Németországi tízes hiszti-lista

0

Múlt héten jelent meg Gábor írása arról, mit az a Tíz dolog, amit szeret Német- (pontosabban Bajor-)országban. (A sorozat eddigi részeit itt találjátok.) Akkor megígértem, hogy megírja majd a fordítottját is, azaz azokat a dolgokat, melyek idegesítők, vagy zavarók számára. Most ez a poszt következik. Az előző írást itt olvashatjátok el. (A korábbi tapasztalatok alapján kénytelen vagyok leírni – lassan, hogy mindenki értse… – ez a lista most kifejezetten és bevallottan a negatív dolgokról szól, hiszen az egy hete közreadott a pozitív dolgokról szól. Nem tudom, lehetek-e olyan felhőtlenül optimista, hogy reméljem, minden kedves olvasó érti, miről van szó, csak reménykedni tudok. Mindenesetre semmi szükség az olyan kommentekre, hogy „akkor minek él ott”, „miért nem költözik haza”, és az ilyenkor szokásos társai. Köszönöm előre is a megértést.)

„Úgy fair a dolog, ha a pozitív listát követi egy negatív is. Szeretek panaszkodni. Igazából én vagyok A panaszkodó. Ha kinyitod a szótárat a panasz szónál, az én fényképem van ott illusztrációként. Ennek megfelelően kéretik ezt a listát kellő humorérzékkel kezelni.

Jöjjön tehát a személyes hiszti-listám. A felsorolásból sok minden megtalálható Magyarországon is, de itt valahogy halmozottan, és arányaiban is többet találkozok ezekkel.

 

#10 Önmagukat többnek hirdető események

Nem vészes, de azért nem épp kellemes szembesülni a dologgal. Sokszor van, hogy a városban mindenfele ki van plakátolva, hogy ilyen, meg ilyen hiperszuper szenzációs kiállítás / rendezvény / akármi lesz, és tökre kedvet kap az ember, felvillanyozódik, időt szakít rá, elmegy, kifizeti a belépőt, és kap egy tök átlagos valamit.

Ilyen például a müncheni Sea Life, ami közelében sincs a Camponás Tropicariumnak, mégis úgy van beállítva, mintha sehol máshol a világon nem látható dolgokat mutatnának.

De futottunk már bele siralmasan hétköznapi sörsátorba Bierfest néven, amihez éppen odaraktak 2-3 céllövölde szerű izét. Lehet, hogy csak az én ingerküszöböm túl magas, vagy csak többet várok a dolgoktól, mindenesetre az ilyenek kissé csalódást keltő dolgok számomra.

#9 Közlekedési lámpák

Számomra megdöbbentő, hogy egy ilyen, az agyát en bloc gondolkodásra használó nép nem tud legalább ellesni egy értelmes forgalomirányító rendszert.

A gyalogosok számára

A zöld lámpa minden előjelzés nélkül átvált pirosra. Nem villog, hogy „hé haver, mindjárt piros, ne indulj el / igyekezzél”, csak úgy poroszosan egyből. Szerencsére azért adnak 5-10 másodpercet még mielőtt rád eresztik az autókat.

De ez még mindig jobb, mint amit anno Londonban láttam. Majd valaki biztos leírja az elhalványodó zöld lámpák zavarba ejtő mibenlétét.

Németországi munkalehetőségek a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Az autók számára

Se szeri se száma azon nagy forgalmú kereszteződéseknek, ahol a szembe sávok egyszerre kapnak (teli)zöldet. Jó annak, aki jobbra megy, vagy egyenesen. A balra fordulók, meg inkább forduljanak fel.

Jobb esetben fordulónként 5-6 jármű át tud jutni. De először ott ragadnak az út közepén, és csak akkor tudják befejezni a kanyarodást, amikor már az egyenesen haladók elfogytak (vagy piros lámpát kaptak).

Szerencsére azért itt adnak elég időt. Persze, ha van egy jól megtermett csuklós busz a fordulóban, akkor te már szinte biztos, hogy nem fogsz tudni utána menni.

#8 Közlekedési táblák

Szerintem itt van a világon a legsűrűbben használva a megállni tilos táblácska. Kis fehér nyilacskával jelezve, hogy a tábla előtt, vagy után, vagy előtt és után érvényes-e a tiltás. Vannak utcák, ahol minden kocsikihajtó után ki van rakva. Számomra furcsa, de legalább egyértelmű.

Ugyanakkor, ahol nincs kirakva ez a tábla, ott kegyetlenül ki is használják ezt, és parkolnak, mintha nem lenne holnap. Fürstenfeldbruckban nem egy helyen található olyan, párhuzamos közlekedésre kijelölt utca, amin busz is közlekedik, miközben mind a két oldalon parkolnak, ezzel egy busz szélességűre szűkítve az utat.

#7 „Megértő” emberek

Ez sem olyan eget verő probléma, inkább mutatja az itt élők jószándékát, hogy próbálnak segíteni neked a nyelvtanulásban. Ugyanis, amikor beszélsz egy némettel, és a létező legudvariasabb formában – amit még egy német se használna – jelzed, hogy a németed koránt sem anyanyelvi szintű, és megkéred, hogy ha volna olyan kedves egy hangyányival lassabban beszélni, akkor ő megértően azt mondja, hogy semmi probléma, majd ugyanúgy folytatja, mint előtte. Agyrém. 😀

#6 Idióta utasok

Leszállásnál

Értem én, hogy csúcsforgalom van, emiatt neki már csak az ajtóban maradt hely, de könyörgöm, legyen már annyi esze, hogy a következő megállóban leszáll, helyet adva azoknak, aki ott szeretnének leszállni, és majd utána simán visszaszáll. Miért olyan nagy kérés ez? De nem. Ő ott áll az ajtóban, és kerülgetni kell a szűkös helyen.

Felszállásnál

Sokaknak ez valami hobbi lehet, hogy amikor beáll a szerelvény a megállóba, akkor pontosan beállnak az ajtó elé, nem foglalkozva azzal, hogy vannak leszállók. Nagy dirrel-durral félrehúzódik ugyan, de a fél ajtót még így is elfoglalja, mert az az ő privilégiuma, hogy elsőként szállhasson fel.

Tűzzel-vassal küzd érte, és amikor ez sikerül, megáll az ajtóban, hogy kellő alapossággal tudja kiválasztani, hogy hova üljön le. És nem zavarja, hogy ezzel feltart mindenkit maga mögött, de persze épp csak annyira, hogy a még a hátsó ajtónál felszállók is előre tudjanak jönni elfoglalni az üres helyeket.

Utazás közben

Sokan indokolhatatlanul hangosan hallgatják a zenéjüket, ami nem zavarna, ha nekem tetsző zenéket hallgatnának. 😀

De hogy mennyire számítanak ezek a köz problémáinak, azt jól jelzi, a müncheni közlekedési vállalat (MVG) külön kis „oktató” videókat készített, amiket a metrón és néhány buszon szoktak vetíteni. Ezeket ezen a linken meg lehet nézni.

#5 Street View Paranoia

A Google Street View-t tartom a világ második leghasznosabb találmányának a GPS után. Utóbbi abban segít, hogy eljuss a címre, előbbi meg abban, hogy megnézhesd előre, hogy mit is kell majd keresni, hogy ne kolbászolj fölöslegesen, mint egy idióta.

Bár a német nép a mondás szerint nyitott és barátságos, ennek fényében nem értem, hogy mire fel ez az iszonyatos hiszti a Google Street View szolgáltatással kapcsolatban.

Hogy ez központi döntés-e, vagy tényleg az emberek akaratát tükrözi, azt nem tudom biztosan, de az utóbbit erősíti, hogy ahol még fel is lett térképezve egy terület közel 10 évvel ezelőtt, ott is sok helyen ki van satírozva az épület.

Az, hogy rendszámokat, meg emberek arcát elmossák, az teljesen rendben van. De az, hogy egy utcában, közterületről szabad szemmel is látható bérház felét ki kell törölni, azt nem tudom mire vélni.

Magánházaknál még érteném is, de azoknál se szokás magas téglafallal körbevenni a telket. Sőt számomra meglepő látni a mai napig is, hogy sok helyen épp csak akkora a kerítés, hogy a „kisunoka” ki ne másszon.

Van, ahol persze óriás sövényekkel zárják el magukat a külvilágtól, de ez inkább csak zajszűrésre jó, mintsem a kíváncsi szemek távol tartására. Szóval, aki arra jár, az simán beláthat még a házba is, mert a függöny se nagy divat.

Állítólag annak idején, amikor megnyíltak a határok kelet felé megugrott a betörések száma, és amikor a Google házalt a Street View-val, sokan beparáztak, hogy akkor ezután sokkal könnyebben célpontokká válnak, szóval itt is volt egy „gyünnek a migráncsok és kifosztanak” hiszti.

De hiszem, hogy ez azóta már lecsengett (vagy csak burkát öltött), de a másik oldalon, a Google sem akar már extra órákat pazarolni képek satírozgatásával. Így viszont nem hiszem, hogy egyhamar lesz teljes lefedettség.

#4 Az emberiség 50 árnyalata

Mondhatni a problémám forrása én magam vagyok, illetve a megátalkodottan alacsony tolerancia szintem. Mert az én problémám az „emberi egyéniségek” és a „hozott kultúrák”, amik néha jók, és színesítik a képet, néha viszont csak zavaróak, amiket lehet, hogy más észre sem vesz csak én.

Mindenesetre ezen dolgokról részben tehetnek az emberek saját maguk (vagy tehetnének ellene), részben nem, de nekem mindenképpen el kell viselnem azokat, mint ahogy másoknak az enyéimet kell elviselniük.

A németek szipognak. Nem számít, hogy van náluk zsebkendő, amíg tud tolatni a kis zöld izé, addig nem fújják ki.

Ha magyar embertől származó beszédfoszlányt hallok, akkor elég valószínű, hogy ő is épp panaszkodik. 😀

Az ázsiaiak, a közel-keletiek és az indiaiak brutális módon csámcsognak… és teli szájjal beszélnek… biztos van kivétel, kérem jelentkezzen.

Az ázsiaiak furakodnak, tolakodnak, nem igazán udvariasak a tömegben…

A fekete-afrikaiak a vonaton mindig jó hangosan telefonálnak, hogy mindenki hallja, mennyire szép is a szuahéli nyelv. Engem egy éppen a víz alá nyomott szerencsétlen fuldokló kétségbeesett bugyborékolására emlékeztet, de ez legyen az én problémám.

A közel-keleti népek jellemző habitusa az „óbégatós” távbeszélgetés tömegközlekedési eszközön… mint egy gégerákos koncert zene nélkül: csak hörögnek és krákognak.

Általánosságban a nem európaiak általános testhigiéniája / étkezési szokása / természetes test-kipárolgása annyira eltérő, hogy számomra már sokszor a büdös kategóriába esnek.

Senkit sem akarok megbántani, de sajnos (vagy szerencsére) elég érzékeny a szaglásom, és a szúrós / csípős / marú szagok eléggé negatívan befolyásolják a közérzetemet.

Ugyanez a helyzet, amikor, ha valaki lóhalálában fut a tömegközlekedési eszközhöz, és pont velem szemben áll meg vagy ül le, akkor szinte biztos, hogy nem állt módjában fogat mosni korábban. Ezt a rám irányított teliszájjal lihegésből szoktam érezni. Pechem van a szagokkal kapcsolatban (is).

Sok a cenzúrázott, vulgáris minőségjelzős mondatszerkezet-függő, aki nem bírja kivárni, hogy kiérjen az állomásról, hanem már a szűk peronon, a tömegben rágyújt a cigire (ami persze, ha szigorúan vesszük a szabályokat, többnyire tilos), és naná, hogy az összes füst az én pofámba landol.

Ugyanez vonatkozik az illatosított fing-párát szívókra is. Tisztelet a többséget képviselő, kulturált, civilizált kivételeknek.

De az is 1000%, hogy én is benne vagyok egy ehhez hasonló csoportban, amiről nem tudok.

#3 Banki átutalás 

Bár a banki szolgáltatásokkal nagyrészt elégedett vagyok, de a belföldi (németországi) banki átutalás sebességével már nem. Nem vagyok ugyan egy banki szakember, de annyit tudok, hogy Magyarországon van valami GIRO2 nevű elszámolásforgalmi rendszer szerűség, ami miatt a napközbeni többszöri elszámolásnak köszönhetően legfeljebb 4 órán belül megérkezik az átutalt összeg egyik számláról a másikra bármelyik belföldi bankfiók között.

Nos, Németországban ilyen nincs. Itt még mindig van, hogy 1-2 munkanap kell ehhez a bankok között. Ha én a TargoBankos számlámról utalok péntek délelőtt 10 órakor egy Sparkasse-s számlára, akkor az hétfő délutánra fog csak odaérni.

Pontosan ugyanezen okból kifolyólag, nagyjából én vagyok az utolsó a cégnél, aki örülhet, hogy megérkezett a fizetés.

#2 Tömegközlekedés

A müncheni, és környéki tömegközlekedés, HA NEM KLAPPOL MINDEN. Amikor a gépezetbe porszem kerül, kártyavárként dől össze a precíz rendszer. Ennek több összetevője egymást erősíti.

Először is München tömegközlekedési hálózata csillagrendszerű. Biztos jó ötlet volt annak idején, és költséghatékonyabb is, mint a pókhálós, de lássuk be: a csillag ágai között nem nagyon van mód mozogni, és ha a közepét éri a baj, akkor az már az egészre kihatással lesz.

Másodsorban a müncheni S-Bahn hálózat egy kétpályás törzsvonalon szeli keresztül a várost, részben a föld alatt. Namármost, ha ezen a törzsvonalon bárhol is csak egy apró gebasz van, például kiég egy forgalomirányító lámpa izzója, akkor megáll az egész, és keleti irányban az Ostbahnhofig, míg nyugati irányban Pasing Bahnhofig gyűrűzik a dugó.

Az Ostbahnhof viszonylag központi helyen van, ahol rengeteg városi busznak is van végállomása, van taxiállomás is, plusz az egyik legfontosabb villamos is arra jár, na meg nem utolsó sorban van metró is. Szóval van menekülési útvonal, nagy áteresztő képességgel.

Természetesen, ami engem jobban érint az pont a másik oldalon, Pasingnál van. Ott nincs metró. Van néhány sehova se vivő busz, amik inkább ún. „betápláló” járatok, vagyis arra jók, hogy a vonathoz szállítsák a lakóövezetekből az utasokat.

Aztán meg ott van egy szem árva villamos – ironikus módon pont az, ami az Ostbahnhofhoz is jár -, de könnyen belátható, hogy dugó esetén, amikor percenként nagyságrendileg úgy 1000-1500 munkába igyekvő rohamozza meg a villamosmegállót, azzal egy 10 percenként járó, 200-akárhány férőhelyes villamos nem sok mindent tud kezdeni.

Kezdetben én is kísérleteztem a heringjárattal (érdekes volt magukból kikelt németeket látni), de ma már csak simán kivárom a végét a vonaton, vagy ha nincs remény a belátható időn belüli újra indulásra, akkor próbálok alternatív, több átszállásos csatlakozással eljutni egy metróig.

Évente 1-2 ilyet még elviselek bosszankodás nélkül, de sajnos ennél ez gyakoribb, emiatt a második helyre soroltam.

#1 Mobilinternet

Az abszolút győztes, ami nálam kiborítja a bilit napi szinten, az az O2 telefon szolgáltató mobilinternet hálózati lefedettsége. Botrányosan rossz München környékén.

Nem meglepő módon rendszerint akkor szeretném használni a szolgáltatást, amikor munkába megyek, vagy onnan jövök. Vagyis, amikor rengeteg másik ember is. Egy órát utazok egy irányba, szóval lenne időm netezgetni, ha a technológia engedné.

De akik ezeket tervezik, szerelik és tesztelik, szerintem egyikük sem gondolt rá, hogy egy 80-140 km/h sebességgel robogó S-Bahnon akar valaki a telefonjáról netezni.

Fürstenfeldbruck és München Marienplatz megállók között alig van szakasz, ahol mindig, és állandó folytonossággal lenne gyors internetelérésem. Hiába mutatja a telefon, hogy 4G, vagy H+, vagy H, sokszor akkor se töltődik az oldal 5 Kb/s sebességnél gyorsabban, ami azért még 1998-ban is lassúnak számított.

Az Eichenau megállóhely egyenesen egy telekommunikációs fekete lyuk ilyen szempontból. Se ki, se be semmi. Még az is kétséges, hogy baj esetén tudnék-e segélyhívást kezdeményezni.

Néhányan próbáltak azzal fogást találni az érvelésemen, hogy a mobilnet sebessége nem térerő-, hanem felhasználószám-függő. Ez igaz is részben, csakhogy nekem furcsamód mindig ugyanott tűnik el a kapcsolat, függetlenül attól, hogy sűrűn lakott területről, vagy egy félreeső megállóról van szó. És mindig ugyanott lesz gyors ismét.

Ilyen például a Marienplazt bunkerkomplexuma, ahol a mínusz negyedik szinten a metróban jó tempójú 4G van, és működik flottul is az egész, de a mínusz kettedik szinten, már csak Edge (ami 2G ugyebár).

Mára már megtanultam, hogy hol működik jól a rendszer, ott szoktam gyorsan előtölteni az olvasnivalókat szűkösebb időkre.”

Ha szívesen olvasnátok még Gábortól, akkor ne habozzatok, irány a blogja!

Rémes dolgok Írországban

Share.

About Author

Leave A Reply