Náray Tamás és a határátkelés

1

Írás D. Tóth Kriszta és Náray Tamás tavaly év végi beszélgetős videójáról és a határátkelés-mentes határátkelésről…

Marton Péter: Acetonmentes aceton, featuring DTK and Náray (novellamentes novella)

„A lassan feledésbe merülő 2019 mostoha végein, amikor az emberek tartalomfogyasztási készsége az ajándékvadászat kiteljesedése és a munka dandárjának utolsó nagy rohama miatt már erősen csökkenőben volt, és közeledett a téli uborkaszezon, D. Tóth Kriszta Náray Tamással felvett beszélgetéssel jelentkezett a művész Barcelonához közeli otthonát képező vakítóan fehér felületek közegéből, és e beszélgetés a várakozásoknak megfelelően jelentős nézettséget hozott;

feltűnnek benne Sitges városának legszebb részei, és a ház teraszáról megcsodált vistával egyenesen a rögvalóságon túl váró világ látképét kapjuk – Elízium… vagy legalábbis azílum a pannon télből szökött zaklatott alkotónak, akinek zaklatottságára D. Tóth Kriszta természetesen rákérdez, és választ kap:

Náray kb. másfél percben mondja el neki, hogy nem bírta az otthoni légkört, az interneten át mocskolódó kommentelőket, és a tökéletes tételmondattal zár, miszerint nem kívánta egyszeri, megismételhetetlen és egyébként csodálatos életét ilyen légkörben leélni;

„Ámen!”, mondanánk erre, mélyen egyetértve vele, ámde kisebb szünet után a beszélgetés egy nappal később felvett részlete következik, és D. Tóth Kriszta valamiért ismét rákérdez, fáj-e, mire a Náray Tamás által „gyászmunkának” nevezett őrlődés folytatódik: megemlékezés a „vérszemét gecik” részéről folyamatos „baszogatásról”, az „egymást bántalmazó verbalitásról”, a „késmártogatásról”,

és nem értjük, mi történik, minek, miért kellene így megemlékezni – pláne ennyire hosszasan – a figyelemre eleve nem érdemesről, ha egyszer mérgezett kommentszekciót nem csak a Kárpát-medencében produkált már az internet apraja-nagyja, és egyébként valóban, a kommentekben másokat megalázni vágyó, ellenséges érzelmekben osztozó társakat kereső emberek aligha lehetnek kiegyensúlyozottak, boldogok, ennek a pszichológiája meglehetősen egyszerű;

igen, egy részük annyira korlátolt, hogy őszintén hülyének tart mindenkit, aki máshogyan gondolkodik,
igen, egy részük valaha talán maga is próbált alkotni vagy tenni valamit, és a siker elmaradása nyomán szapul most maga körül mindent, amit a saját, el nem ismert értékeihez képest méltatlannak tekint (nagyjából mindent, amit észrevesz),

és igen, egy részüket a politika hülyíti meg, és pártállás alapján neveznek alkotót „nem-magyarnak” vagy éppen „nem-írónak”, „nem-művésznek” (stb.), azért, hogy a gondolataikkal érdemben foglalkozni ne kelljen,
de a kéretlen közönségszavazókra éppen ezért nem kell konstans közönségsavazással reagálni, és önmagában emiatt egészen biztosan nem érdemes Sitgesbe menni, hát még ha az eltávozás után is adott az érdeklődés, és van éppen elég rokon szellem és szimpatizáns odahaza, hogy sokan megnézzék a már ismerős frázisokkal teli videót:

ez így még csak nem is igazi eltávozás, nem is igazi határátkelés;

a felvétel végén aztán szóba kerül, miért érdemes még mindig Magyarországra jönni/menni néha, és egyéb, nyomósabb okok mellett hallunk az acetonmentes aceton otthoni beszerezhetőségéről is – gyors utánanézés nyomán minden világos: a mezei aceton és az acetonmentes aceton között annyi a különbség, hogy az utóbbiban már valamivel kevesebb az aceton”,

írja a tárcaíró, zárva sorait, és bár a cikkét egy kissé modorosnak érzi, vagy legalábbis nem az aktuális divatok szerint valónak, úgy véli, alapvetően szép ívet adott a szövegnek – a legszívesebben persze kézzel írta volna, hogy egy magasröptű szalonbeszélgetés keretében maga olvassa fel őszintén érdeklődők gyűrűjében, lágy hárfaszóval és halk madárcsicsergéssel a háttérben, de a cudar idők szavát követve csak megnyomja az ELKÜLD gombot.

***
Marton Péter szerzői Facebook-oldalához itt lehet csatlakozni a Facebookon.
***

Amikor megfogan a határátkelés gondolata

Share.

About Author

1 hozzászólás

  1. Ferenc Szegedi on

    Próbálom megérteni az írás apropóját, miközben hivatkozik egy műsorra, egy másik műsor részletét teszi bele a cikkbe. Biztos velem van a gond, de nem jött át a mondanivaló.

Leave A Reply