Most a határátkelők szüleibe rúgtak bele

0

Számomra felfoghatatlan okokból néha egyes közéleti (jellemzően kormányközeli) szereplők úgy érzik, nem árt kicsit megalázni a külföldön élő és dolgozó magyarokat vagy a hozzájuk közel állókat. Ami azért furcsa, mert 15 évvel az uniós csatlakozás után akár el is lehetne végre fogadni, hogy a határátkelés és a hazatérés az élet természetes velejárója.

„Akinek kivándorolt a gyereke, az valamit elrontott” – ezt a csodálatos mondatot nem más fogalmazta meg, mint Takaró Mihály. Ja, hogy esetleg még nem hallottatok róla? Akkor elég legyen annyi, hogy a kormány őt bízta meg a Nemzeti Alaptanterv „hazafiasításával”.

A Horthy-rajongó és hát finoman szólva is érdekes elveket valló irodalomtörténész (aki egyes írókat származásuk alapján zárna ki a magyar írók köréből) nemrégiben a 28. Jókai Mór Nyári Egyetemen tartott előadást Komáromban.

Az Új Szó cikke szerint egyebek mellett arról beszélt, hogy az óvónők és a pedagógusok felelőssége óriási, nem direkt módszerekkel, de jó példával nevelik magyarrá a gyereket.

Takaró Mihály sok mást is mondott (például hogy a magyarság sorsvállalás és tudatos kultúravállalás, nem genetikai kérdés, amivel akár még egyet is lehet érteni), de ami minket érdekel az az „apró lépések fontossága”.

A NAT átírásával megbízott férfiú egyebek mellett arra buzdított, hogy mindenki tegye fel a kérdést magának, ő mit tett a magyarság megmaradásáért, hány gyereket szült, kivándoroltak-e a gyerekei, mert ha igen, akkor valamit elrontott a kedves szülő.

Túl azon, hogy az utolsó bekezdés nettó hülyeség, emellett kifejezetten sértő is azokra nézve, akiknek a gyermekei ilyen vagy olyan (döntő többségben anyagi) okokból a határátkelés mellett döntöttek.

Nem csak én érzem sértőnek, hanem azok is, akik a Határátkelő Facebook-oldalán már kifejtették a véleményüket. Volt olyan négygyermekes édesanya, aki elismerte, hogy valóban folyamatosan elront valamit, „leginkább azt, hogy 3 diplomával, 2 nyelvvizsgával sz…s 200.000, azaz kettőszáz-ezerért képes vagyok egy falusi iskolában tanítani. Ezentúl is a GYEREKEKET nézve és nem agyament, nemzetáruló dilettánsok által összebarkácsolt – kicsit sem nemzetépítő és nem nemzeti alaptantervet. Szégyen, hogy egy – sem minket, sem más magyar családokat nem ismerő – kesztyűsbáb minősíteni mer engem, vagy bármely magyar családot, ahol a gyerek külföldön dolgozik. Szégyen. Nemzeti szégyen. Nemzeti szégyen az is, hogy az „elit” kiveszi az általa tönkretett közoktatásból a gyerekét és nem érzi a saját bőrén, mi is történik”.

Ez a vélemény egyébként több kommentben is visszaköszönt, jelesül, hogy „gondolkodni tudó, kreatív, empatikus emberekre” nincs szükséges az országnak, ami lehet, hogy túlzás, de azért jelzi, valami nem stimmel.

„Akinek kivándorolt a gyermeke, annak a kormánya(i) valamit elrontott/tak”

Akadt olyan vélemény is, amely szerint a mindenkori kormányok hibája is a kivándorlás, mert élhető országot kellene inkább csinálni, akkor nem vándorolna ki annyi ember.

„Normális fizetések kellenének, amiből meg lehet élni. Mármint abból is, amit a pénztáros vagy a raktáros kap. Napi nyolc óra munkáért. Ahol nem kötelezhetik túlmunkára. Ahol nem kell kétszer több ideig dolgozni egy hamburger áráért (órákban mérve) vagy egy lakás áráért (években mérve) mint másutt Európában.

Normális orvosi ellátás, működő műtők, mentők… Olyan oktatási rendszer, ahova nem utál menni a gyerek, meg nem olyasmit oktatnak, ami a szülők tetszésével ellentétes.

Vonatok, amik nem késnek, viszont télen fűtöttek nyáron meg légkondicionáltak. Hivatalok, ahol, ha mondjuk útlevelet akarok most csináltatni vagy jogosítványt megújítani, akkor nem augusztus végére kapok csak időpontot.

Olyan ország kéne, ahol a bűnösöket lecsukják, az ártatlanokat meg nem. Ahol nem lopnak a politikusok meg a haveri körük sem (vagy ha igen, akkor lásd előző pont).”

Volt, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy ennyi határátkelő esetében már butaság arról beszélni, hogy a szülők rontottak el valamit, hiszen 1-1,5 millió ember (mármint ennyi szülő) esetében ez nem reális.

„Néhány száz embernél lehetne ilyen dolgokról beszélni, hogy elrontotta. (…) Legfeljebb azt rontották el, hogy életrevalónak neveltek, s nem akarták, hogy mi is egy értelmetlen diktatúrában éljünk!

Nagyon bosszantó, hogy ilyen nyilatkozatok születnek, kvázi ítélkeznek több millió magyarról, miközben magukba kellene nézni. S igazából nekünk, és a mi gyerekeinknek ott kellene élni és azt az országot építeni, bár én inkább Európai Unió párti vagyok, de az egységes Európa úgy tűnik, csak egy álom marad.”

„Nem lehet ítélkezni úgy, hogy a körülményeket nem ismerjük”

Akadt, aki a történelem kivándorolt nagyjait (Puskás Ferenc, a Hollywoodban karriert csinálók nagy része, a sok magyar Nobel-díjas) említette fel, illetve a szüleiket, akik szintén „valamit nagyon elrontottak”.

És hát persze rengeteg embernél ott vannak az anyagi indokok. „Kivándorolt gyerek vagyok és nem azért, mert az édesanyám elrontotta a nevelésem, hanem mert nem tudtuk fizetni a lakástörlesztőt.”

Egy másik vélemény: „Ekkora arcátlanságot!! Lealázni a szülőket!? Hogy merészeli!? Aki elment, az mind dolgos, becsületes ember szeretne lenni. Igenis nagy kihívás idegen országban bizonyítani. Amikor kint megkérdezik, miért, akkor az ember csak szégyenkezve kerüli a választ. Elképesztő!”

„Én sem akartam, hogy a gyerekem kint boldoguljon, de mikor a lét a tét!!!! Nagyon is meggondolt lépés volt. Nem lehet ítélkezni úgy, hogy a körülményeket nem ismerjük. Ez a kijelentés nem kicsit esik rosszul” – írta valaki.

„Engem a szüleim úgy neveltek, hogy éljek a tudásommal és a lehetőségekkel, csak otthon lehetőség nem maradt. Van, amikor valakinek szűkös lesz egy ország, mert lehetőséget sem kap arra, hogy bizonyítson, fejlődjön, tanuljon. Nem a szüleim szégyene, hogy máshol láttak bennem fantáziát.

Valamint az sem a szüleim szégyene, hogy egy infarktusos beteget alkoholistának néz a rezidens és 1 óra várakozás után a sürgősségi folyosóján meghal, vagy hogy 40 év munka után egy építőmérnök nyugdíjából 3 láda sört sem lehet venni. Már csak anyukám van, „hála” a „páratlan” magyar egészségügyi ellátásnak. Szóval, vitatkoznék azzal, hogy ki és mit rontott el.”

Végül érdemes elolvasni egy hazatért határátkelő véleményét is: „Kétszer is éltünk külföldön két gyermekkel, mindig hazajöttünk, pedig felajánlott zöld kártya várt volna az egész családra. A lányunk Londonban végzett egyetemen és hazajött.

Szóval megalapozottan és elfogulatlanul mondhatom, hogy menjen a fenébe, aki ilyent mond/gondol!!! Igenis van az a helyzet és lehet olyan vágy, amikor az ember NEM jön haza.

Nekünk az volt a vágyunk, hogy hazajöjjünk, de ettől nem lettünk nagy hazafiak vagy bármi, egyszerűen nekünk itthon is volt szakmai jövőnk és nagyon szoros kapcsolatunk a családdal. Nem nacionalista bullshit volt mögötte.

A hazámat, nyelvemet nem úgy kell szeretnem, hogy felállítok egy jó magyar képet és aki kicsit is kilóg abból, az már bűnös, hibás… hova vezet ez???”

Tényleg, hova vezet ez?

„Akinek kivándorolt a gyereke, az valamit elrontott”

(Fotó: pixabay.com/Huskyherz)

Share.

About Author

Leave A Reply