Norvég fjordok rohamléptekben

0

Stavanger egyszerre Norvégia olajfővárosa és egy roppant bájos kisváros, ami már önmagában megér egy kiruccanást, és a Hortobágyi rántott vombat szerzője nem is bánta meg a látogatást.

„Mi szombaton érkeztünk, aznap igazából csak lófráltunk kicsit a belvárosban, és leginkább pihentünk, mert ez a szakdolgozat-vállalkozás-kiscsalád hármas azért rendesen leszívott minket. Vasárnap aztán nyakunkba vettük az óvárost, majd jött egy hirtelen gondolat és befizettünk egy hajóútra a fjordokba.

Mivel én már jártam ilyenen Új-Zélandon, emlékeztem rá, hogy tényleg életreszóló élmény, így gyorsan eldőlt, hogy szülinapi vacsira költsünk-e el 1000 koronát, vagy hajóútra. Inkább majszoltuk a szendvicseket. 🙂

A hajóút 3 órás volt és egészen a Prédikálószék alá bevisznek. Láttunk vízesést, hegyi kecskéket, és elképesztően tünci hétvégi házakat. A norvégok tudnak élni, na!

Ezt a túrát mindenképp ajánlom, ha 1. nem akarod megmászni a Prédikálószékre vezető kb. 4 km-es utat, vagy ha 2. lentről is megnéznéd, milyen egy álomszép fjord. Ide semmi extra felszerelés nem kell, talán a naptejet említeném, mert mi 20 fokban rommá égtünk a hajón. És persze széldzsekid legyen, az sosem árt.

Harmadik napon elmentünk a Prédikálószék túrára, amit a következő módon oldottunk meg: helyi tömegközlekedés (szerűvel) eljutottunk a Prédikálószék túra lábáig – előbb komppal Tau-ba, majd onnan busszal a túra elejéig. Összesen másfél órás út, mi a Go Fjord nevű kombinációt választottuk.

KÖVESD A HATÁRÁTKELŐT A YOUTUBE-ON IS!!

Itt Stavanger kikötőjéből indul a komp, a menetrend szerinti időpontokból szabadon választhatod, hogy melyik járattal mennél. Mi kb. 9-kor indultunk és fél 11 felé értünk a túra elejére. Kettőnknek így együtt 720 korona volt.

A túra elvileg másfél-két óra. Ezt mi 1 óra 20 perc alatt lenyomtuk, de nem azért, mert akkora májerek vagyunk, hanem mert én idegből túrázom. Nem tehetek róla, annyira nem érzem ezt az outdoor dolgot, hogy konkrétan a nap végére fájt a gyomrom az idegtől.

Fel nem tudom fogni, hogy mi a jó ebben a tüdőkiköpős sziklára felkaptatásban a látványon kívül (és szerintem az a másik 400 spanyol turista se tudta, akik végig szentségelték a felfelé utat :D).

A túra egyébként közepes nehézségű, két undorítóan meredek sziklamászás van benne, de annak ellenére, hogy mennyire féltem tőle, nem volt olyan vészes. Az még inkább megdöbbentő volt, hogy kisgyerekes anyukák, felkötözött babákkal a hátukon mászták meg ugyanazt, amit én egymagam egyensúlyozva is kész kihívásnak éreztem. Nem is beszélve a rengeteg cruise-ról leszálló nyugdíjasról. Szóval na, teljesíthető túra, aki szereti ezt, annak még kellemes is!

Amikor végre megérkeztünk (igazából már 1500 méterre a céltól kezdtem a dolgokat egyre pozitívabban látni), akkor olyan látvány tárult elénk, ami tényleg megérte a felkaptatást. Olyan, amit nem lehet jól szavakkal leírni, legalábbis én nem vagyok hozzá elég ügyes.

Mi nem álltunk be a fotózkodók sorába, helyette felmásztunk egy kissé félreeső sziklára és elfogyasztottuk a világ legjobb szendvicsét (akkor legalábbis mindenképp úgy tűnt).

Ami fontos: SEM WC, sem szemetes, sem büfé nincs a túrán… ez engem egy kicsit sokkolt (nem a szemetes hiánya, azt megoldottuk), a 4 órás pisimentes szünet viszont nem annyira jó. Viszont tény, hogy annyit izzadtunk felfelé menet, hogy nem volt ez égető probléma.

Lefelé szintén nem esett jól… a térdeink nem örültek annyira. Azt hittem, hogy ezt már lazán lenyomjuk egy óra alatt, aztán ez is 1 óra 20 perc lett. Mivel 2-kor indult vissza az egyik busz (rá kb. 2 órára a következő), így a vége már elég kapkodós lett, hogy még mosdóba is eljussak.

A busz fullon tele lett, még álltak is benne néhányan. 90-100 ember kellemes túraszaga egy élmény lehetett – ilyenkor mindig örülök, hogy orrvak vagyok.

Összességében nagyon megérte ez a 4 nap. Norvégia nem olcsó, de ha valaki így készül, akkor nagy meglepetések nem fogják érni.”

A teljes posztot egészen elképesztő fotókkal itt találjátok.

Oslói magyar lángostrió

Share.

About Author

Leave A Reply