Mitől érzed magad otthon egy új országban?

0

Fontos szakaszához érkezett a Fromázs blog szerzőjének élete, aki úgy érzi, közel egy év kellett neki ahhoz, hogy igazán elkezdje otthon érezni magát Franciaországban.

„Ezek szerint nekem 10 hónap kellett hozzá. Ha jobban magamba akarok nézni, akkor a munka kellett hozzá, azaz egy olyan munka, miközben emberekkel találkozom és kicsit franciául, de leginkább angolul beszélek közben.

Eleinte nem sejtettem, hogy az angoltanítás fogja ezt meghozni számomra Franciaországban. Pedig a férjem megmondta, már a legelején, de nem hallgattam rá. Shame on me.

Igaz, ami igaz, most tudok annyira jól franciául, hogy egy kezdő angolossal az első ismerkedő találkozón franciául el tudjak csevegni. Mindennek tehát megvan a maga ideje. Sajnos. Előbb is belevághattam volna, de akkor még nem volt merszem és nagy ábrándokat kergettem.

No meg az is fontos volt, hogy legyen rendes társadalombiztosításom és el tudjak menni orvoshoz. Nem vagyok túl beteges, de valahogy nincs meg a lelki békém, ha tudom, hogy nem tudok elmenni orvoshoz, vagy bonyolult/drága lenne.

Külföldre mennél dolgozni? Keress állást a Határátkelőn!

Azt sem gondoltam volna soha, hogy Franciaországban fogok vállalkozóvá válni! Pedig ha azt tekintem, hogy itt mennyivel könnyebb volt az egészet elintézni, igazán nem kellene meglepődnöm.

Az igaz, hogy az adminisztrációt a férjem intézte, nade hogyan! Egy fél órát töltött el egy weboldalon és 30 perc után már csak a vállalkozói és a TB számom megérkezésére kellett várni. Igaz arra sokat!

Itt az önálló vállalkozó – auto-entrepreneur – életét nem keserítik meg túlságosan. Egy excel táblázat elég a számlázáshoz, három havonta kell bevallani az adót, ami a bevétel 24 százaléka, és ha nincs bevétel egy adott hónapban, akkor nem kell adót fizetni. Semmit.

Annyi járulékos költsége van csupán a dolognak, hogy az ember a saját, privát bankszámláját nem használhatja hozzá, hanem nyitni kell egy másikat, viszont nem kötelező professzionális, a cégek számára ajánlott banki opciók közül választani, hanem nyugodtan lehet nyitni egy lakossági számlát az önálló vállalkozáshoz is! (…)

A tanári pálya itt merőben más, mint Magyarországon, mind az állami iskolák rendszerében, mind pedig a magániskolákéban. Arra sosem vágytam, hogy rakoncátlan gyerekeket tanítsak újra, viszont mivel felnőttként, munka és gyerek mellett folytattam a francia nyelvtanulásomat Budapesten, úgy éreztem, hogy a felnőtteknek sokat tudnék segíteni.

Láttam mindkét oldalt, a tanárét is és a diákét is megtapasztaltam, és nem utolsó sorban még egy angoltanári diplomám is van, amit ugyan egy kicsit le kell porolni, de 40 évesen azért van pár ötletem magamtól is, hogy hogyan kellene nyelvet tanítani.

Nagyon élvezem, hogy a nulláról próbálok egy nyelviskolát felépíteni és minden ezzel járó feladat rám szakad (és a férjemre, aki hősiesen segít mindenben, amiben tud).

Weboldal, Facebook-oldal, névjegykártya, szórólap, az iskola reklámozása, elbeszélgetés a potenciális diákokkal (hogy legyen kedvük beiratkozni, miután jelentkeztek), adminisztráció és a tanítás maga!

Az is szuper, hogy senki sem szól bele, hogy mit, hogyan csináljak, illetve mikor. Ez szabadság is és teher is néha, mindenesetre egy érdekes, új érzés.”

A magam részéről gratulálok és hajrá! Az eredeti bejegyzést itt találjátok.

Share.

About Author

Leave A Reply