Nincs az az isten, hogy hazaköltözzek

0

A magyar munkamorál, a szaktudás sokat segít a beilleszkedésben – legalábbis Istvánnak ez a tapasztalata Franciaországban, ahol úgy érzi, befogadták és képes egyedül eltartani a családját. Nem nagy csoda, hogy eszükbe sem jut a visszaköltözés Magyarországra.

„Franciaországban élek a kis családommal. Nincs az az isten, hogy hazaköltözzek. Az itteni munkát szerző közvetítőcég korrekt volt. Én „megtelepedni” szerettem volna. Kaptam is határozatlan idejű (itt CDI-nek nevezett) szerződést.

A pénzem nem lett jobb, mivel a CDI szerződéssel több fizetési kötelezettség járt, viszont stabil volt. A cégem egy év múlva tönkrement. Munkanélküli lettem.

Itt a legmagasabb munkanélküli kategóriába kerültem, amivel a nettó fizum 95%-át kaphattam egy évig. Nem vagyok egy otthonülő típus, pár hónap után már dolgoztam, újra (de már francia) közvetítőcégen keresztül.

Rengeteg helyet megjártam a munkám során, de a közvetítőcég bevált. Folyamatosan hozzák a munkát, és maximálisan kiállnak az érdekeimért, rugalmasak, korrektek.

Nem kezelnek betelepültként

Lassan emelkedett az ázsióm. A magyar munkamentalitás, és az otthon szerzett szaktudás, magasan a francia kollégák felé emelt. Ma már többet keresek, mint a közvetlen főnököm. Megbecsülnek, elismernek. Jól érzem magam ebben a közegben.

Hiba azt gondolni, hogy betelepültként, migránsként kezelik az embert. Van a franciáknak egy adag nemzeti önérzete, és némi nagyképűsége, de abszolút befogadók.

A lakhatás

A lakás volt a nehezebb dolog. Azt lépésről lépésre, az igényeinkhez alakítottuk. Az első lakásunk egy kis, 30 nm-es ingatlan volt teljesen felújítva, berendezve, mivel mi is egy bőrönddel indultunk.

Aztán kinőttük a lakást, az igényeink is változtak. A következő már egy 59 nm-es otthon volt egy csendes lakóparkban, a város egyik legjobb helyén. Ezt már mi bútoroztuk be fillérekből.

Nem vettünk új bútorokat, a használtpiacon nézelődtünk. Kitartó kereséssel, gyönyörű bútorokkal rendezkedtünk be.

Aztán megszületett a kislányom. Az egészségügyről nem beszélnék. Klasszisokkal jobb, mint a magyar és ingyen…

Mivel megszületett a kislányom, és az előző kapcsolatomból született lányom is elkezdett hozzánk nyaralni járni, nagyobb lakás után kellett néznünk.

Hosszabb keresgélés után Fortuna is mellénk állt. A nejem kedvenc városának központjában találtunk lakást, 300 méterre az óceántól. Minden lakás, amit béreltünk, jó és szép. A tulajdonosok kedvesek, segítőkészek.

Nem mentem fejjel a falnak

Sok múlik az ember mentalitásán, hogy mit ér el. Ez egy olyan ország, ahol rengeteg lehetőség van. És még így, 50 évesen is van jövőképem.

Még annyit hozzátennék, hogy nem beszélem jól a francia nyelvet. Csak annyit, hogy a mindennapi életben elboldoguljak.

A letelepedést folyamatos előkészítés előzte meg. Nem mentem fejjel a falnak. Kijöttem, és először megtapasztaltam a kintlét előnyeit, hátrányait. Folyamatosan bújom az állam netes oldalait, igyekezve minél több ismeretet szerezni az itteni „törvényekből”. Folyamatosan figyelem a híreket.

Megkerestem azt a régiót, aminek a legerősebb a gazdasága. Ahol van fejlődés. Ahol van meló, jó a fizu, de viszonylag alacsonyak a költségek. És még sok száz apró mozzanat.

A tapasztalatom az, hogy akik nem tudnak beilleszkedni, azok vagy nem készítették elő megfelelően a terepet, vagy állandóan visszafelé (haza) kacsingatnak, és ettől megkeserednek a mindennapjaik.

Meg kell találni az életcélt. A lehetőségeket meg kell tanulni kiaknázni. Akkor minden flottul működik.

Nem lettem gazdag, de egyedüli keresőként eltartom a családom. Biztosítva a nejemnek, hogy csak a gyerekkel tudjon foglalkozni. A gyerekeimnek pedig kinyitottam a világ kapuját. Olyan lehetőségekkel, amiről én csak álmodtam…”

A francia vidék csodája

Share.

About Author

Leave A Reply