Nagyságrendekkel jobb, mint otthon

0

Mielőtt az ember dönt arról, hogy költözik, jó, ha kicsit körülnéz az adott országban, felméri a terepet. Még így is érhetik meglepetések, de nem árt tudni, hova is indulunk el. Így cselekedett SvájciS(CH)apka is, aki végül (minő meglepetés) az alpesi országban kötött ki.

„Kicsit szeretném egy másik, nem a turista szemüvegén át láttatni, megismertetni veletek ezt a kis alpesi országot. Megpróbálok egy-egy témakört feldolgozni, előre szólok – a teljesség igénye nélkül. Először néhány általánosságról írnék, és majd utána kicsit bővebben.

Mielőtt valaki azzal vádolna, hogy megint jön egy posztoló, aki szidja Magyarországot, azzal már most vitába szállok. Csupán tényeket gyűjtök össze arról, milyen az élet itt. Hogy ez más, és vállalom, de nagyságrendekkel jobb, mint otthon, az szintén tény…Ha ez megfekszi valakinek a gyomrát, hát elnézést.

Megpróbálom az összegyűjtött információt (sajátomat és másoktól hallottakat) úgy leírni, hogy az a legjobban közelítsen a valósághoz. Persze nyilvánvalóan vannak más tapasztalatok is, nekem eddig „ez jött le”. Vágjunk bele!

Kijöttünk megnézni, élhető-e

Mikor eldöntöttük, hogy eljövünk Magyarországról, nekem az volt a kikötésem, hogy EU-s országba ne menjünk, ne legyen hideg, stb.. Tudom, elég debil elvárások, de hát én sem vagyok tökéletes….

Sok választás nem maradt, pláne ha figyelembe vesszük, hogy ez még közlekedés szempontjából is túlélhető. Mármint arra gondolok, hogy nem kell napokat utazni, 10-12 óra alatt haza lehet vágtatni.

1_16.jpg

Lassan 3 éve élek itt, azelőtt soha nem jártam ebben az országban. Kb. annyit tudtam róla, hogy van a havasi gyopár, meg a svájci óra és bicska…. Meg sok tehén.

Nos, a végleges döntést megelőzően, kijöttünk egy hétre megnézni, hogy egyáltalán élhető-e az ország.

Mi szúr szemet legelőször?

Az gondolom nem lep meg senkit, ha ahhoz hasonlítom, hogy olyan érzés, mint amikor átlépünk Ausztriába. Csend, rend, nyugalom.

Az utcák, a porták rendezettek, még a fű is vigyázzban áll. Nem tudom, hogyan csinálják, de sehol nincs „tökig érő” gaz. Persze a parasztok gondosan vágják, hisz abból lesz a takarmány, de az út szélén a senki földjén is megoldják, hogy az mindig rendezett legyen.

A táj egyébként gyönyörű, de hát ez nem érdem kérdése. Persze nyilván ez attól is függ, hogy valaki szereti a havas hegycsúcsokat vagy sem. Én szeretem.

Ami még szembetűnő: nincs szemét, ettől talán csak a „parasztelosztók” (vasútállomások) kivételek, úgy estefelé. Persze reggelre az is olyan, mint a patyolat.
Nem ciki a szemetet, a csikket a szeméttartóba dobni.

Ritka a gyorshajtás

A közlekedésről az első emlékem, amit nem egészen értettem pár napig, a következő volt: sétálva Zürich belvárosában, arra lettem figyelmes, hogy amikor zebra közelébe érek az autósok lassítanak, és MEGÁLLNAK! Először nagyon furcsa volt megszokni, hogy ez akkor is igaz, ha egy 2×2 sávos úton léptem le, és már a második 2 sáv is megáll és türelmesen megvárja, míg átbaktatok. Először még lelkiismeret-furdalásom is volt, hogy elég gyors-e a tempóm.

2_9.jpg

Furcsa volt, hogy az autók annyival mennek, amennyi a megengedett sebesség. Nem fordul elő, hogy 50 helyett 100-al elsuhan egy autó. A múltkor vezető hír volt a rádióban, hogy valamelyik éjjel bemértek egy Porschét – mert 172-vel mert menni az autópályán…. Uram-atyám… micsoda bűn!!!!  Csak halkan, csendben jegyzem meg, itt annyira nem történik semmi, hogy egy ilyen kihágással be lehet kerülni a hírekbe…

Kicsit furi, és bár kinőttem már abból a korból, amikor egy-egy jobb autó látványa megigéz, de néhány napig furcsa volt megszokni az autóparkot. Trabantot nem láttam.. annál több Porschét, Ferrarit, Bentleyt stb. Ja, géppark: rengeteg az Oldtimer. Gyönyörűek… és persze drágák.

Kitűnő tömegközlekedés

Arról már csak kiegészítésképpen írok, hogy a közlekedés is jól ki van találva. Rengeteg az autópálya, amin nem kapsz tengelytörést. Dugó az itt is van, nem is kicsi. Ezért inkább, aki nem akar elkésni, az tömegközlekedéssel jár, ami ugyan nem olcsó, de első osztályú. Nagyon sok helyen forgalomérzékelős a lámpa, így nem feltétlen kell egy fél napot várni a zöldre, ha épp gyér a forgalom.

A buszok, a vonatok légkondicionáltak, tiszták. Mindenhova van csatlakozás belátható időn belül. Mi egy kis településen lakunk Zürich mellett, 10 (!) percenként jön az alacsony padlós helyi járat. Ezt feltétlen ki kellett emelnem, hisz itt sok a sérült ember.

Kevés a kínai gagyi

Mivel Svájc a II. világháborúig meglehetősen zárt ország volt, ezért bizony a belterjesség itt igencsak jelen volt. Ebből kifolyólag elég sok a sérült ember. Nem értek a genetikához, de biztosan kell pár generáció, mire letisztul a vér. Ezért (is) kezdték beengedni a külföldieket anno.

Az ország gazdasági berendezkedését tekintve is zárt. Kevés kínai gagyit találni. Igyekeznek magukat ellátni mindennel, a svájci termék elsőbbséget élvez. Csak abból hoznak be, amiből nekik nincs, vagy nem elégséges.

Nyilván itt is megnézik az árakat, de ha választani kell egy külföldi vagy egy hazai közül, akkor a hazait választják, még ha az nagyságrendekkel drágább is.

Persze ez nevelés kérdése is: itt már kisgyermekkortól belenevelik a svájci identitást a gyerekekbe. A nemzeti ünnepre (aug. 1) úgy készülnek mintha szilveszter lenne, és a lebonyolítás is hasonlóan zajlik. Nem ciki svájci zászlós pólót, sapkát hordani.

Nem vacakolnak, ha dönteni kell

Ami szintén üdítő jelenség: itt senki sem foglalkozik a politikával, csak akiknek az a dolguk. Nem folyik a tv-ből, a rádióból a politika, a hétköznapi embert nem frusztrálják ezzel. A múlt hónapban voltak a parlamenti választások, hát közel sem volt akkora hisztéria, mint otthon. Megjegyzem ugyanazok nyertek, mint akik voltak. A külföldi-ellenes párt…  ebből persze nem érezni túl sokat.

3_10.jpg

Az otthoni hírekben mindig azt olvasom, mekkora bajban van a svájci gazdaság. Ilyenkor arra gondolok, hogy bárcsak a magyar gazdaság lenne ekkora szarban. Amit megfigyeltem ezzel kapcsolatban, hogy itt nem tökölnek az intézkedésekkel. Nem akkor hoznak törvényt, amikor már megette a fene az egészet, hanem azonnal, amikor még nincs baj.

A múltkor az erős frank miatt a kormány azonnal beavatkozott és csökkentette az idegenforgalommal és exporttal foglalkozó cégek járulékkötelezettségének mértékét (ugye őket érinti elsősorban az erős pénz).

Inkább szakmát tanulnak

És ha már gazdaság. Mindig azt mondom, hogy otthon az is az egyik probléma – a sok közül -, hogy nincs a munkának becsülete. Itt azonban pont fordítva. A gyerekekbe nem azt nevelik, hogy melósnak lenni ciki, és csak a diplomás az ember. A gyerekek igen kis százaléka megy gimnáziumba, inkább szakmát tanulnak. Megjegyzem, nem is kell annyi mindenhez felsőfokú képzés, mint otthon….

Ha a gyereknek van egy gyakorlati helye, ahol kitanulja a szakmát, ott az elejétől arra törekednek, hogy megtanulja és szeresse azt. Reggelente együtt megy a kávézóba a kőműves és az öltönyös, és ez teljesen természetes.

A közbiztonság kifogástalan

Nyugodt lélekkel a kocsiban (akár egy cabrióban is) lehet hagyni a telefont, GPS-t, laptopot. Ott lesz legközelebb is. A nőknek egy forgalmas áruházban nem kell a hónuk alá szorítva sétálni a táskával. Persze nem azt mondom, hogy nincs bűncselekmény, mert akkor hazudnék. Csak jóval kisebb számban, minthogy az zavaró lenne. Sajnos nagy részüket külföldiek követik el.

Mondjuk ez nem csoda, hisz egyrészt a külföldiek aránya egyes felmérések szerint már meghaladja a 35 %-ot, másrészről a menekülteket kevésbé tudják szűrni a hatóságok. Bár itt kell megjegyezzem, hogy tudjuk hogy vannak olyan népek, akik genetikailag úgy vannak kódolva, hogy hangosabbak, „balhésabbak”, mint más nemzetek fiai, itt mégis ők is csendesebbek.

4_5.jpg

Magyar stricik és kurvák

Egy dolog, ami miatt szégyenlem időnként, hogy magyar vagyok. Az ország tele van magyar kurvával és stricikkel. Az ezekkel kapcsolatos hírek sajnos többször bekerülnek a lapokba. Ez a jelenség is megérne egy misét, de ezt inkább meghagyom másnak.

A hatóság egyébként nem zaklat, ha nem muszáj. Nincs nyuszikás eset, hogy van vagy nincs rajtad sapka, úgyis megbüntetnek. Akkor büntetnek, ha okot adtál rá. És akkor is elviselhető mértékben. Egyszer még magyar papírokkal, magyar rendszámmal elkaptam egy villanást. Kiszedtek a tömegből. A rendőr bemutatkozott, megkérdezte, hogy milyen nyelven tudunk beszélni. Lehetséges opcióként felsorolta a németet, a franciát, az olaszt és az angolt… Majd miután kiegyeztem vele az angolban, elkérte a jogsimat.

Elmagyarázta, hogy 4 km-rel léptem túl a megengedett sebességet. Érdeklődött, hogy csekken fizetem vagy kp-ban a büntetést. Megkérdeztem mennyi, mert addig nem volt ilyen esetem és fogalmam sem volt róla, hogy mit kóstál egy ilyen szabályszegés. Nagyon meglepődtem, mert mindössze 40 frank volt. Ezért otthon megkínáltak egy 30 ezres bírsággal. Persze, hogy azonnal fizettem. A közeg pedig anélkül, hogy firtatta volna, hogy miért vagyok az országban, jó utat kívánva elköszönt. Nem firtatta, mert ő nem az idegenrendészet, nem az ő dolga.

A hiányosságok

A végén azért megjegyeznék pár dolgot, amit nem szeretek. A hétköznapi ember kevésbé nyitott, kevésbé érdekli, hogy honnan és milyen kultúrából jöttél. Általában véve az echte svájci nem túl barátságos, zárkózott.

Ha már megemlítettem a kultúrát, na az, ami nincs. Hogy miért? Hisz, ahogy korábban írtam, a II. világháborúig nem volt itt semmi, csak parasztok. Ugyan az olasz és a francia részen érezhető ezeknek az országoknak a hatása, de itt Svájc közepén nem.

Múltkoriban mentem egy rendezvényre, és megkérdeztem egy régóta itt élőt, hogy mi a dress-code. Azt mondta egyik ismerősöm kis túlzással, „ha nem gumicsizmában jössz, akkor már jó vagy”.

Nyilván az idő előrehaladtával, a sok külföldi hozza a saját kultúráját, szokásait, és néhány tíz év múlva érdekes egyveleg fog ebből válni. Akkorra minden bizonnyal megváltozik majd a svájciak mentalitása is.”

(Ez egy archív poszt, melynek eredetije a Határátkelő blogon jelent meg.)

Share.

About Author

Comments are closed.