Moszkva és a túró rudi

0

Az élet sohasem unalmas Moszkvában – állapítja meg a Mindjárt jövünk blog éppen az orosz fővárosban tanuló szerzője. Az is kiderül, hogy tényleg sokat isznak-e az oroszok és lesz túrórudi is. Bizony!

„Mivel én egy nyelvsuliba jöttem ki, ezért bizonyos mértékben be van szabályozva az életem: napi 5×45 perc oroszóra, plusz a házi feladat. A tanárnőm, a donyecki születésű Ljudmilla egy angyal, nagyon türelmesen és aranyosan magyaráz és mindig képes mosolyt csalni az arcunkra.

Egyébként annyira szerencsés vagyok a csoportommal, mert az én szintemre szabott csoportban az első héten hárman, hamarosan csak ketten, majd csupán egyedül voltam, ami megint felhízott három főre. Eközben a többi csoportban 6-11 fő tanul, így arányosan sokkal jobban járok.

Távolságok

Minden nap van idő egy kisebb városnézésre, de ezzel nem mindig élek, részben a pocsék idő miatt, részben az irtózatosan nagy távolságok miatt. Csak, hogy elmenjek a legközelebbi szupermarketbe, ami épp orosz Auchan (oroszosan: Aшан), az is 4,5 kilométer.

A múltkor tömegközlekedéssel mentem egy kiállításra és a leggyorsabb útvonalban, amit a google-maps ajánlott, volt egy majdnem két kilométeres séta. (…)

Moszkváról az eddigiek alapján az a benyomásom, hogy egy teljesen élhető, nyugati város. Néha érzi csupán az ember, hogy Kelet-Európában van. De egy magyar embernek, annyira nem szembeszökő ez az érzés.

„Élj a májnak!”

Moszkva drága, nagyon is az, ha az ember kocsmába vagy étterembe megy el. Mivel szeretnék szociális életet élni, ezért sokszor eljártam az első hetekben a többiekkel sörözni. 900-1500 forint közt van egy korsó csapolt sör, amit el sem akartam hinni.

Egyből arra gondoltam, hogy sokáig kell majd parizeres csupasz-zsömlén élnem, ha ellensúlyozni akarom ezeket a kiadásokat… Nem könnyű tehát az élet, de úgy érzem, a szeretet összetart minket.

Az oroszok a sztereotípiák szerint sok alkoholt isznak. Nos, még nem sikerült meggyőződnöm se ennek az igazáról, se az ellenkezőjéről, de egy biztos: a nyugati diákok irtózatosan sokat isznak.

Hihetetlen látni, még nekem is, aki nemrég még kollégiumban lakott, hogy hogyan töltik hétköznap estéiket. Értem én, hogy fiatalság, bolondság, de kicsit soknak találom, hogy minden második nap csapnak egy görbe estét. „Carpe diem, élj a májnak!”

Ja igen, és van egy dolog, amit nem értek. Bizonyos szórakozóhelyek előtt állnak bizonyos hölgyek, akik leszólítgatják a férfiakat. Nincs is ebben semmi újdonság, de itt láttam ugyanilyen hölgyeket lovon…

Nem szeretnék semmilyen következtetést levonni, hogy mit csinálnak, mert egy szavukat sem értettem – de úgy érzem egy kiváló piaci rést találtak meg, amit nekünk lovas nemzetnek is érdemes lenne fontolóra vennünk. (…)

Egyszer egy kocsmában csak orosz fiatalokkal találkoztam, akikkel sikerült szoba is elegyednem. Kérdezték, hogy mit csinálok Moszkvában? Kicsit füllentve azt mondtam, hogy egyrészt nyelvsuliba járok, másrészt szeretnék Szpartak Moszkva meccsekre járni.

Elkerekedett szemmel kérdezték, hogy miért épp szpartak meccsekre? Mondom, azért, mert olvastam a nyugati híreket a csapatról, de nem hiszek nekik. Inkább idejöttem, hogy meglássam, mi is az igazság.

A reakciójuk erre olyan ámulat volt, amit nem is nagyon láttam még. Annyira örültek ennek, hogy egyből mondták, hogy most a pub számlájára fogok konyakot és sört inni! Azt hiszem sikerült pozitív reklámot csinálnom Magyarországnak.

Egyikük MMA ketrecharcos és szpartak huligán még azt is mondta, hogy bevéd majd a B szektorban. A szomorú igazság az, hogy minden jegy elkelt, így nem tudtam elmenni a Szpartak-Zenit meccsre… Ez egyébként egy UTE-Fradi derbinek felel meg. Majd legközelebb. (…)

Kis nosztalgia

Ami nagyon megtetszett Moszkvában, az a pár apróság, ami a gyerekkoromra emlékeztetett.

Amikor először beléptem a metróba, az állomást irdatlan módon fűtötték, dőlt be a meleg levegő az erre kialakított nyílásokból, és lehet, hogy tévedek, de teljesen olyan IFA illatot éreztem, mint amit gyerekkoromban, amikor nagyapával mentem párszor „dolgozni”. Talán gázolajjal fűtenek, nem tudom, de olyan emlékeket hozott fel ez az illat, amit már szinte teljesen elfelejtettem.

A másik meg az első alkalom, amikor túrórudit ettem. Hmmmm…. az a fenséges érzés! Régen otthon sokkal finomabb volt a túrórudi, mert tényleg túró volt benne és nem olyan csoki volt, ami akár egy évig is megőrizte a minőségét. Itt kb két hét a szavatossági ideje, pont mert igazi tejből van. És éppen ezért az íze… Ó, hát teljesen az ovis éveim jöttek elő.”

Na, akinek ezek után nincs kedve elolvasni az eredeti posztot, azzal nem tudunk mit kezdeni. 🙂

Share.

About Author

Leave A Reply