„Nem bántam meg, hogy hazajöttünk. Még.”

3

Ismét nagyszerű sorozatot forgatott a Menjek/Maradjak csapata, ezúttal a hazatérő magyarokról. Az Édes otthon című epizód főszereplője három éve el sem tudta volna képzelni, hogy hazaköltözzön akkor kicsi babájával és férjével Ausztriából, de tavaly már Budapesten éltek. Vajon miért?

„Ezt a közeget szoktam meg, és hosszú távon nem tudok meglenni nélküle. Fontos, hogy a gyerekeim jól érzik itthon magukat, hogy vannak szociális kapcsolataik, hogy a családjuk közelében lehetnek. Ez hiányzott kint” – indokolta a rész főszereplője, Kolonics-Imre Zsófia.

Azt mondta, gyökértelennek érezte magát, és egy idő után rádöbbent, hogy neki a megszokott környezet fontosabb, mint a biztos megélhetés. Pedig éppen a jobb megélhetésért mentek el.

A férje két év alatt felszolgálóból étteremvezető lett, miközben Magyarországon rengeteget dolgozott, semmilyen szakmai és erkölcsi megbecsülést nem kapott. Ausztriában viszont visszanyerte az önbecsülését.

AUSZTRIAI MUNKÁK EGY HELYEN

„Végre az a férfi és apa lett, aki el tudja tartani a családját, anyagi biztonságot nyújt, miközben a méltósága is megmarad. Neki ez a fontos. Ezért ő továbbra is kint dolgozik. Meg tudom érteni. Küzdelmesebb itthon. Sokkal nehezebb hozni azt az életszínvonalat, ami ott kint nem épp óriási művészet” – mesélte Zsófia.

Azt mondta, érzelmi alapon döntött a hazaköltözés mellett, noha úgy látta, itthon „nem olyan léptékű a fejlődés, ami elvárható lenne, és amire égető szükség lenne”. Ezért is hangsúlyozta, hogy „ép ésszel végiggondolva hülyeség volt hazajönni, hiszen Ausztria leküzdhető távolságra van, ha gyötör a honvágy, ugyanakkor hálásabb ott az élet, ezen nincs mit szépíteni: csak menj be ott egy kórház mellékhelyiségébe, az elmondja a lényeget”.

„Ha úgy tetszik, az én fogyatékosságom, hogy ragaszkodom ahhoz, hogy itt éljek, és a gyerekeim is itt éljenek a családunk körében. De szeretném, hogy megismerjék a miliőt, amibe beleszülettek, hogy megértsék a történeteket, amiknek immáron ők is a részesei lettek, hogy az anyanyelvükön szóljanak hozzájuk, hogy itt alakítsanak ki kapcsolatokat elsősorban” – nyilatkozta az Indexnek.

„Ők jól érzik itt magukat, ami örömmel tölt el engem, és ez egyelőre maradásra bír. Szeretnék még világot látni, másik országban dolgozni, tanulni; szeretném, hogy a gyerekeim is tapasztalatot gyűjtsenek máshol. De legfőképpen szeretném, ha mindezt nem kényszerből kellene megtenni, mert a kötelékek miatt itt szeretnék élni életvitelszerűen” – tette hozzá Zsófia.

A teljes cikket itt találjátok.

A kormány szerint „több fiatal tér haza, mint ahányan elmennek”

Share.

About Author

3 hozzászólás

  1. Swooptomi on

    Kijöttek, lehùztàk a szociàlus rendszert, aztàn amikòrra elapadt AZ Euro csap, hazamentek. Tipikus! A baj csak AZ hogy ezt én, mi fizetjük! A rendszer azért bōkezü,mert AZT reméli hogy évekkel késõbb ezek fisszafizetnek abba a kalapba amibōl màsoknak ugyanezt a tàmogatàst lehet nyùjtani! Sikertōrténet Bravò!

  2. Nekem tetszett a Menjek/Maradjak epizód Zsófi és Robi történetével. Bemutatja, hogy a határátkelők dinamikusan mozognak egyik országból a másikba (pl. haza) és lehetetlen biztosan előrejelezni, hogy 5 év múlva hol lesznek.

    Robi és Zsófi történetéhez az a hozzáfűznivalóm, hogy nyelvet tanulni bárhol lehet, csak akarat kérdése. Ausztriában is lehet a gyerekeket magyarra tanítani, és Magyarországon is lehet német nyelvet tanulni, és magas szinten elsajátítani.
    Bár nekem ez a hobbim, a nyelvtanulás, minden napos felüdülés számomra, szóval lehet kicsit elfogult vagyok az idegen nyelvtanulással szemben. Egy tipp :
    Minden este Olvass id nyelvű könyveket!

Leave A Reply