Óceánjáró, drog, FBI – egy képtelen, mégis igaz történet

0

Az óceánjáró hajókon dolgozók hétköznapjai általában sokakat érdekelnek, vagy azért, mert felmerült már bennük a hajós munka lehetősége, vagy csak azért, mert egy viszonylag zárt (és ezért érdekes) világ. Időről időre felmerül persze, hogy ezeken a hajókon hogyan él a személyzet, lehet olvasni orgiákról, bulikról és miközben persze nyilván ilyesmi is előfordulhat (a brit Channel 4 forgatott erről nemrégiben), azért akadnak kevésbé vidám, viszont elég durva történetek. Utóbbi kategóriába tartozik a korábban már hajós munkáról és Montenegróról is posztoló Zsuzsié és párjáé.

„Pontosan egy éve nem írtam Montenegróról, pedig bőven megérdemelné. Jelenleg is itt vagyok (kényszer)szabadságon, és sok olyan helyen jártam, ahol az eddigi 3 alkalommal nem.

Igazság szerint egyre szebbnek tűnik, és otthonosabb is, mivel már nem csak a káromkodást és a számokat értem. Hiába akciós az Eurocrem meg a Plazma, az 1.41 eurós üzemanyagár a 330 körüli euróval sajnos elég meredek, a legtöbb esetben olcsóbb taxival közlekedni még városok között is.

Amikor még minden nagyszerűnek tűnt

Március végén mentünk vissza a hajóra a párommal, akivel 2 éve együtt jövünk, együtt megyünk. Három év pincérkedés után acting bartender lettem, amit valószínűleg korábban kellett volna kérnem, csak a jogászképzésben megnyomorult eszem azt gondolta, hogy még egy 70 éves professzor sem mondta, hogy nem vagyok teljesen alkalmatlan, úgyhogy nyilván az vagyok… de nem.

Jogi irodából hajóra: nem csak a pénzről szól

Minden tökéletesnek tűnt. Két bartender fizetéssel már egyebet is lehet tervezni, mint 25 évig különböző hajókon panel fürdőszoba méretű kabinokban emeletes ágyon egymás alatt/felett aludni és reménykedni, hogy a legénységi menzán lesz a nagyon csípős és a közepesen csípős rizs mellett valami más is… épült a lakás, alakult a B-terv.

A feljelentés

Aztán egy nap jött a telefon, hogy a párom menjen a kabinba, öltözzön át, mert délutántól a crew bárban dolgozik, mivel két vendég feljelentette.

Ezután pár órával jött a biztonsági szolgálat átvizsgálni a kabint. Elvitték az összes edzéshez használt táplálékkiegészítőmet, fehérjét, vitamint, a hajóorvostól kapott ibuprophent. Vitték volna a kontaktlencséimet és a hajbalzsamomat is, de azokat megkímélték.

Velem nem csináltattak drogtesztet, csak a biztonsági szolgálat irodájába kellett mennem elbeszélgetésre. Közben kiderült, hogy a két vendég hazaérkezés után jelentette, hogy a bartender barátom kábítószert tett az italukba és a kabinjukban megerőszakolta őket.

És akkor megérkezett az FBI

Tíz nappal később Miamiban a bár részlegből senki nem hagyhatta el a hajót, megérkezett reggel az FBI. Engem másfél órán át kérdezgetett két ügynök és egy ügyész.

Nem kellett aláírnom semmit, nem olvashattam át, hogy mit jegyzeteltek, nem kaptam példányt. A figyelmeztetés abban merült ki, hogy ha hazudok az FBI-nak, akkor nagy bajban leszek.

Kérték az elnézéseket, de sajnos muszáj volt a szexuális életünket részletesen átbeszélni. 32 évet éltem le a törvénnyel való legkisebb összeütközés nélkül, de állítólag mindent ki kell próbálni.

Egy hangulatos ország

Ezután őt hallgatták ki, majd egy szál egyenruhában elvitték, mondván a hajónak indulnia kell, és nem állt elég idő rendelkezésre, hogy a fedélzeten eldöntsék, mi legyen.

Én közben a kabinban vártam. Nem beszélhettünk persze, a laptopját, a telefonját tőlem lefoglalták. Ezeket azóta sem sikerült visszaszereznünk.

A börtön

Ezt követte kb. 20 nap egy festői szövetségi börtönben Miamiban. Én óránként jártam a kapitányhoz, meg mindenkihez, aki bármit tehetett volna, de „sajnos ez az eljárás, legyél türelmes, mi nem vagyunk amerikaiak, nem lesz semmi baj” – hangzott a válasz.

Legalább három alkalommal jártam úgy kint Miamiban, hogy tudtam, 5 percre van tőlem a börtön, de nem tehettem semmit. Majdnem sikerült elintézni, hogy meglátogathassam, de nem lehetett, mert nem azonos a vezetéknevünk…

Közben legalább a kabinunkból nem kellett kiköltöznöm és nem is jött hozzám senki, illetve ezután már én dolgoztam a legénységi bárban, hogy ha potyognak a könnyeim, azt a dolgozók lássák, ne a nyaralni érkezett vendégek.

Semmi bizonyíték, de…

Két nappal azután, hogy elvitték, szólt a főnököm, hogy menjek lecserélni a pincér névtáblámat, már bartender vagyok. Ennek már valószínűleg az életben nem fogok tudni örülni, pedig okkal tehetném.

Június elején hívott a kapitány, hogy a hatóság értesítette, hogy a barátomat hazaküldik, biztosítson neki a cég repjegyet. Jó hír, semmi bizonyíték, semmi további eljárás, de köszönjük, lehet hazamenni.

Maradtam egyedül a hajón a szerződésből 4 hátralévő hónappal, úgyhogy eljöttem a lehető leghosszabb, 3 hét szabadságra.

Mivel ez nem lett volna kötelező, így fizettem a Miami-Podgorica repjegyet a szezon közepén, plusz a hotelt Miamiban, mikor visszaérek. Ez összesen kb. 2000 $ körül van. Eddig kiesett kb. 2 hónap bartenderi fizetés, és még ki tudja mennyi, mert egyedül megyek vissza.

Nekem is szükségem volt erre a pihenésre, és nem szívesen megyek vissza, de nem is tart senki fegyvert a halántékomhoz. Volt/van egy tervünk, nem követtünk el semmit, igyekszünk elérni a célunkat. Ehhez legjobb lenne együtt visszajutni a hajóra, de nekem sincs sok kedvem hozzá, pedig én még börtönben sem voltam.

Kábítószer és szex helyett – munka

Családi legenda, hogy a dédnagymama ment volna az udvarlója után az óceán túloldalára, de az írt neki levelet, amiben rutintalanul megemlítette, hogy odafele úton valaki életét vesztette a hajón, úgyhogy bedobták a vízbe. A mama meg közölte, hogy őt ugyan nem eszik meg a cápák, így a szerelem véget ért.

Manapság ha valaki életét veszti a hajón, akkor valóban beteszik a hullaházba. Ez soha nem központi helyen van, az eddigi 6 hajómon talán egyszer láttam… Így valóban előfordul, hogy vannak „hullák” a fedélzeten.

Emellett biztos vannak kábszeres orgiák és vendégekkel pénzért szexelő dolgozók is. Mi általában csak szeretnénk problémamentesen ledolgozni a 6 hónapos szerződésünket, szabadidőnkben kimenni enni végre valami finomat, edzeni, utazást tervezni, a kabinban filmezni, a B-tervet szövögetni.

Eddig sikerült…”

Drogok, szex – mindennapok az óceánjárókon

(Fotó: flickr.com/Roger W)

Share.

About Author

Leave A Reply