„Mindkét világból a legjobb jutott”

0

Az ingázás egy meglehetősen különleges, ugyanakkor elég elterjedt formája a külföldi munkavállalásnak – erről alighanem az a sok tízezer (vagy még több) magyar tudna mesélni, aki ezt Ausztriába teszi -, és meglehetősen érdekes élethelyzet. Greta Kelly abban a helyzetben van, hogy korábban élt külföldön, így aztán van összehasonlítási alapja.

„A férjem egy ír szoftvercégnél dolgozik, aki hat éve Szingapúrba küldte, ahol közel három évet töltöttünk el. Egy másik cége korábban Németországba és Franciaországba, Párizsba küldte. Akkor fel sem merült az ingázás kérdése.

Három éve viszont Londonban kezdett dolgozni, és azóta sokat ingázunk. A fapados társaságoknál elég olcsó jegyek vannak, ha két hónapra előre lefoglalja az ember, és naponta több járat is van Cork és London között. Néha londoni vonatjegy többe kerül, mint maga a repülőjegy.

Külföldre húz a zsebed? Keress, és találj állást a Határátkelőn!

Nagyon ritkán utazunk együtt, mivel ő is és én is az időnk 70 százalékát az adott városban töltjük, de a legtöbb hétvégén együtt vagyunk. Sokszor kimaradnak a társasági események mindkét országban, ezzel együtt úgy érezzük, mindkét világból a legjobb jutott.

Két nagyon eltérő helyen lakunk: egy élettel teli, barátságos, vidéki ír kisvárosban és egy több mint nyolcmilliós kozmopolita nagyvárosban. Az egyszerű megoldás az lenne, ha kiadnánk az írországi házunkat és Londonba költöznénk, de imádjuk a clonakilty-i közösséget, a szombati sétákat a főutcán, a beszélgetéseket a barátokkal és a szomszédokkal.

A dolog negatívuma, hogy az én karrieremnek nem tett jót. Mielőtt Szingapúrba költöztünk volna, idegenvezető voltam német csoportoknak, de ezt nem tudtam folytatni.

Az utóbbi hónapokban megrogyó font is sokba kerül, hiszen a férjem fontban kapja a fizetését, nekünk viszont euróban kell fizetni a házunkat és az autót. Szóval a 20 százalékos esést megérzi a költségvetésünk.”

A történet forrása az Irish Times napilap.

Share.

About Author

Leave A Reply