Olaszország, kösz mindent, de elég volt

0

Firenze sokak álma, és kétségtelen, hogy turistáskodni egy kicsit (vagy sokat) nagyon jó ott is, csakúgy mint Olaszország más részein. Ott élni azért már más tészta, miként erre a Végtelen… talán blog szerzője és családja is rájött.

„A múlt héten felmondtam.

Elég volt ebből.

Elég volt a nagyon stresszes munkahelyemből és a megvívhatatlan csatákból az irodában, elég volt a végeláthatatlan bürokráciából és ügyintézésből itt, elég volt az éjszakákba fulladó nappalokból, a soha-semmire-nincs-idő-ből, a soha nem pihenünkből, a forró nyári napokból, mikor ki sem tudunk mozdulni a lakásból mikor ott sem tudunk maradni, mert kint 38 fok van, bent 31,5, amikor nincs légkondi, mikor a tulajunk szerint ez a lakás nem meleg, annak ellenére, hogy egy tetőtér… a hideg télből és a folyton rossz kazánból, a lakás folyamatos problémáiból, a szolgáltatók szívatásaiból, a szerelők átveréseiből.

Elég volt itt mindenből. Lelépünk és kész. (…)

A lakást már rég felmondtunk, mert azt 6 (!!) hónappal korábban kellett. Egy olyan alkalommal mondtuk fel, mikor épp totál kiakadtunk. (Ami egyébként elég gyakran volt, legalábbis az én részemről.)

Épp átvert a kazánszerelő és legombolt rólunk 130 eurót egy meg sem rendelt szolgáltatásért, amit ráadásul már egyszer kifizettünk másnak. Szóval eléggé ki voltunk akadva emiatt miközben ez épp a sokadik dolog volt azon a héten, ami miatt totál kiakadtam. Aznap mondtuk fel a lakást október végi kiköltözéssel.

KÜLFÖLDI MUNKALEHETŐSÉGEK EGY HELYRE GYŰJTVE

Azóta mondjuk leszakadt az egyik radiátor és kiesett az egyik szekrényajtó, ami miatt elég idegeskedni valónk van, ha jön majd a tulaj ellenőrizni. Bár tökre „természetesen használtuk” a lakást és semmilyen extra dolgot nem csináltunk sem a radiátorral, sem a szekrénnyel, de akkor is.

Egy szék is megadta magát, mert megették a szúk… De ha ennek a javítását ránkveri, az elég drága lesz, mert itt minden irtó drága. No de ezen már nem idegeskedem, végülis így is úgy is sokat veszítünk ezen az elköltözésen, mint végülis az is irtó drága volt, mikor ideköltöztünk. Szóval nem mondanám, hogy nagyon megérte ez a 1,5 év. Talán ez az első, mikor azt mondom, hiba volt. (…)

Igyekeztünk összeszedni, hogy mi fog innen hiányozni. Azért nem túl sok minden szerencsére.

A Levi diab orvosa biztosan, egy tündéri fiatal doktornő. Aztán a kézműves fagyi. G minden nap eszik egy pisztáciát 😛 A fagyizónkban már nem is kell kérnie, tudják, hogy mit kér… a „pisztácia-man”. A scacciata, ami egy kenyérféle. Aztán itt talán vége is a listának.

Na jó, még a kávé és a kávésfagyi és a sajtok… de szerencsére ezt mind megtalálni bármely más országban olasz importként.

Azért szerencsére jó kis egészséges olasz étkezésre váltottunk, alacsony-szénhidráttartalmúra (…), megtanultunk még egy nyelvet. (…) Szóval kábé ennyi a mérleg pozitív oldala.”

A teljes posztot itt olvashatod el, ne hagyd ki!

Olaszország csokiimádóként

Share.

About Author

Leave A Reply