Mint amikor Csehszlovákiába jártunk bevásárolni

0

Ki gondolta volna, hogy Chile és Peru között olyan hatalmas a különbség, hogy a határ mentén élő chileiek úgy járnak át vásárolni, mint mondjuk a svájciak Németországba? Pedig ez a helyzet, de ennél jóval több is kiderül a Beautiful Chile blog egyik korábbi posztjából, ami egy igazi gasztronómiai kalandot ír le.

„Tacna az Arica városában élő chileieknek amolyan menekülő útvonal: itt tudnak elmenekülni a drága chilei árak elől. :))) Úgy jár át mindenki hétvégén a határon, mintha kötelező lenne. 🙂

Igazság szerint ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a 80-as években Csehszlovákiába vitték ki buszokkal a magyarokat bevásárolni Prágába és mindenki kilószám hozta haza az edzőcipőt, ruhát, kristálycsillárt és kolbászokat rúdszámra. :)))) Aki az én korosztályom tuti emlékszik minderre. 🙂

Na, itt ugyanez megy, csak nagyban. A távolság ugyanis itt nem távolság, hiszen a perui határ Aricától nem egészen 1o km-re van és a határtól Tacna városa max. 20 perc autóval. Ráadásul elképesztően hatékony a határforgalom, rendszerint a két határ átlépése együttesen sem vesz több időt igénybe 15 percnél. (…)”

Ha némi nehézség után sikerült átjutni a határon, akkor gyorsan kiderül, miért gyilkos gyümölcs a tuna, és ennek ellenére hogyan pucolják a nénik az út mellett mégis kézzel…

„Fél óra alatt beértünk a városközpontba és amint kiszálltunk a taxiból, a peruiak ismét elcsábítottak valamivel. 🙂 Nagyon profik ebben és mindig azt árulják, amire épp az ember leginkább vágyik: most a 4o fokban behűtött görögdinnyét, magót és epret dugtak az orrunk alá. :)))

Nem tudom, azt tudjátok-e, hogy többek közt a paprika is (ahogyan a burgonya, kukorica, paradicsom, zöldbab, a tökfélék gyakorlatilag összes fajtája is), Dél-Amerikából származik?

Amiről mi úgy gondoljuk, hogy egy igazi hungarikum, az bizony egy Dél-Amerikából származó növény és csak a XVIII. század végén kezdték el termeszteni előbb Spanyolországban, később pedig Magyarországon.”

Mint kiderül, Peruban is előszeretettel árulják a piacokon zacskóban az előre megtisztított és feldarabolt zöldségeket, ráadásul megismerkedhetünk a lila kukoricával is.

„Peruban az utcán fogják a népet az éttermekbe. Szinte minden sarkon eléd ugrik egy fiú, étlapokat dugdos az orrod elé és megpróbál becsábítani valahova. 🙂

Amikor megláttuk a tenger gyümölcseivel tűzdelt kínálatot, követtük a fiút, aki becipelt az étterembe és csak akkor hagyott magunkra, mikor már „biztonságban” bent ültünk az egyik asztalnál és nem állt szándékunkban megszökni. :)))

A párom minden tiltakozásom ellenére Inca kolát rendelt az ebédhez, de én maradtam az ásványvíznél. Az Inca Kola valami rettenetes lötty, amit a peruiak imádnak, sőt fontos része a perui nemzeti öntudatnak is.

Ha meg kellene fogalmazni az ízét, akkor azt kell mondjam, hogy folyékony, gejl édes rágógumi íze van, a legrosszabb fajtából. Biztos emlékeztek a régi rágógumikra, amelyek nagy golyóbisok voltak és különböző színben árulták őket. No pontosan ugyanolyan az íze, csak édesebb és szénsavas. :)))”

Az eredeti posztot itt olvashatjátok el.

Share.

About Author

Leave A Reply