néznem

0

Martha 2010-ben, friss diplomával a zsebében költözött Amszterdamba, mert otthon, Wexfordban nem talált megfelelő munkát (ami a válság közepén nem is akkora csoda).

Hat hónapra tervezett Hollandiában – ennek nyolc éve. Először két évvel ezelőtt érezte, hogy lassan lejár a határátkelésre szánt ideje, véget értek a „jó idők”, ideje komolyan venni magát és a szülőhazájában felépíteni az életét, „mielőtt túl késő lenne”, bármit is jelentsen ez.

„Nem tudom, mások hogyan vannak vele, de nekem időnként olyan érzésem volt, mintha a hollandiai életem csak átmeneti létezés lenne. Csak egy példa: soha nem vettem semmi nagyobb tárgyat a lakásomba. Mintha a tudatom mélyén úgy döntöttem volna, nem kell olyasmi, ami nem fér be a bőröndömbe, amikor egyszer majd hazaköltözöm” – mesélte a Generation Emigration oldalnak.

És haza is költözött, de a dolog nem úgy alakult, ahogyan várta: „Egy álomállásnak gondolt lehetőség miatt tértem végül haza, és persze azért, hogy közelebb legyek a családomhoz. Ehelyett igazi sokk várt. A munka őrült hajtás volt, miközben egy szomorú kis lakásban éltem Dublinban és semmivel nem találkoztam gyakrabban a családommal, mint amikor Amszterdamban éltem”.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Pár hónapig azért kitartott és próbálkozott, majd fogta magát és azzal a lendülettel visszaköltözött Amszterdamba. Azt Martha is elismeri, hogy lehet, nem adott meg minden esélyt Dublinnak, de akkor is úgy érezte, ami nem megy, azt kár erőltetni.

„A második amszterdami költözésem kapcsán egyben önmagammal is szembe kellett néznem. Azt hittem, a családom utálni fog, amiért megint elhagyom őket. De nagy megkönnyebbülésemre csak annyit mondtak, hogy felnőtt vagyok, éljem a saját életem. El sem tudom mondani, mekkora megkönnyebbülés volt ez” – emlékezett vissza.

„Az is meglepett, hogy az engedélyükre volt szükségem. Hosszú ideje hurcoltam magammal azt a gondolatot, hogy elvárják tőlem: hozzájuk közel építsem fel a ’valódi életem’. Tudom, hogy ezt szeretnék, de nagyon nagy megnyugvás volt rájönni, hogy a nyomás nagy részét valójában én helyeztem saját magamra” – tette hozzá Martha.

Aki tehát visszaköltözött Amszterdamba, ahol együtt él a párjával, és ma már nem érzi úgy, hogy ezzel cserbenhagyta volna a családját. Akik látják rajta, hogy boldog, független és a saját életét éli, ráadásul egy órányi repülőútra vannak egymástól, így elég gyakran látják egymást akár csak egy-egy hétvégére is.

„Valaha ’hazaköltözöm-e’ a szülőhazámba? Nem mondom azt, hogy soha, de azt is kár lenne tagadni, hogy nekem elég sok nehézséget okoz az, ahogyan Írország működik. Sokak szerint emiatt nagyon rossz hazafi vagyok, de szerintem egyszerűen csak mások az értékeink” – írta Martha.

Amikor hazahúz a honvágy

(Fotó: pixabay.com/neshom)

Share.

About Author

Leave A Reply