Nem mind arany, ami ausztrál…

0

A legszebb óceánpart és erdő, valamint a csodálatos napfelkelték és naplementék után folytassuk az Ausztrália A-tól Z-ig blog főhősei segítségével a kalandokat a távoli kontinensen, ahol ők ketten egy hatalmas kaland keretében körbeautózták az országot. Egy ilyen út persze csalódásokkal is jár néha.

Legunalmasabb útszakasz – 3 Way Roadhouse (NT) és Townsville (QLD), kb 1800 km

„Ausztrália nagy. Nagyon nagy. És bizony vannak szakaszok, ahol aztán semmi sincs. Több száz, de inkább ezer km-en keresztül. Ráadásul a sebességhatár általában 110 km/h, és nem érte meg gyorshajtani, mert akár egy heti költségvetésünk bánhatta volna a kis sietséget. (…)

Visszatérve Ausztrália legunalmasabb szakaszára: ez az ország közepétől a keleti partra való eljutás volt. Kb. 1800 km-t tettünk meg 3 nap alatt száraz szavannákra hajazó környezetben.

Ez így elsőre lehet, hogy elég lassúnak hangzik, pláne úgy, hogy ezalatt az 1800 km-en keresztül semmi, de tényleg semmi érdekes látnivaló nem volt az úton, ezért megállni sem nagyon volt hol, meg minek.

Szívesen kalandoznál külföldön, de kellene hozzá egy jó állás? Válogass itt!

Viszont egy nap alatt Pufival nem nagyon tudtunk 6-700 km-nél többet megtenni, egyrészt mert ekkor már a hátunk közepére kívántuk a kocsiban ülést, másrészt pedig tél lévén a nap olyan fél 6-6 körül már le is ment, sötétedésben pedig Ausztráliában nem tanácsos autózni a tömegesen ugrabugráló kenguruk és akárhonnan felbukkanó szarvasmarhák miatt.

Legnagyobb csalódás – Cetcápával úszás cetcápa nélkül Coral Bay-ben (WA)

Már az elindulás előtt, a költségvetésünk összerakásakor is külön rubrikát szántunk az excel táblázatban a cetcápával való úszásnak. Mivel ez nem egy olcsó mulatság (~350 AUD / fő), ezért nagyon meg kellett gondolnunk, hogy bevállaljuk-e, hiszen majdnem a teljes heti költségvetésünk volt két főre a díj.

Viszont mivel pont a lehető legjobb időben voltunk Coral Bay-ben a cetcápákkal való úszáshoz (május), ezért úgy döntöttünk, hogy ezt az egyedülálló alkalmat nem szabad kihagyni. Pénz becsenget, másnap irány a csoportos túra, profi szervezés, menő hajó, plusz egy kisrepülő az égből hesszelte a tengert cetcápákra lesve. (…)

Aztán csak vártunk. És vártunk. A szervezők már mindent elmagyaráztak ezerszer, próbáltak viccelgetni is, nagyon megörültünk egy a közelben felbukkanó bálnának is, de a hívás csak nem jött a repülőről. Úgyhogy egyszer csak eljött a pillanat, hogy lehúztuk a rolót, és kihirdetésre került a túra sikertelensége. Hiába láttunk mesés víziállatokat a nap során, a Nagy Vad hiánya csalódást okozott bennünk.”

Legjobb meglepetés – Homokrallyzás Fraser Islanden (QLD)

Egész pontosan a világ legnagyobb homokszigetéről beszélünk, ami minden évben számos autót nyel el, és rendszeresek a komoly elakadások a nagyarcú, de tapasztalatban terepezők körében.

Na most Pufi (a 4×4-es Mitsubishink) ugyan teljesen korrekt, félprofi 4×4-es járgány volt, magas hasmagassággal, felezőváltóval, de én azért koránt sem nevezném magam szenior homokcsapató sofőrnek. (…)

Konkrétan az utunk legnagyobb kellemes meglepetése volt a sziget, olyannyira, hogy azonnal felkerült a „bár már voltunk ott, de bármikor visszamennénk, sőt tuti vissza fogunk menni”-listánk első helyezettjei közé.

Hogy miért is? Nos, először is a 120 km hosszú homokos partjáért, ahol nincs út, csak a homokban lehet végigcsapatni, mégpedig apály idején. (Dagálykor meg szépen el lehet akadni).

Tehát gyakorlatilag olyan, mintha Budapest és Győr között nem az M1-esen zúznál végig az autópályán, hanem egy végeláthatatlan homokos strandon, amit folyamatosan nyaldos a tenger. Elmondhatatlan élmény.

A másik pedig, hogy a sziget belseje meg trópusi esőerdő. Igen, a homokon. Ez gyakorlatilag a világon is párját ritkítja, hogy egy homokos szigeten megtelepedjen egy esőerdő.

Fraser Island-en ez egy gombának köszönhető, ami le tudott bontani annyi tápanyagot a szigeten, hogy a fák, bokrok, füvek kényelmesen érezzék magukat ott. Tényleg hihetetlen, ahogy egy komoly strandon csapatás után egyszer csak bevágsz az egyik, sziget belsejébe vezető „utak” egyikére, amit útnak csak óriási jóindulattal lehetne nevezni.

Konkrétan 1 autó épphogy elfér ezeken a homokos ösvényeken, ellenben kétirányúak, és nem nehéz elakadni rajtuk. (…)

A sziget belsejében olyan kristálytiszta tavak találhatóak, mint a Lake McKenzie vagy a Lake Wabby. Különösen az előbbi elképesztő élmény, ugyanis annyira tiszta, hogy amint belegázolsz, nem tudod eldönteni, hogy akkor most meddig is ér a víz a lábadnak. Nem vicc, ilyet még tényleg nem láttunk.

A tó tisztaságának az a titka, hogy nem ered sehonnan, hanem gyakorlatilag az esővíz gyűlt össze egy vízzáró réteg felett, közel 0 tápanyaggal. Meseszerű élmény…”

A teljes posztot itt találjátok, rengeteg fényképpel – ne hagyjátok ki!

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Share.

About Author

Leave A Reply