Ökonyaralás Horvátországban

0

A klímaváltozás hatásait érezve nem csoda, ha egyre többen vannak, akik próbálnak minél inkább környezetbarát megoldásokat keresni. Közéjük tartozik a Végtelen… talán szerzője is, aki Horvátországban a kellemessel kötötte össze a hasznost.

„Az egyik kedvenc gyerekkori időtöltésem a háztervezés volt, szóval már régóta foglalkoztat az építészet és most a klímakrízissel pedig előrébb ugrottak az érdeklődésemben a fenntartható és természetközeli megoldások. (…)

Ezért is örültem annyira annak, mikor rátaláltam Sabine öko házépítő workshopjára Horvátországban.

Közel is van, nyáron is van, vonattal is oda lehet menni és ráadásul az egész igencsak sokkal olcsóbb volt, mint amiket korábban láttam, ráadásul nem is arról volt szó, hogy menjek el sátorozni teljesen nomád körülmények közé Bulgáriába húsz vadidegennel, hogy két héten át vessem a vályogot.

Egy igazi kurzus volt, ahol mindenféle módszerekre megtanítottak, betekintést adtak abba, hogy melyik építészeti alapanyag fenntarthatóbb a másiknál, hogyan érdemes megtervezni egy vízvisszaforgatós rendszert és mennyi energia is jön ki két napelemből.

A workshop kb. 500 euróba kerül, amelyben egy hét tanulás, lakhatás és teljes ellátás van benne egy horvát szigeten, Bracban, ahová egyébként nem is bonyolult az eljutás és megoldható környezetbarát módon is, vonattal. Ebben az árban egyébként a legdrágább szállásmód van benne, a szafari sátor, ami tényleg tök jó volt, az összes egyéb lehetőség közül magasan kiemelkedett.

Nos, Sabine egy ötvenes német építész, aki tíz éve vett egy darab (13 ezer nm) földet ezen a csöpp horvát szigeten, és elkezdett rajta permakultúrás gazdálkodást, önkéntes-bizniszt és mindenféle workshopokat tartani, meg befogadni.

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

A hely maga igazán nomád, szóval ne számítson luxusra a „glamping” szót olvasó sem. Van ugyan egy irtó menő baromi nagy „dome”, ami egy kupolaszerű épület, de ez egy amolyan találkozóhely, előadóterem, jógaterem funkciót lát el.

Máskülönben a hely maga áll egy nyitott konyhából, egy nagyon mini szalmabála házból, ahol Sabine lakik, kerti kinti zuhanyzókból és komposzt vécékből (amik iránt még mindig csodálattal adózom), egy szafari sátorból (ahol mi laktunk) és egy hagyományos sátorból és kábé ennyi.

Idővel rájöttem, hogy a kert nem csak az összevissza egymásra esett kövekből áll, hanem vannak utak kialakítva és Sabine szamara kifejezetten nagy munkát végez azzal, hogy mindenhol lelegeli a füvet az olivafák között.

Szóval milyen élmények, tanulságok születtek meg bennem ezen meghatározó hét alatt?

A gazdálkodás irdatlan durva meló. Igazán luxusban élünk mi, városi emberek és valójában nagyon el vagyunk kényeztetve nem csak azért mert ha fáznánk bekapcsoljuk a fűtést, ha melegünk van, a légkondit, ha kávét akarunk, megnyomunk egy gombot a kávéfőzőn, hanem azért is, mert ezen csodákat nem kell értenünk, sőt, valójában semmi máshoz nem kell értenünk, csak a saját szakmánkhoz és az összes többihez majd kihívunk egy szerelőt.

Nos, ez szerintem óriási para, ami azóta kezdett el nagyban nyomasztani, amióta közel érzem a világvégét és nagy a munkaerőhiány (azaz nem találok egy vízvezetékszerelőt sem), merthogy azóta rájöttem, hogy ha bármi gond lenne a világ ilyenmód fenntarthatóságával, akkor bizony én lennék az első ember, aki kihalna, mert még azt sem tudom, hogyan kell egy szöget a fába verni.

Szóval ez is vezetett oda, hogy egész gyerekkorom és felnőtt női életem során a környezetem által folyamatosan bizonygatott hozzá-nem-értésemmel kívánok leszámolni és valamiféle módon hasonlatossá válni azzal az ötvenes német amazonnal, aki képes volt ebből a kősivatagból némiképp élhető világot alkotni. Legalábbis némiképp, legalább annyira, hogy tudjam melyik végén kell a kalapácsot megfogni. (…)

A kurzus önmagában nagyon érdekes volt, német precizitással reggel 8:30-től 12:30-ig elméletet tanultunk egy félórás szünettel, aztán Sabine-val együtt megfőztünk, ebédeltünk és a délutánt a strandon töltöttem a fiúkkal, akik már reggel lementek a faluba.

Este hattól volt egy 1,5-2 órás gyakorlati óra, amikor főfalat építettünk, szalmabála falat építettünk és gerendákat raktunk le egy házalapnak.

Tanulás szempontjából nagyon hasznos volt, bár nyilvánvalóan nem fogok holnap egyedül házat építeni, mégis kaptam némi gondolkodni valót, hogy milyet is tervezzek magunknak, támpontokat, hogyha valakivel valaha bármit is építtetnék, nagy betekintést abba, hogy mennyire durván környezetkárosítóak a mostani építkezési módok, miközben milyen menő városi fenntarthatósági építési projektek, szuperokos házak is vannak már.”

A teljes írást képekkel itt találjátok.

Share.

About Author

Leave A Reply