„Mindig külföldi maradsz”

5

Számtalanszor halljuk, olvassuk azt, hogy az ember külföldön mindig idegen marad, soha nem fogják befogadni. Ennek a kijelentésnek az igazságtartalma azért sok mindentől függ, lássuk, miként vélekedik erről Guy Németországból!

„Szeretek Németországban élni, de…

Ha valaki Németországba költözik, attól elvárják, hogy németté váljon, DE soja nem fogadnak be úgy, mint egy németet. Találkoztam olyanokkal, akik több mint 30 éve itt élnek és még mindig ők A Külföldiek.

Találkoztam ilyen kanadaiakkal, brittel is, aki több mint három évtizede él Németországban, német a felesége, németek a gyerekei, de a környezetének ő a mai napig A Brit.

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

Mindig külföldi maradsz. A legjobb barátaid is úgy utalnak majd rád, hogy te vagy az ő külföldi barátjuk.

A rasszizmus és a szexizmus mélyen gyökerezik a németekben. Nem mondom, hogy annyira negatív lenne, mint az Egyesült Államokban, de erősen jelen van.

Ha elfogadod, akkor rendben leszel. Ugyanakkor nem árt, ha előzetesen alaposan megfontolod, hogyan hat majd ez az itteni életedre. Kanadaiként nekem ez komoly kultúrsokk volt.”

Egy dán lett Rostock polgármestere

Share.

About Author

5 hozzászólás

  1. L.Herzig on

    Kedves Guy,-Németországból !
    Gyakran olvasom a Határatkelö cikkeit, mert magam is érdekelve vagyok azáltal,hogy Németországban élek immáron 50 éve.
    Sok minden elhangzott már:Befogadnak e a németek az angolok, hollandok stb.Kell tudni e anyelvet.
    Nem csak a német, egyetlen európai nép sem fogadja be a külföldieket! A magyar sem!!
    Ha magyar neved van, tudhatsz Te tökéletesen beszélni németül- persze akcentussal- mert azt senki nem tudja levetni magárol, csak az, aki itt születik vagy nagyon fiatalon jött ki és tanulmányait itt végzi.
    Mindig “a magyar” maradsz. de ebben én 50 év után sem találok semmi roszat. Mindenki a saját teljesitményei után lesz megitélve, nem azután, hogy honnan jösz. Ez volt az én tapasztalatom.
    Magyarországon egy román vagy angol ugyanúgy külföldinek lesz tekintve.Még akkor is ha jól beszéli a nyelvet és évtizedek óta ott él. A megkülönböztetés ha az a priori nem negativ vagy rasszista,egy emeri vonás.
    A társadalomba való integracio, a szó eredeti értelmében, nem kivánja a teljes beilleszkedést és sz identitásnak a feltétel nélküli feladását.
    Ha az ember ezzel a tudattal él külföldön nem lesz csalódása.

  2. svájcimagyar on

    Kedves Posztoló
    Engedje meg, hogy leírjam a személyes véleményemet a témához kapcsolódóan.

    10 éve élek Svájcban, értelmiségi területen dolgozom.
    Ennyi év után, és hangsúlyozom, ennyi év után – mert a kijövetelünk után pár évvel még egészen másként láttam a helyzetet (hozzátéve: lehet, hogy akkor még “a helyzet” is más volt) – szóval, a személyes véleményem, hogy egy abszolút befogadó, és egyenrangú partner máz alatt éppenhogy utálja a külföldieket a svájciak többsége.
    Alapozom ezt azokra a tényekre, amelyeket nap mint nap látok, ill. engem is részint érnek, illetőleg meg kell nézni mondjuk egy a témához kapcsolódó cikk kommentárjait mondjuk egy svájci online újságban (címet direkt nem írok). Az ember egyből látja, hogy honnan fúj a szél.

    Nos, ami a személyes tapasztalatom, hogy rettenetesen bosszantja őket, ha jól és hiba nélkül végzed a munkádat, ha vannak ambícióid, és teszel azért, hogy jobb legyél. Sajnos sok munkahelyen általánossá vált munkahelyeken a külföldiek mobbolása, azaz rafinált cselekkel történő “kicsinálása”, és annak elérése, hogy ők maguk mondjanak fel.
    Az egyetemi továbbképzésed hiába sikerült, az előrelépés a ranglétrán szinte lehetetlen, mivel mindig a dollárjeleket látják rajtad, és véleményem szerint a végletekig kihasználják – illetőleg “koppanásig” megpróbálják kihasználni a külföldieket. Nem akarják engedni, hogy előrelépj, és a soraikba lépj, mind rangban, mind fizetésben.
    Lehet ezt szépíteni, de szerintem ez az igazság.

    Én személy szerint, úgy, hogy már ide jár általános iskolába a fiam, le vagyok döbbenve azon, hogy ez itt svájcban így megy. Mert, hogy Magyarországon előfordul, számomra ismert volt, – de, hogy itt ez a “kultúra”, ez teljesen új számomra.

    Megemlíteném itt egyből a másik oldalt, hogy nyilván nem tetszik az itteni svájci munkavállalóknak a munkaerő szabad áramlása, amely kapcsán egy elég nagy piac nyílt meg a munkáltatók (TŐKÉSEK!) számára a(Z OLCSÓ) munkaerő kimazsolázására pl. a kelet eu régióból… Divattá vált pl az 50-es svájciakat 20-as kelet eu munkavállalókra “cserélni”. Azaz, valamelyest a másik oldal “reakciója” is érthető.
    Mindenesetre, eléggé kifárasztja az embert egy idő után az a felállás, hogy folyamatosan kritikusan kell vizsgálni mindig és mindent, mert amint nem vizsgálsz valamit, mivel abból indulnak ki, hogy “te egy hülye külföldi vagy, aki úgysem ismeri a jogait, ezért jól átverünk”.

    Mindenesetre, én amikor kijöttem pár évig ajnároztam Svájcot, hogy ilyen szuper, meg olyan szuper, Magyarország meg a “lúzer”:
    Ezt mára TELJESEN MÁSKÉNT látom. Szerintem a MARKETING az a szó, ami egy találó jelző, ami mögötte van, arról jobb, ha nem beszélünk. Hosszú lenne, ha itt most mindent leírnék (lehetetlen), de aki itt él, és ennyi ideje, mint én az egészen pontosan tudja, hogy miről is beszélek…

    Szerintem kb. még addig maradunk, amíg meg nem szerezzük az állampolgárságot, mert ha már a hasznot nézik, én is azt nézem: és igenis élni szeretnék vele, ha már eddig kihúztam/kihúztuk itt.
    UTÁNA lelépünk vissza Magyarországra.

  3. svájcimagyar on

    Kedves Határátkelő,

    A helyzet az, hogy látom lelki szemeim előtt, ahogy nekemesik pár néhány éve kilődörgött “hazánkfia”, hogy mennyire rosszul látom a helyzetet, meg, hogy lehet, hogy én nem is svájcban élek, meg lehet, hogy tulajdonképpen én is tehetek arról, hogy mi a helyzet. 🙂
    Ez is tapasztalat… 🙂

    Éppen ezért, és mivel az időm is véges, és azt hiszem, hogy a sok hülyeséget amiket páran írnának nem igazán lenne erőm/időm végigolvasni, és megfelelően ezekre reagálni, megmaradnék a kis posztocskámmal itt egy válaszban erre a cikkre. Kérlek ne haragudj meg rám emiatt.

    Aki már régi határátkelő a svájci oldalon, az egészen pontosan tudja, hogy mikről beszélek, és nagyon nagy többségük bizonyára egyet is ért azokkal amiket írtam.

    Amúgy, csak, hogy a mézesmadzagot elhúzzam: amit fent olvashatsz az csak a “jéghegy csúcsa”. Egy könyvet tudnék erről kiadni, hogy mik történnek itt, miket láttam, miket éltem át, hogy működik a svájci “mintarendszer”.

    Egyet mondok: senki, de senki ne szidja Magyarországot. Nem azt mondom, hogy otthon minden fenékig tejfel, tudom, hogy nem. De azt, ami itt van, azt ne kívánja oda senki. Sírás lenne. Mindenféle tekintetben. Én mondom.
    És ezt most abszolút úgy mondom, hogy van rálátásom erre és arra az oldalra is.

    …és nem az utak állapotán múlik az, hogy egy országban mennyire érzi magát jól az ember, sőt jobbat mondok: nem is a fizetésen. Ezt is megtanultam. Ezek mind mind sokadrangú dolgok.

    Üdv
    Svájcimagyar

  4. Teljesen vilagos szamomra amit irtal, es egyet is ertek veled. En igaz az Usa-ban elek, de hasonlokat tapasztalok itt is.

Leave A Reply