Nem itt fogunk megöregedni

0

Van az úgy, hogy az ember olyan országot választ magának, amiről kiderül, hogy valami miatt mégsem jön be. Ez történt Judittal is, aki párjával megszerette Máltát, de arra is rájött, hogy nem akar élete végéig ott élni. A miértre fény derül a mai posztból.

„Az elmúlt 9 hónap alatt, ha sok minden nem is történt velünk, rájöttünk: Málta nem az a hely, ahol meg fogunk öregedni…

…pedig a sziget nagyon sok izgalmas dolgot, érdekességet rejt!

Amit lehet, megünnepelnek

A máltai kultúrában nagy szerepet játszik a művészet. A kulturális rendezvényeknek se szeri, se száma. Karneválok, évente megrendezésre kerülő művészeti-és jazz fesztivál, faluünnepek, stb…

Az EU országai közül Máltán van a legtöbb hivatalos ünnep, összesen 14. Ezen kívül június és szeptember között 75 „faluünnepet” tartanak a városi védőszentek tiszteletére.

Amit lehet, megünnepelnek és ezt nagyon jó dolognak tartom, mert én úgy látom, hogy a máltai nép valóban él és boldog. Az elmúlt időszakban nem találkoztunk olyan emberrel, aki panaszkodott vagy elégedetlen lett volna, pedig a politika itt is a mindennapi élet része, de valahogy nem tulajdonítanak neki akkora jelentőséget, mint Magyarországon. Nem hagyják, hogy kirágja az életet belőlük.

Itt is hitelből vesznek ingatlant vagy ingóságot, mégsem ez a központi téma az emberek között. Valószínűleg, mert mindezek mellett megfelelő életkörülményeket tudnak teremteni maguknak.

Egyébként itt elég „lassú” az Élet. Mintha az egész sziget egy kisváros lenne. 🙂 Ha látogatód érkezik, de nem vagy otthon, akkor csak a kilincsedre akasztják a csomagot és hazamennek… és amikor hazaérsz, a kilincseden vár a csomag. Nem lopják el, nem rongálják meg. Számtalanszor láttam már kilincsen lógó szatyrot, amiben sütemény, kenyér, virág vagy valami más van.

A hivatali ügyintézés rémesen lassú. Bár, megjegyezném, hogy a Máltai Tiszteletbeli Konzul irodája igen gyors és segítőkész. Mivel a fiúnk Máltán született és semmiféle hivatalos dokumentummal nem rendelkezett (Máltán az első hivatalos irat a személyi igazolvány, melyet 14 éves korban kapnak. Igaz, születéskor a csecsemők kapnak egy tb-számot, de semmiféle kézzelfogható iratot nem), ezért csak a Konzul hivatalos engedélyével hagyhatta el velünk az országot. Az engedélyt kb. 1 óra alatt megkaptuk. Felhívtuk, bementünk, igazoltuk magunkat és ennyi.

Felejtsd el a külsős ügyintézőt!

A férjem 8 hónap utána kapott máltai személyi igazolványt. Ez nem azt jelenti, hogy ilyen hosszadalmas az ügyintézés, hanem hogy nem szabad megbízni külsős céget az iratok ügyintézésével, hanem magunknak kell bemenni.

Az igazolványt Vallettában kell igényelni, EU-s állampolgároknak a kék színű űrlapon. Kitöltés után a nyomtatványt és az útlevelet leellenőrzi (és jóváhagyja vagy nem) egy hatósági személy, ezt követően lehet átmenni egy fotózásra kialakított helyiségbe, onnan pedig az ügyintézőhöz, aki felviszi számítógépbe a nyomtatványon szereplő adatokat, majd tájékoztat, hogy 1-2 héten belül a lakcímre kiküldik az értesítőt az okmány átvételéről.

1-2 héten belül meg is érkezik a levél és azt bemutatva újra be kell menni az irodába, ott újra készítenek egy fotót, majd újra át kell menni az ügyintézőhöz, aki ismét átnézi az adatokat, végül kiadja a kártyát. Szóval, alapesetben a személyi igazolványt 1 héten belül kézhez lehet kapni.

A máltai személyi pedig elengedhetetlen, ha az ember bankszámlát szeretne nyitni. Ehhez azonban a bankok még kérnek egy referencialevelet is a magyarországi bankfióktól, így elvileg igényléstől számított 1 hónapon belül az is elkészülhet.

A Wikipedia szerint Máltán 25 bank létezik. Ennek ellenére a helyiek csak a BOV (Bank of Valletta) és HSBC (Hongkong and Shanghai Banking Corporation) bankokat ajánlották. A bankok nyitvatartási ideje hétköznap nem túl barátságot, viszont ezt kompenzálva szombaton is nyitva tartanak. Természetesen csak délig.

A máltai személyi mellett a férjemnek „Registration Certificate”-et is kellett igényelni, mivel anélkül (elvileg) csak 3 hónapot tölthetne Máltán. Ez olyasmi lehet, mint nálunk a lakcímkártya.

Akkor ennyit a hivatalos ügyintézésről.

1.JPG

Nekünk ez túl olaszos

Visszakanyarodva a legelső mondatomra, hogy miért nem Máltán fogunk megöregedni? Őszintén szólva, egyikünk sem rajong túlzottan az olasz temperamentumért. Nekünk ez túl harsány, túl sok. Nem beszélve arról, hogy hiányzik az emberekből a figyelmesség. Vagy tapintatosság? Nem is tudom pontosan.

Íme pár példa: az utcában levő autószerelő csak úgy „tudja” kinyitni a fém harmonika garázsajtót, hogy csapódik… és nála a garázsajtó kb. 6 méter széles és 5 méter magas… és ő reggel 5-kor kezdi a napot.

Ha valamelyik háznál buli van, akkor kint ülnek az erkélyen/teraszon/tetőn, ablakok és ajtók nyitva, szól a zene, mindenki kiabál (egyik tetőről a másikra). Mindezt éjfélkor. Hétköznap.

Amint kijön a jó idő, fogják a kemping székeket és kiülnek vele az árnyékba. Ha az árnyék épp egy járda közepén van, na bumm… oda ülnek. Mindenki más kerülje ki őket. Ők máltaiak, itthon vannak és ezt mindenki mással éreztetik is. Természetesen vannak kivételek, velük tartjuk a kapcsolatot. 🙂

Néhány megdöbbentő dolog a közlekedésről

A sofőrök rémesek. Nagy részük valószínűleg még soha nem hagyta el Máltát, nem látott autópályát, arra meg gondolni is felesleges, hogy egy Budapesthez hasonló városban vezetett volna. Kizárt! Hónaljjal „támaszkodni” a lehúzott ablakban, miközben bent bömböl a zene, szinte kötelező elem. Az utak nagy részéről már rég lekopott a felezővonal vagy eleve fel sem festették. Valószínűleg felesleges is volna, hiszen a helyieket abszolút nem érdeklik a közlekedési szabályok.

Kanyarban előzni, záróvonalnál: normális.

Gyerekkel az ölünkben vezetni: normális.

Gyerekülést nem használni: normális.

Még valami az autókkal kapcsolatban. Itt nincs kötelező előírás a rendszámokra. Olyan rendszámod lehet, amilyet csak akarsz. Így lehet olyanokkal találkozni, mint a „NO. 1″, „DR. NO”, „GINA”, „JOSEPH&EVA”, „000″, „X”, stb…

A kukáig nem képesek elmenni

Sokat járunk a szabadba (legtöbbet a játszótérre), azonban keveset a tengerpartra. Amióta elkezdődött a turistaszezon, azóta dugig vannak a strandok és sajnos látjuk, hogyan teszik tönkre az idelátogatók a természetet. Nem vagyok egy hatalmas környezetvédő, de azért mélységesen elszomorít és felháborít, hogy a kukáig nem képesek elmenni az emberek, hogy oda dobják a szemetet (zacskós, üdítős dobozok, cigaretta csikk, törött üveg, stb…), pedig a strandok bőségesen el vannak látva szelektív hulladéktárolókkal.

Van Máltán egy „That’s rubbish!” nevű környezetvédő rajongókból álló csoport, akik a környezeti tudatosság terjesztésére igyekeznek felhívni a figyelmet. Bizonyos időközönként szemétszedést szerveznek, amikre bárki csatlakozhat a Facebook-oldalukon keresztül. A turista szezon beköszönte előtt pl. hetente szerveztek szemétszedést a strandokon, aminek sajnos mára nyoma sincs. Pedig ők semmit nem kapnak ezért, csak az önkormányzatok támogatását, akik gumikesztyűkkel és szemeteszsákokkal látják el a lelkes aktivistákat.

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy nem csak az ide látogatókra vonatkozik ez a nemtörődömség, hanem a helyiek nagy részére is. Minden szívfájdalom nélkül szórják az utcára a szemetet…

…és a temperamentumtól eltekintve ez az egyetlen dolog, ami borzasztóan nem tetszik Máltában.”

Share.

About Author

Leave A Reply