Nem csak sushivarázs

0

Fukushima óta a turisták egy része nem szívesen látogat az ország keleti részébe, ami persze hiba, mert (mint az Adlersson blog bejegyzéséből kiderül) rengeteg látnivaló akad arrafelé is.

„Amennyire fejlett a közlekedés Japán keleti partjai mentén, mindez épp annyira nem mondható el a Japán-tenger környékére, Shimonosekiből így vonattal, egy átszállással valamivel több mint 4 órába telt elérni Shimane prefektúra székhelyét.

Érkezésünkkor az időjárás sem volt éppen a legkellemesebb, így gyakran élvezhettük a vastag felhőkből érkező szemerkélő esőt, mely szerencsére távozásunkig kitartott. (…)

A bejáratot leküzdve hamarosan megpillanthattuk a stílusteremtő szentély imatermet (拝殿, haiden), rajta a jellegzetes, rizsszalmából készült „shimenawával” (標縄), mely a legnagyobb ilyen jellegű képződmény egész Japánban. A szentély alapításának pontos ideje nem ismert, egyes feljegyzések azonban már a X. században is említést tesznek az itteni épületekről… (…)

A néhány órás városnézést követően kellemesen elfáradva estünk be egy szimpatikus don és yakiniku falodába, hogy a nap során felemésztett energiát pótoljuk, fejenként mindössze 850 yenért.

Az üdítő és eseménymentes éjszakai vonatozást követően az Izumoshiban tapasztalt kellemetlen időjárásnak nyoma sem volt, így néhány órás tokiói átszállásunk idejére az evésen kívül az alapértelmezett látnivalókat, úgy mint Senso-ji, Zojo-ji, Tsukiji stb. is beterveztük.

A reggeli kávé felhajtása után így a Senso-ji felé nyomultunk, ahol kb. 4 éve jártam először. Akkor még Tokió gyakorlatilag minden négyzetcentiméterét végigfotóztam, hiszen nem is gondoltam, hogy egy napon, ha nem is mindennapos kirándulás részeként, de relatíve elérhető közelségben leszek Japán fővárosához. (…)

A Taito kerületben létesített templom nemcsak Asakusa, hanem valószínűleg egész Tokió egyik legnépszerűbb látványossága, mindemellett pedig remekül bemutatja a japán nyelv azon szépségét, hogy hogyan lehet ugyanazoknak a karaktereknek többféle olvasata is. (Ti. a templom nevét adó „浅草” „asakusa” és „senso” olvasattal is értelmes, előbbi azonban a környék, utóbbi pedig magának a templomnak a neve.)

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

Mindez gyakorlatilag közvetlenül a Tokyo Skytree lába alatt terül el, utóbbit leginkább a tömeg miatt nem sikerült még felkeresnem. Tervben volt egyébként, hogy a szintén közelben található Ganso „shokuhin sanpuru” üzletét is felkeresem, ám azt ezúttal zárva találtuk, úgyhogy lakásom egyelőre DIY „fake food” dekorációtól mentes marad.

Miközben azon gondolkodtam, hogy a Gujo-Hachiman környéki „felkapott” álkaja-manufaktúrát is felkeresem, lassan áthelyeztük tömegközéppontunkat a Shinagawa állomás közelében található Zojo-ji, a Senso-jinál nemkevésbé illusztris földjére. (…)

Némi könnyű harapnivaló után néztünk, melyet a Tsukiji (külső) halpiac egy véletlenszerű egységébe szerveztük.

A közhiedelemmel ellentétben a Tsukiji éttermei nem kizárólag sushit és más halételeket kínálnak, hiszen a külső piacon, mely egyébként a tényleges halpiac színhelyéül szolgáló vásárcsarnokkal és aukciós házzal ellentétben 2018. október 6. után is ugyanott várja a látogatókat, a friss lazac, makréla és Hexagrammos otakii (tényleg ez a neve, bár a japán „ainame” talán magyarul is könnyebben emészthető) mellett kiváló marha, disznó és csirke ételeket is találunk.

Választásunk ezúttal így egy szimpatikus, donburit terítő falodára esett, ahol dashimakival, shiitake gombával és más zöldségekkel felütött lazacos don társaságában múlattam az időt, annak ellenére, hogy a felvezetést követően biztosan arra gondolt az olvasó, hogy nem halas kaját fogok bemutatni.

A délutáni kávé okán egy másik, trendibb szaküzletet is felkerestünk Akihabara közelében, mely a „macskás” vonalat követi.

Asszonynak egyébként különös mázlija van Japánban a helyi macskaimádattal, hiszen a millióegy macskás tematikájú szolgáltatás és termék mellett pl. a 2011-es cunami által ledarált Tashirojima és a Seto-beltengerben található Aoshima is várja a macskás látogatókat. E helyek közül azonban ezúttal egyik sem került terítékre, helyette viszont elszopogattunk egy-egy kellemes macskávét.

A mozgalmas tokiói kóválygást követően elcsigázva vonultunk ki Ueno állomására, hogy az egyik késő délutáni shinkansen járattal Aomori városáig, utazásunk következő állomásáig vágtázzunk nagysebességgel.”

Hogy ott milyen különlegességekkel találkoztak, azt az eredeti bejegyzésben olvashatjátok el (és nézhetitek meg).

Tíz dolog, amit megváltoztatnék Japánban

Share.

About Author

Leave A Reply