„Nincs olyan dolog, amiért hazaköltöznénk”

0

„A kiszámíthatatlan jövő elől jöttünk el” – mesélte Laci és Éva, akik Németországba költöztek gyerekeikkel és saját orvosi praxisuk van. A házaspár hölgy tagja mesélt az okokról és a környezetről.

„A kilátástalanság és a kiszámíthatatlan jövő elől jöttünk el. Laci úgy érezte, hogy ha beleragad a magyarországi reménytelen körülmények közé, nincs esélye arra, hogy olyan nyugdíjat kapjon, amiből nem gond egész hónapban fizetni a rezsit, ízletes élelmiszereket vásárolni, és még a gyógyszerekre is futja majd, amikor arra kerül a sor.

És egyre ijesztőbb gondolatnak érezte, hogy abban az egészségügyben legyen a beteg oldalon, amiről pontosan tudta, hogy milyen ingatag lábakon áll. Most pedig már saját praxisunk van Németországban” – kezdte az nlcafe.hu-n történetüket Éva.

Az orvosnak leginkább az tetszik Németországban, hogy nincs „közhangulat”, az emberek (egy bizonyos szintig) közvetlenek, rámosolyognak az embere, türelmesek, segítőkészek.

„Bármilyen furcsa, én imádom a német bürokráciát – még akkor is, ha néha szidom –, és nagyon könnyen beilleszkedtem a szabálykövető mentalitásba. Komolyan, annyira betartják a szabályokat, hogy elképesztő a magyar keressük-a-kiskaput mentalitás után szembesülni ezzel” – mesélte.

Németországi munkalehetőségek a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Az a bizonyos szint viszont nem nagyon terjed a barátságig, így aztán a régi magyarországi vendégségek, barátok nagyon hiányoznak

Ami a szakmát illeti, Éva szerint a német egészségügyben egyaránt jó orvosnak és (ha már muszáj) betegnek lenni, mert „nem a kiszolgáltatottság az első érzés, hanem a megnyugvás, hogy működőképes rendszerbe kerül az ember. Bár itt is vannak meghatározott költségkorlátok, de ez soha nem mehet a beteg rovására”.

Németországban egy ápolónő ugyanolyan büszke lehet magára, mint egy orvos, és egy állattartásból élő ember is eljut a Maldív-szigetekre – tette hozzá, ráadásul mindenki tiszteletben tartja a másik szaktudását.

„Itt egyébként nem jellemző a hálapénz, de az éttermekben a borravaló sem. Mindenkinek megfizetik a munkáját valós értéken, és nincs szükség a beteg és az orvos számára is megalázó bérkiegészítés zsebbe dugdosására” – hangsúlyozta.

„Miért mennénk haza? Sajnálom, de ilyen indok nincs. Egyrészt mi már kényszerpályán mozgunk, mert 10 éves szerződést írtunk alá. Másrészt úgy érezzük, hogy sokkal jobb helyünk van itt, és bánjuk, hogy nem sokkal előbb jöttünk el” – jelentette ki határozottan Éva.

„Sok-sok dolog van, ami biztos hiányozni fog (…), de egyelőre még sokkal több olyan dolog van, amit hiányolok, ha Magyarországon járok: az utcák tisztasága; a biztonság, hogy ha nyitva felejtem a kocsi ablakát a mélygarázsban, senki bele nem nyúl; a jó kedélyállapotú, barátságos, mosolygós emberek; a készséges és mosolygós kiszolgálók a boltokban, éttermekben; az egyenesség, hogy sumákolás nélkül megkeressük a munkánk ellenértékét, és azt nem sújtják indokolatlan és nyomon követhetetlen adókkal; a társadalmi vita és egyeztetés, ami az élet minden területén jelen van; a közélet tisztasága, hogy a korrupciót kinyomozzák, és büntetik, bárki is kövesse el; az uram-bátyám rendszer teljes hiánya. Mindezt nem fogjuk itt hagyni” – fejezte be az orvos.

Döbbenetes volt hazatelepülni

(Fotó: pixabay.com/Free-Photos)

Share.

About Author

Leave A Reply