“Mindenki próbálja ki magát külföldön!”

0

Az Erdélyben született Pap Tímea alig múlt négy éves, amikor családjával Székesfehérvár mellé költöztek. Itt kezdett kézilabdázni is, aztán öt évvel ezelőtt majdnem felhagyott a profi sporttal, amikor jött egy váratlan svédországi lehetőség, ő pedig belevágott.

A kézilabdakapus felnőttként Szekszárdon mutatkozott be, két felemás évet játszott a másodosztályban, majd a harmadik szezonban már az NB I-ben szerepelhetett az együttessel.

„2011 nyarán közel jártam ahhoz, hogy abbahagyjam a kézilabdát. Akkor keresett meg a menedzserem, hogy két volt szekszárdi csapattársamnak talált lehetőséget Svédországban, de a klubnak szüksége van egy kapusra is. Előzetesen volt bennem egy kis félsz, mert még angolul sem beszéltem, de végül nagyon jól sikerült az ismerkedés. (…) Egyáltalán nem terveztem, hogy külföldre igazolok, az ölembe pottyant ez a lehetőség” – mesélte a Nemzeti Sportnak.

Így került a Göteborgtól 80 km-re északra fekvő Uddevallába, ahol három szezont töltött el a GF Kroppskultur színeiben.

„Az első évben az élvonalban játszottunk, ahol ugyan nem voltam első számú kapus, de elég sokat védtem. (…) Sajnos a szezon végén kiestünk, míg nekem volt a nyáron egy porcműtétem, amely szerencsére hamar rendbe jött” – folytatta a 27 éves kapus, aki a harmadik svédországi szezonját már majdnem végigvédte a Kroppskulturban, mégis váltani akart.

„Előrébb szerettem volna lépni, francia és izlandi ajánlatot is kaptam, de úgy voltam vele, hogy miután már majdnem tökéletesen megtanultam svédül, nem akartam újabb nagy változást, mindent elölről kezdeni” – indokolta, miért igazolt a Stockholm melletti Märstában található Skanela IF klubjába.

A nyelv jelentette a legnagyobb kihívást

Azt azért nem titkolta, hogy a magyarországi mindennapokból kiszakadva, 22 évesen nem volt könnyű belerázódni egy skandináv ország kultúrájába.

„Egyértelműen a nyelv jelentette a legnagyobb kihívást, azonban ahhoz is hozzá kellett szoknom, hogy a svéd emberek sokkal nyugodtabbak, mint a magyarok, nincs akkora stressz, mint otthon” – emlékezett vissza Pap Tímea.

„A játékostársaim folyamatosan mosolyogtak, edzésen sem volt egy rossz szó. Az elején az edzőm csak állt a pálya szélén, és rajzolgatta nekem a szmájlikat, hogy mosolyogjak. Nem voltam éppen búskomor, de ahhoz sem voltam hozzászokva, hogy a tréningeken mosolyogjak” – tette hozzá a sportoló.

„Ha valaki hibázott, akkor is mindig a pozitívumokat hangsúlyozták, és biztatták, hogy legközelebb jobban fog menni. Amikor kikaptunk, az edző nyugodtan elmondta, mit kell másképp csinálni. A svédek nehezen nyílnak meg teljesen, ám mindenben segítettek, amire szükségem volt. Néha türelmetlen vagyok, így zavart, hogy olyan ráérősek” – mesélte Pap Tímea.

„Otthon burokban éltünk”

Azonban az élet más területein is hozzá kellett szokni az újdonságokhoz: „Otthon jobban burokban éltünk, és apró, de az élethez szükséges dolgokat nem tanultunk meg. Itt természetes, hogy sokan dolgoznak a kézilabda mellett, és a klubok segítik is ebben a játékosokat”.

„Először egy táplálékkiegészítőket forgalmazó cég raktárában dolgoztam, ahol a megrendeléseket pakoltam, majd egy hűtőházba kerültem. Stockholm mellett pedig egy logisztikai cégnél kaptam állást, ahol a sérülésem miatt irodai munkát is végeztem. Könnyebb volt úgy beilleszkedni, hogy rá voltunk kényszerülve a beszédre, de azért nem volt egyszerű a fizikai munka része” – mondta a kapus, aki aztán Norvégiába igazolt.

A szülei négy éve Németországban élnek, míg a húga akkor költözött ki Stockholmba, amikor Pap Tímea is odaigazolt. Sokat beszélnek egymással, ám azért így is van hiányérzete.

„Rossz, hogy ritkán szólalhatok meg az anyanyelvemen. Amikor hazamegyek, egy napig el tudom hallgatni, ahogy az emberek magyarul beszélnek az utcán. Ebből a szempontból vicces volt, hogy az első hosszabb távollétem után éppen egy svéd csoportba botlottam Budapesten… Anyu főztje és az otthoni barátok is hiányoznak, szóval nem felhőtlen az itteni életem sem” – emelte ki.

Ismét belevágnék

Ezzel együtt jó esély van rá, hogy Norvégiában vagy Svédországban fog letelepedni a kézilabdás karrierjét követően: „Összességében bejött Skandinávia, jól értem már a norvég nyelvet is, ezért valószínűleg Norvégiában vagy Svédországban fogok élni. Persze az is előfordulhat, hogy hazaköltözöm, de csak a pályafutásom befejeztével. Ha újra ott állnék, ismét belevágnék a légióskodásba. Mindenkinek azt tanácsolom, próbálja ki magát külföldön. Sokat lehet tanulni az életről is – nehéz elmagyarázni, igazán csak az tudja megérteni, aki már átélte.”

Share.

About Author

Leave A Reply