Nagy találkozások nagy halakkal

0

Aki szereti a tengert, az óceánt, az jó eséllyel lelkesedik a nagy halakért (és a vízben élő emlősökért is). Mindkettő igaz a Vaku villan blog szerzőjére, aki most élményeiről is beszámolt.

„Január elsején a híres óceáni manta körözött mellettem egy pár percig (tarthatott volna tovább is, ha az egyik jólnevelt búvár nem úszik rá annyira, hogy végül elüldözze e fenséges példányt, sebaj, lesz még másik is idén, tudom!), itt vízi pandának is becézik, ami elképesztően ázsiai tréfa szerintem.

A másik viszont még ennél is tartalmasabb találkozás volt a régóta várt cetcápával, három nappal a szülinapom után, ajiba. Igaz, hogy egy nagyon gyerek példány volt (ugyanis a gugli szerint ő a világ legnagyobb hala, 20 méteresre is megnőhet), szóval ez a 3-4 méter közötti cukika valójában az eddigi legnagyobb bébi, akit valaha láttam.

Vele sikerült konkrétan egy egész ötven perces merülést eltölteni, ugyanis amikor húsz perc bámulás után úgy éreztem, ennyi elég, ússzunk vissza a zátonyra, és körülnéztem, akkor tudatosodott, hogy már régóta a nagy kékségbe sodródtunk a cápi csodálata során, és nem igazán fogunk tudni visszaúszni a sziklához.

Szívesen kalandoznál külföldön, de kellene hozzá egy jó állás? Válogass itt!

Feláldoztam hát az egész merülést rá, és leszámítva a folyamatos stresszt, amit a négy kínai leányzó vendégem okozott (lévén, azt hitték, ők is úszkálhatnak ugyanúgy le és fel, mint maga a hal 8 és 20 méter között), szóval attól eltekintve, hogy fél szememnek és mindkét kezemnek rajtuk kellett lennie szinte végig, tulajdonképpen nem volt nagy áldozat a cetcápával maradni ötven percig.

Bár elsőre utáltam, hogy egy csomó búvár veszi körül, később tudatosodott, hogy maga a hal imádja, és tulajdonképpen csak azért van még itt, hogy jakuzzizzon a buborékjainkban, úgyhogy innentől már engem sem zavartak annyira a többiek.

Kivéve persze a folyamatos kopácsolást és csörgőzést, amit az összes oktató szimultán volt kénytelen alkalmazni az elvetemült vendégek figyelmét felhívni a normális viselkedésre.

Szóval ez egy valódi nagy találkozás volt, és bár a következő, mostani legutolsó tripen ismét láttam egyet, ami mindenkit eszméletlenül feldobott a csapatban, az csak egy szimpla „elúszott mellettünk egy ötméteres hal”-jellegű találkozás volt, persze csodálatos, meg minden, de ez, az első, ez a legjobb fajtából való volt, nem hiszem, hogy valaha is el tudnám felejteni.”

A teljes posztot itt találjátok.

Tíz deka csótány lesz elvitelre

Share.

About Author

Leave A Reply