New Jersey, a kertek állama

0

New Jersey Amerikán belül sokszor viccek tárgya, pedig ha (Bredpitt) Móni szemüvegén keresztül látnák az államot, aligha gondolnák így. Egy egészen érdekes, egyszerre informatív és megható poszt következik hát sok képpel.

„2014-ben, New Jersey-i nők egy csoportja egy közösségi oldalon felháborodva adott hangot a Dove egyik dezodor reklámja ellen, amiben a cég New Jersey-t Amerika hónaljának hívja. Hmmm…

Vajon miért is viccelődnek New Jersey-n?

Ha az ember New Yorkba szeretne utazni, szerintem célszerű a Newark Nemzetközi Repülőteret választani, hiszen innen húsz perc alatt be lehet jutni Manhattanbe a Pennsylvania Állomásra, ami a Madison Square Garden épülete alatt van.

Az Empire State Building gyalog innen kevesebb, mint tíz perc. Viszont ha valaki kocsival közelíti meg ezt a repteret, akkor megérti, hogy miért van ilyen rossz híre New Jersey-nek.

Hihetetlen mennyiségű és méretű gyárkéményeket lát a szövevényes autópálya rendszer mellett. Szaga is van a gyáraknak. Elég rettenetes. Viszont, ha az ember ezt a repteret választja, Európából érkezik és a gép bal oldali részén ül, abban a fantasztikus látványban lesz része, amit Manhattan látképe kínál.

Egy pár éve ezen az oldalon egy hozzászóló New Jersey-ről úgy vélekedett, hogy az egyik legrosszabb állam közbiztonság szempontjából. Azóta több helyen is megnéztem a listákat, még az első tízben sincs.

De mi is jó New Jerseyben?

Azon kívül persze (nekem), hogy itt ismertem meg életem szerelmét, aki nem fehér lovon jött (sem fehér, sem fekete ló nem bírná el).

Mennyire ismerjük a saját környezetünket, az országot, a megyét, ahol élünk? Nekem ez mindig érdekes téma volt.

New Jerseyben, Rumson környékén, egy bizonyos útvonalon állandóan autóval jártam, aztán egy szép napon kénytelen voltam elbiciklizni a barátnőmhöz. Nagy élmény volt felfedezni a környéket jóval lassabb tempó mellett.

Aztán ezen felbuzdulva gyalog is megtettem az utat. Még jobb. Az egyik legnagyobb sétálós élményem a képen látható utca látványa, tele platánfákkal.  Azóta is ez a kedvenc utcám Amerikában (a másik Floridában van).

Hogyan fedezhetünk fel új látnivalókat?

Valamikor 2001 környékén a kezembe akadt egy könyv: DrivingMr. Albert: A Trip Across America with Einstein’s Brain. 25 centért vettem egy könyvtár előcsarnokában. Nagyon szürreális olvasmány volt. Eddig jutottam benne: Princeton, Mercer street 112. Itt élt Einstein utolsó éveiben. Princetont egyébként is nagyon szerettük a barátnőimmel. Gyönyörű kis egyetemváros, tele fákkal, takaros kis házakkal.

Ott álltunk barátnőmmel a ház előtt, amin semmi utalást nem találtunk Einsteinre és senki nem nyitott ajtót. Becsöngettünk a szomszéd házba. A két arrogáns európai nő. Egyik megkérdezi a másikat: „Szerinted tudják ki volt Einstein?”

Persze hogy tudják, hiszen a szomszédjuk volt. Egy nagyon kedves hölgy nyitott ajtót, aki elmondta, Einstein kívánsága az volt, hogy az utókor ne csináljon múzeumot a házából. Ha jól emlékszem be sem jutottunk.

Aki szereti a könnyed, romantikus filmeket és szeretné látni, hol élt Einstein utolsó éveiben, megnézheti az IQ c. filmet (Tim Robbins, Walter Matthau, Meg Ryan).  A 112. szám látszik tisztán a filmben is, és ahogy elnéztem valóban a környéken forgathattak.

Aztán később egy budapesti srácnak javasoltuk, hogy kiránduljon el a barátnőjével és ők felfedeztek az egyetem területén egy ajándékboltban egy kis sarkot, amiben azért a város megemlékezik híres lakójáról (a fotót Einsteinről Marty McFly-nak köszönjétek).

New Jersey igazi vonzereje az óceánpartjában rejlik. Hosszan húzódik, egészen le Cape May-ig, ami a gyönyörű viktoriánus házairól híres. Cape May strandjairól delfineket lehet látni. Én négyszer, talán ötször jártam ott és mindig azzal az érzéssel jöttem el, amit egyedül LA-ben, Beverly Hillsben éreztem még: a pórnéphez tartozom és a körülöttem levő emberekkel sehogy nem tudok azonosulni. Nem jó érzés. Ennek ellenére bármikor lemegyek Cape Mayre, újra és újra, annyira gyönyörű hely.

Aki New Yorkban jár nyáron, és nem tervez autót kölcsönözni, annak ajánlom, hogy a Penn Station állomáson szálljon fel a New Yersey Coast line egyik járatára és utazzon egészen Belmarig (a Bay Head vonalat kell keresni).

Azért eddig, mert innen gyalog is ki lehet sétálni az óceánpartra, ahol eltölthet egy igazi, hamisítatlan amerikai strandolós napot (férjem súgott és ő azt javasolta, hogy Point Pleasant Beach-t is említsem meg, mert itt is ki lehet gyalogolni a strandig, és itt több látnivaló van). Az óceánnak igazi varázsa van.   Rip tide!!!!!!!!

Volt már itt szó róla, de szeretném megint felhívni rá a figyelmet. Nagyon fel kell készülni rá. Aki nem volt még az óceánnál annak ajánlom figyelmébe a mellékletet. Térdig érő vízből is el tudja sodorni a gyereket a víz.

Vegye komolyan mindenki, hogy csak olyan helyen fürdőzzenek, ahol a „baywatch” fiúk és lányok ott vannak. Általában öt órakor vonulnak el.  Egyébként ők a toronyból jól látják, hogyan szakad meg a hullám és ahol nincs fehér hab, ott van a szívóerő, az a bizonyos „rip”. Öt után jönnek a szörfösök (akiknek csak a cápáktól kell félniük).

A rip tide nem az örvény elvén működik, ahol lefelé húzza az embert a víz. Ez a bizonyos rip a parttól húz befelé a nyílt víz felé és sokan kétségbeesve úsznak az árral szemben, ezért fulladnak meg. Pedig csak a parttal párhuzamosan kellene úszni, vagy ha simán lebeg a víz felszínén, akkor is kijut a partra, csak nem ott, ahol belépett a vízbe, hanem a strand egy másik pontján. Ha van ismerősöd, aki az óceánhoz készül, oszd meg vele ezt az információt. Sokan nem tudnak róla.

A Remény városa

Ha valaki New Yorkba készül, vagy ott él és vannak kicsi gyerekei nagyon ajánlom, hogy látogasson el New Jersey Hope nevű városába , ahol a Land of Make Believes nevű vidámpark található. Gyönyörű helyen van. Távol a nagyvárosok zajától, egy hegyekkel körülvett kis paradicsom. Mielőtt valaki elképzel egy amerikai óriás vidámparkot, pont az a lényeg, hogy ez nagyon kicsi, még a Budapesti Vidámpark is nagyobb volt ennél.

Van egy kis vizes élménypark része. A Lazy Riveren (Lusta folyó) egy hatalmas úszógumiban (donut) fekve a környező hegyekben sasokat láthat az ember, vagy talán sólymok voltak, nem tudom. Fantasztikus látvány!  Mi a 206-os utat választottuk, amin több ideig tartott feljutni, de megérte keresztül autózni az erdei utakon, a kis települések, farmok mentén. Varázslatos út volt!

New Jersey egyik szomszédja Pennsylvania. A két állam határvonala a Delaware folyó. Egyik legkedvesebb nyaralós történetem 2013 nyarához kötődik. Felutaztunk egy Manunka Chunk nevű kis városkába, ahol kempingeztünk a folyó partján.

A nyaralás fénypontja John volt, férjem gyerekkori barátja. Igazi figura. Az első reggelen kihívta a gyerekeket a folyópartra és megmutatta nekik a medvelábnyomokat. A gyerekek élvezték a látványt, én nem.

Ettől még éjszaka a bokorba mentem pisilni, mert a tábor legalján voltunk, jó messzire a zuhanyzóktól és a recepciótól. Volt ugyan egy mobil WC kb. húsz méterre a sátortól, de húsz métert megtenni vaksötétben éjszaka, emlékezve a medvelábnyomokra nagy bátorság (mondjuk a bokor alatt pisilni is az).

A recepción fotók függnek a falon, amin medvék vannak. Kifaggattam az ott dolgozó hölgyeket, mennyire kell félni. Azt mondták, ők rendszeresen futnak az erdőben és ha látnak egy medvét megállnak, tapsolnak egyet és már tovább is állnak a számunkra félelmetes állatok (azért én a saját módszerem tartom hatásosnak: nem futok az erdőben).  A medvével szemben nem a futás, nem a fáramászás, nem a földre hasalás a hatásos, hanem a harc. Ha a medve pedig harcolni akar, akkor te vesztettél.

John és haverja egy nagy kötelet erősítenek egy folyóparti fára és elkezdenek a vízbe ugrálni. Tarzan jut eszembe, de Ő nem ivott sört.  Gyorsan kimentem a gyerekeket a vízből, akik aztán a két spicces apuka távozása után folytatják az ugrándozást.

Kajakozás a Delaware folyón

Elindulunk és amikor már többször megfordul a kajak a saját tengelye körül, rájövök, hogy férjem ezt a mesterséget nem jól űzi (én sem). A Duna után nekem ez egy igazán izgalmas túra volt. Megállunk egy helyen, ahol vásott amerikai tinédzserek egy híd legtetejéről akarnak a vízbe ugrani. Négyen vannak. Kettő meggondolja magát. A másik kettő nem jár jól. Az egyiknek a zacskói bánják az ugrást, a másiknak felszakad a bőr a könyöke alatt, ömlik belőle a vér.

A Delaware folyó gyönyörű. Este ott álltam a partján, tükörsima volt a víz. Kezdett már sötétedni. A folyó túloldalán egy hegyi út, pár házzal a fák között. Csönd és nyugalom. Hátranéztem és a mögöttem levő kis, füves területen szentjánosbogarak százait láttam. Na, erre mondják, az ember úgy érzi, mintha egy tündérmesébe került volna. Utálok sátorozni, de erre a pár napra mindig emlékezni fogunk.

Ezek az igazi élmények, nem az, amit négycsillagos wellness szállóban szerez egy gyerek. Ezekre a táborozós nyaralásokra emlékszik leginkább az ember még felnőtt korában is.

Egy kis átruccanás Pennsylvania államba

Aki New Jerseybe vetődik, ne mulassza el szerintem a Delaware Water Gap-nél található Bushkhill Falls-t. Az erdőben kalandozva az ember belebotlik egy csomó pici vízesésbe (ha minden igaz nyolcba). Fantasztikus látvány!

Ugyancsak ajánlom a Lambertville (NJ)- New Hope (PA) párost.  New Hope nagyon népszerű úti cél a kerékpárosok körében is, akik még attól sem riadnak vissza, hogy New Yorkból tegyék meg az utat, ami 110 km körül van.

Már hosszú ideje éltem New Jerseyben, amikor megint felfedeztem egy nagyon eredeti kis városkát, ami ráadásul mindössze 35 percre volt az otthonunktól. Smithville tele van pici üzletekkel, ahol mintha megállt volna az idő.

Nem ismerik a számítógépet az eladók, az üzletek közötti kis virágos területeken kakasokat láthatunk, az utcán libák vonulnak fel, lelassítva az autós forgalmat. Kívülről olyan ez a kis hely, mintha egy Thomas Kinkaid festményt néznénk, de a valóság minden giccstől mentes.

Atlantic City pedig New Jersey Las Vegasa. Akit érdekel ez a világ, és ha már New Yorkban jár, használja ki a lehetőséget. 1997-ben én jártam ott egy jó párszor, hiszen egészen addig megérte lemennem, amíg a rulettasztalnál nyerésre álltam.

Ez három egymást követő alkalom volt, amikor is két alkalommal 160 dolláros, egy alkalommal pedig 150 dolláros tiszta haszonnal a zsebemben szálltam fel a Greyhound egyik buszára.

Nem tudom, változott-e azóta a rendszer, de én még úgy utaztam, hogy az akkor 17-18 dollár körüli buszjegyet be lehetett váltani zsetonra, de csak abban a szállodában, ahová a busz érkezett. Ugyanis a menetrendekben a buszok célállomásai a városon belüli, különböző szállodák parkolói.

Egyébként az Egyesült Államok két legnagyobb kaszinója nem Las Vegasban és nem is Atlantic Cityben található. A listát egy olyan hely vezeti, aminek a lélekszáma nem éri el az ötszáz főt. A hely neve Thackerville, Oklahomában.

Ami közös Bruce Springsteenben és Jon Bon Joviban

New Jerseynek sok híres lakója van, de én kettőt említenék csak, hiszen egy városban laktam velük. Bruce Springsteen és Jon Bon Jovi. Mindig volt valami vibrálás a levegőben miattuk. Ha az ember szerencsés volt, épp egy olyan bárban mulatozott, ahol Bruce Springsteen egyszer csak felállt a színpadra a helyi zenekarral.

Én egyszer egy iskolai karácsonyi ünnepélyen láttam őket. A csarnok egyik felében Springsteen ült a családjával, a másik felében pedig mellettünk állt Bon Jovi a gyerekeivel. Nagyon normális emberek. Az iskola előtt én soha nem láttam Bon Jovi bébiszitterét, vagy ő vagy a felesége jöttek a gyerekekért.

Springsteen pedig a sulival szemben lakik (megsúgom a hozzászólásokban a pontos helyet, mert aki ott jár Halloween táján, nyugodtan elmehet a házukhoz cukorkát kérni, nyitva áll a házuk ajtaja ilyenkor a gyerekek előtt).

Ha valaki szereti Bruce Springsteent, a Rising c. albumához egy kis városi legenda:  2001 szeptember 11. után egy Sea Bright nevű óceánparti városkában, ahol egymás után épültek a Beach Club-ok egy helyi lakos meglátta Springsteent és rákiáltott: „Bruce! Szükségünk van rád!”

Aztán megjelent a Rising c. album, amin van egy dal, My City of Ruins címmel. Eredetileg nem Manhattan, hanem egy New Jerseyben levő Asbury Park nevű város ihlette a szerzőt.

Szombat éjjel rendszeresen hajtottam át ezen a helyen. Amerika paradox mivoltát adja vissza nekem az, ami ott várja az embert. Szinte minden jelzőlámpánál rendőr állt. Itt az is gyanús, ha fehérek bóklásznak kis utcákban az autóikkal. Nagy valószínűséggel kábítószert keresnek.

Az a furcsa, hogy az összes körülötte levő óceánparti kisváros egész más képet ad. Asbury Parkból egy hídon jut át az ember Allenhurstbe. Annak ellenére, hogy Asbury Park lakossága nagyrészt feketékből áll, Allenhurstben egy feketét sem láttam.

Ha valaki nem túl messze lakik, érdemes rákeresnie a The Stone Pony nevű bárra. Ha szerencséje van, Bruce Springsteen is a színpadon fog játszani a helyi zenekarral (ide egyszer akartam bejutni, Russel Crowe koncertjére, a barátnőm éjfélkor a gép előtt ült, de öt percen belül elfogytak a jegyek és lemaradtunk róla).

Amerikai meglepetések

Ha az Egyesült Államokba készülünk, mint turista, nem árt, ha nagyjából ismerjük a célállomás érvényes törvényeit.  Minket, magyar lányokat is ért egy két meglepetés. Mi egy vasárnapi napon elindultunk bulizni Connecticut államba.

Ott derült ki, hogy vasárnap nem lehet alkoholt vásárolni sehol. Csak úgy lehet fogyasztani, ha beül az ember egy bárba. Próbálkoztunk a pincérnél, hátha lehet venni egy üveg italt. Nem jártunk sikerrel. Egy magyar lány mesélte, hogy (ha jól emlékszem) Észak-Karolinában nem tudott délnél korábban tampont vásárolni, mert addig kizárólag élelmiszert lehet venni.

New Jerseyben van egy törvény, amit tényleg nem árt tudni az odautazóknak. Az autó utasterében nem lehet bontott üvegben alkohol (illetve értelemszerűen pohárban sem). Ha a csomagtartóban van, az rendben, abban az esetben, ha belülről nem lehet hozzáférni.

Ezt a törvényt akkor hozták, amikor egy ideig New Jerseyben magasabb volt a korhatár alkoholfogyasztás terén, mint New York államban. Ennek az volt a következménye, hogy rengeteg fiatal átjárt New Yorkba és bizony nagyon sok részeg volt az utakon.

A szövetségi törvény 1984 óta minden államra vonatkozik, miszerint nem lehet 21 évest alkohollal kiszolgálni (érdekesnek találtam a LegalDrinking Age oldalt).

Egyébként szerintem amíg nincs zéró tolerancia, addig hiába minden igyekezet. Az autóvezetők KRESZ kézikönyvében volt kérdés arra vonatkozólag, hogy melyik alkoholos ital fogyasztása miatt bukik le a legtöbb vezető. Válasz: sör.

Ehhez kapcsolódva jegyzem meg, hogy számomra döbbenetes a tény, miszerint 18 évesen el lehet menni meghalni a hazáért, és ha sikerül megúszni a háborút, akkor mondjuk 19 vagy 20 évesen visszatérve a háborúból nem lehet beülni egy bárba meginni egy sört (nézegettem ez ügyben az információkat, úgy látom van kivétel néha).

Ha már jogosítvány: New Jersey nagyon gyorsan reagált a 2001-es terrortámadásra. Szigorodtak a törvények. Sokan nem kaptak állást utána, munkavállalási engedély nélkül, nehéz volt nemzetközi jogosítvány nélkül autót bérelni és akinek az az ötlete támad, hogy ott fog jogosítványt csináltatni készüljön a 6 pontos rendszerre.

Nekem 2013-ban 9 pontom volt, mégsem kaptam meg, mert nem volt még meg a munkavállalási engedélyem. Két különböző Motor Vehicle irodába is elmentünk, kihívattuk a supervisor-t, de hajthatatlanok voltak (egy kis melléklet a pontrendszerhez itt és itt.)

Lakópark időseknek

New Jerseyben, azon a környéken, ahol éltem, nagyon sok idős ember van, hiszen több olyan lakópark akad, ahol 55 évesnél fiatalabb nem vásárolhat házat magának. 1960-ban Arizonában, Sun City-ben épült az első ilyen park. Az első hétvégén több, mint százezer érdeklődő volt, ami felülmúlt minden várakozást.

Egy ilyen lakóparkban sétálgattam és nagyon érdekes dolgot láttam, amit addig sehol máshol, pedig nagyon sok államban jártam. Minden család postaládája tetején ki volt írva a tulajdonos családneve. Nem voltam rest és autóval körbejártam a környéket, leírtam egy jó pár nevet. Nagyon érdekesnek találtam magát a homogenitást. Ez a lista nem tükrözi az amerikai sokszínűséget, íme:

Holton, Lio, Ardale, Marker, Zall, Massaro, Machesi, Vincenza, Romanski, Depcik, Tempe, Andujar, Staber, Partridge, Rajesky, Kinsella, Rupy, Galloway,  Moskal, Giampietro, Reece, Hellwig, The Phalons, Janiak, Reuther/Roskamp, Karvois, Liberti, Conover, Hansen, Colombus, Selander, Miske, Drewer, Wexler, Wardenski, Marchetti, Marotta, Ryan, Roto, Hefont, Wilson,  Eughner, Holftein, Liuzzu, Fedan, Cucchiara, Gucciardo, Van Way,  Jordano, Degregorio  Sugrue, Petrakakos, Fabrizi, Marsucci, Muniz, Geck, Depinto, Tyo,  Kwiatkowski, Richards, Morgan, Schaffer, Tisza, Kessler

Puma, Olcotts, Colavita, Smolski, Flick,  Dujinski, Sterken, Adams,  Antignane, Torsiello, Intindola, Anfusio, Cutchen,  Trepiccione,  Bornemann, Moccia, Kowalewski, Hasubeck, Murphy, McDermott,  Visone, Zbranak, Ramsay,  Mahoney,  Nash,  Ciminera, Rocco,  Olenik, Ruszczyk, Matto, Kovacs, Behringer, Vogt, Sliker, Grunstra, Vobornik, Ostapko,   és a kedvencem : Pizzichillo.

Mitől a kertek állama New Jersey?

Ez nagyon érdekes kérdés, hiszen az Egyesült Államok egyik legsűrűbben lakott területéről van szó. Többek között ezért is savanyú a szőlő, hiszen nagyon drágák a földek, a bérleti díjak. New Jerseyben (legalábbis egy 2008-as cikk szerint) több lovat tenyésztenek, mint Kentuckyban. A fűszernövény termesztésről, az óriási New Jersey paradicsomról és a hatalmas áfonyaföldjeiről is híres ez az állam.

Fort Lee, az amerikai filmgyártás szülővárosa is itt van, ki gondolná? New Jersey nem olcsó állam, „nekünk” még fizetős autópályánk is van a Turnpike mellett, a Garden State Parkway. Sőt, ha meg akarjuk csodálni Lucyt, a fából készült elefántot és be akarunk hajtani Margate City városába, még ezért is fizetnünk kell.

Azért Lucy kihagyható élmény, szerintem. A város lakói már többször gyűjtést rendeztek, hogy megmentsék a látványosságot. Ők nagyon ragaszkodnak hozzá (és mellesleg megjegyzem, hogy nekünk úgy mutatták be Lucyt, mint Amerika legrégebbi látványosságát, de ezt nehéz komolyan venni, mert nekem úgy tűnt, hogy ott minden a legrégebbi, legnagyobb, legmagasabb, leghosszabb – és legpuhább ).

New Jersey az előkelő 3. helyet foglalja el a leggazdagabb államok listáján. Nekem Alaszka nagy meglepetés ezen a listán.

Pár éve besétáltam egy gyönyörű Nógrád megyei kis faluban egy lakásotthonba, ahová látogatóba mentem. A nappali könyvespolcán megláttam egy 1981-es kiadású National Geographic magazin. Egy hosszú cikk van New Jerseyről és ebben olvastam először a Koralja fivérekről. Három férfi, egypetéjű ikrek, mindhárman rendőrként szolgálták az államot. Hogy én miért nem hallottam soha róluk?

Miről nem hallottam még, amikor ott éltem? Kedvenc felfedezőm, Thomas Edison egy Menlo Park nevű helyen dolgozott KITARTÓAN és RENDÍTHETETLENÜL. Azóta tiszteletére Edisonnak hívják a helyet. Érdemes ide is ellátogatni, nekem ez a bakancslistámra került.

Egyébként van még Floridában is Edison Múzeum. Fort Myers-ban. Erről is sikerült lemaradnom, pedig nem is messze éltünk tőle.

Ha New Jerseyre gondolok, a kedvenc „képem” a sógorom hátsó kertjéhez kötődik. Férjem nagy családja van ott, a gyerekek marsmallow-t (pillecukor) sütnek a tábortűz felett, a szomszéd telkén levő óriás fákat látom, kabócák ezreit hallom, ami olyan jellegzetesen New Jersey-i nekem és a sógorom által válogatott dalok közül megszólal a kedvencem, amit ha meghallok, mindig ugyanazt érzem: szeretem a férjem és Amerikát és nagyon sajnálom, hogy nem élhettem akkor, abban az Amerikában, amiben a férjem felnőtt.

Share.

About Author

Leave A Reply