Mit tesz egy sátor a környezettel?

0

Megkezdődött az idei Sziget, ahová rengeteg költöznek ki, jellemzően sátorban lakva. Érdemes azonban tisztában lenni azzal, hogy a zenei fesztiválokon hátrahagyott sátrak környezetkárosítóbbak, mint gondolnánk. Szerencsére a tendencia megfordulni látszik, és a bulizók figyelmesebbé váltak.

Több éven át lehetett elszomorító képeket látni a zenei fesztiválok után arról, hogy halmokban állt a szemét és a hátrahagyott sátrak. Ezek után szívderítő bejelentést tettek a Glastonbury Festival szervezői: a látogatók a sátraiknak a 99 százalékát hazavitték. Egy 200 ezres fesztivál esetében ez óriási eredmény – még akkor is, ha ez lenne a normális.

Remélhetőleg a következő években is hasonló arányokról tudnak beszámolni Glastonburyben és több más rendezvényen is, mert a brit Független Fesztiválok Szervezete becslései szerint évente negyedmillió „egyszer használatos” sátrat hagynak maguk után a vendégek.

Többségük nem jótékonyságra megy

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy a fesztiválokon összegyűjtött sátrakat később jótékonysági szervezetek adják el vagy jó célokra ajánlják fel azokat. Ez azonban sajnos nem igaz: a többségük egyszerűen a hulladéktelepen végzi.

Ennek oka, hogy több tízezer sátrat összegyűjteni egyszerűen túl sokba kerül a fesztiválszervezőknek és alapítványoknak.

Ugyanis nem elég azokat begyűjteni, minden kiegészítő elemnek, így a szegeknek, póznáknak, rudaknak, ponyváknak meg kell lenniük, sértetlenül, a sátornak használhatónak és tisztának kell lennie, hogy újra lehessen hasznosítani.

A fesztiválok után a biztonságiak általában lelapítják azokat a sátrakat, amelyek még állnak, hogy megnézzék, nem maradt bennük senki. Eközben a sátrak gyakran megsérülnek, így nehezebb őket újrahasznosítani.

Tartós, ezért nem is bomlik le

A brit fesztiválok után szemétmennyiség 17 százalékát a sátrak teszik ki. Az olcsó sátrak általában poliészterből vagy nejlonból készülnek, szilikon vagy akril poliuretán bevonattal, a szegek alumíniumból, a póznák karbonszálas anyagból.

A szintetikus anyagok, mint például a nejlon és a poliészter fosszilis általában nem bomlanak le. A polimerek kivételesen nagy stabilitással és tartóssággal rendelkeznek, ezért készülnek gyakran ilyen anyagokból a sátrak.

A műanyagok a hulladéklerakókba kerülnek, onnan pedig szennyező anyagok jutnak a környezetbe. Bár a jól szabályozott hulladéklerakók a minimálisra csökkentik a környezetre gyakorolt hatást, a talajra és a felszín alatti vizekre továbbra is fennáll a hosszú távú szennyeződés veszélye.

Az Egyesült Királyság gyorsan végére ér a hulladéklerakók kapacitásának: egy közelmúltbeli jelentés szerint Angliában a nem veszélyes anyagot tároló lerakókban már csak kevesebb mint hétéves kapacitás áll rendelkezésre.

A gyártás is szennyez

A hatások mellett beszélni kell arról is, hogy mennyi energiával jár a sátrak gyártása. Egy becslés szerint egy tipikus, 3,5 kg-os sátor előállítása 25 kg szén-dioxid kibocsátásának felel meg, és annyi műanyagot tartalmaz, amennyit 8550 szívószál vagy 250 műanyag kávéscsésze.

Ez nagyjából annyi szén-dioxidot juttat a légkörbe, mint amennyit egy autó 160 kilométer levezetésével – és még azt az energiát nem is számoltuk, amennyi a szállításhoz kell.

Már olyan sátrak is vannak, amelyek biológiailag lebomló anyagokból készülnek, de ezek néha kevésbé könnyen szállíthatók és kevésbé ellenállóak, és akár évekig is tarthat, amíg lebomlanak – emlékeztetett a The Conversation.

Mi a helyzet a lebomló anyagból készültekkel?

Rengeteg brit szupermarketben lehet kapni sátrakat 20 fontért vagy még kevesebbért, és ezek nem a lebomló típusból valók. Sokan választják ezeket, ha már a fesztiváljegyek 200 fontba is kerülhetnek.

Sajnos az előállítás körülményei sem ideálisak a legtöbb esetben, a munkások éhbérért, rossz feltételek mellett gyártják a sátrakat.

Bármiből is készült a sátor, mindenképp környezetbarátabb, ha többször használjuk, és nem veszünk újat fesztiválról fesztiválra. Így annyit mindenképp tehetünk a környezetért, ha szépen lebontjuk és magunkkal visszük a buli végeztével.

Az elhagyott sátrak riasztó képe az eldobható kultúra szimbólumaként is értelmezhető volt – ugyanígy a megtisztított Glastonburyt is lehet az újjáéledő reményként aposztrofálni.

Trump nagy szívószálháborúja

(Fotó: flickr.com/lionheartphotography)

Share.

About Author

Leave A Reply