Mit vinnék Svájcból Magyarországra?

0

Volt egyszer régen egy sorozat itt, a blogon, melyben arra kértelek titeket, írjátok meg, mi lenne az, amit az országból, ahol most éltek, hazavinnétek Magyarországra – ötletet, működési elvet, filozófiát, bármit. Erre a felhívásra született meg anno Zuzzer írása, amit aztán eléggé el nem ítélhető módon nem küldött el, de mivel jobb később, mint soha, jöjjön most akkor a kérdés és rá a válasz(ok), avagy mit vinnék Svájcból Magyarországra?!

„Nem tagadom, sokat foglalkoztatott a kérdés az alatt a 16 év alatt, amit Tücsökföldén eltölteni volt alkalmam eddig. Egyszerűen kikerülhetetlen, hogy ha az ember lát valami jó dolgot, ne gondoljon arra, hogy mi a fészkes bánatért ne lehetne ezt ugyanígy csinálni Szittyaföldén is.

Szerény személyem két nagy csoportra tudná osztani a tapasztaltakat; az egyikbe kerülnek azok a dolgok, amiket talán a „hozzáállás”, vagy „viselkedés” címszó alatt tudnánk felsorolni, míg a „tárgyi” alapokon megközelíthető tapasztalások kerülnek nálam a másik kosárba.

Már látom, hogy hihetetlen filozofikus magasságokba fogok ebben a szösszenetben emelkedni. 🙂

Szóval mit hoznék át a megfoghatatlan dolgok közül?

Kompromisszumkészséget és elfogadást

Elsősorban a kompromisszumkészséget és az elfogadást. Itt mindenki, azaz inkább a full asszimilálódott, vagy igazi svájciak törekednek olyan megoldásokra, ami nekik is és a többieknek is jó.

Ez főleg igaz a politikára. Senki nem hoz még egy embert, senki nem számol újra és simán meg lehet nyerni akármit 50.1 – 49.9 % arányban (akármi az azért egy nagyon súlyos szó, mert sok dologban meg van határozva, hogy a mennyi az a többség, amivel a kisebbségre lehet „kényszeríteni” egy döntést).

„Dommage” (kár) mondja a vesztes oldali művelt tücsök, vállat von és megy vissza pénzkeresni. A győztes meg, ha még aktív is volt a kampányban, kinyit egy üveg bort, apero ezerrel, de semmi túlzás és rongyrázás.

Kulturált vitát

A kulturált vitákat és hogy senki sem jön a másik nagyanyjának az előéletével, ha már kifogyott az érvekből. Persze itt is vannak kivételek, a nagy átlagról beszélek.

A profi sport alacsony támogatását

Most fogtok halomba lőni. A sporttámogatásokat, azaz azok igencsak limitált tényét a magyar állapotokhoz képest. Én imádom a sportot, annak minden labdával űzött verzióját, de nagyon nem szeretem, mikor a kétszáz vegyes pálinkán elért ezüstérem nemzeti gyásszá válik Pumaföldén.

Azt sem szeretem, hogy rengeteg pénzből tartjuk fenn a „sportnemzet” illúzióját és öljük a pénzt olyan sportokba, amik az égvilágon senkit se érdekelnek. No meg a világon 30 országban hallottak róla és 10-ben veszik komolyan.

„Hatalmas” sikereket érek el, mikor a kardvívás, meg ehhez hasonló olimpiai címekre utalok… was / what / quoi?

A demokráciát

A direkt demokráciát, mert minden általam is sokszor megénekelt negatívumaival együtt még mindig a legjobb és legdemokratikusabb útja az országban, vagy helyben adódó kérdések eldöntésére.

A konszenzuson alapuló demokráciát, ahol a federációs tanácsban (mondjuk kormány) le van osztva melyik párt mennyi tanácstagot ad. Mindig van képviselete a szociknak, a néppártnak és a többi nagyobb szervezetnek. 

A viselkedést

Mondjuk a siccertücsköket nem ismerem, mert mi a francia nyelvterületen lakunk, feltűnő viszont az alapnak számító udvariasság. Van benne sok fake persze, de inkább legyen áludvarias valaki, mint mondjuk bunkó.

Elég érdekes viszont, hogy ez csak a svájci francia anyanyelvűekre igaz, az originál franciákkal eddig még mindig meggyűlt a bajom nyaralások alkalmával. No, ott a taplóságot programozzák szerintem.

Tegyük magunkat most tárgyesetbe!

Ár-érték arányt

Nincs hálapénz, viszont van minden szolgáltatásnak korrekten és nem olcsóért meghatározott ellenértéke. Ami olcsó az nem jó, ami drága, az pedig szignifikánsan jobb, mint az olcsó (kivéve a luxusórákat). Ár-érték arány.

Azt például senki sem érti – kivéve persze néhány betelepült nemzetiség fiait -, hogy „oldjuk meg okosba”. Itt kérem kiszállás, javítás, műtét, bármi számlával játszik és nem az asztal alatti borítékcsúsztató kommunikáció dívik.

Magán egészségbiztosítók!

Természetesen morog mindenki, így én is, ha díjemelés van, viszont olyan szolgáltatásra fizetsz elő, amilyenre szeretnél. Egy makkegészséges és orvost évente se látó ember akár minimálra is mehet, övé a rizikó is persze, ha valami nagyobb beüt.

Olyan ember meg, aki betegesebbnek tapasztalja magát, fizet többet, de akkor többet is térít a biztositó a kezeléseinek értékéből. Mellesleg minden évben megindul a harc az ügyfelekért, ami során komoly engedményeket lehet elérni.

Borzongva tapasztalom, hogy vannak népszavazási kezdeményezések a több biztosítós rendszer egy biztosítósra való leváltására. Sikoltozok olyankor, hogy „lehet menni Magyarországra megnézni” milyen príma, mikor egy nagy zsebbe ömlik a lé és senki sem érdekelt abban, hogy jó szolgáltatásokat nyújtson. Hülyék itt is vannak.

Több lábon álló nyugdíjrendszer

A több lábon álló nyugdíjrendszer az állami, vállalati és magánnyugdíj pillérekkel. A vállalat által menedzselt, úgynevezett második pillér is mint magánnyugdíj szerepel, ha céget váltasz, viszed magaddal és lakásvásárláshoz is fel lehet használni direktben, vagy elzálogosítani.

A tisztaság

Az ország tisztasága, szerintem ezen nincs mit beszélni. Itt az átlag álompolgár részére a köztéri szemétgyűjtők használata olyan, mint, hogy nem szarunk a perem alá, természetes.

Nos, amúgy van egy érdekes kérdés is, amin nemrég konkrétan kibuktam. Természetesen mindent szelektáltan gyűjt a nép, az istenadta nép és egyszer csak rájöttek, hogy nincs elég égetni való szemét, amivel a legújabb generációs szemétből hőenergiát előállító erőműveket táplálják.

Gyorsan ki is vettek néhány dolgot és döbbenetemre főleg műanyagokat a külön gyűjtendő cuccok listájáról. Nos, van már szemét elég, így viszont csak remélem, hogy az égetőmű légtisztító berendezése is világszínvonalú.

Oktatási rendszer

Az oktatási rendszert, úgy ahogy van, Magyarországra importálnám, ha lehetne. Gyakorlatközpontú, problémamegoldásra nevel, és senkit sem érdekel pontosan, mikor volt a mittomén micsoda, meg hol született mondjuk Mozart.

Azt hiszem, tudnám még cifrázni, de ennyivel is kiegyeznék.”

Ha szívesen olvasnátok még a szerzőtől, akkor látogassatok el a blogjára!

Share.

About Author

Leave A Reply