Milyen lenne a normális adórendszer Magyarországon?

0

Adózni általában nem nagyon szeret senki, viszont egy normális adórendszerben sokkal könnyebb elfogadni, hogy kell, mint akkor, ha az ember nem érti, mi miért van és követhetetlennek érzi az adózást. A Magyarország 2.0 sorozatban ma az adózás a téma, Éva szerint ugyanis ez társadalomformáló erő is. Lássuk, milyen példákat hoz fel, és ebből szerintetek mit lenne érdemes megfogadni! (A képekért köszönet!)

„Több mint harminc éve hagytam el Magyarországot, ám az utóbbi 8 évben az időm jelentős részét megint itt töltöm. Ebből következően most itt is adózom, bár továbbra is ingázom a két ország, két kultúra között, ami állandó összehasonlítási alapot nyújt.

Ha valami pozitív dolgot látok otthon, természetesen szeretném itthon is meghonosítani. Apró dolgokat sikerül is, nem csak nekem, hiszen az utóbbi években Budapesten a pozitív változások mind ilyen apró, egyéni kezdeményezésekből fakadtak.

A probléma gyökere azonban Magyarországon rendszerszintű, és ezen nagyon nehéz változtatni, mégis, szerintem, ezekre kell ráirányítani a figyelmet, mert minél inkább tisztában vagyunk azzal, ami mindannyiunk életét alapvetően befolyásolja, annál inkább van esély arra, hogy ezek megváltozzanak.

Átlátható adórendszert!

A rendszerszintű problémák gyökere szerintem a kimagaslóan ésszerűtlen adórendszer! Izraelben akkor lettem önálló vállalkozó, amikor még alig beszéltem héberül, a szocialista Magyarországról kivándorolva semmi tapasztalatom nem volt egy cég működtetésével kapcsolatban.

Első évben volt egy könyvelőm, aki egy óra alatt el tudta mondani a rám vonatkozó szabályokat, megmutatta, hogy miként kell könyvelni a bevételeimet és a kiadásaimat, miként kell a nyilvántartást vezetni és az első év végén megcsinálta az adóbevallásomat. A következő 25 évben már magam csináltam mindent.

Az izraeli gazdaság gerincét adó kis cégek adózási szabályai az évtizedek alatt szinte nem változtak, a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítás a jövedelem mértékétől függően, sávosan, progresszívan emelkedik, a kedvezményeket (állampolgár, nő, gyerekeit egyedül nevelő felnőtt, stb.) pontokban állapítják meg, és minden év végén közlik egy pont sekel­értékét, amit a kifizetendő adóból levonhatunk.

Az ÁFA jobb időszakokban 15, rosszabbakban 18% volt, de ennél magasabbra nem emelkedett, mert a kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy a magas forgalmi adó rontja az adózási morált, magyarul, ha eszetlenül magas az ÁFA, akkor az adózók igyekeznek minél kevesebb számlát kitölteni és jövedelmük egy részét eltitkolni, ezzel szemben, amikor csökkentették az ÁFÁ­t, az adótömeg nem csökkent, mert a „megfizethető mértékű” adót az emberek hajlamosak bevallani a saját nyugalmuk érdekében.

Két gyerekét egyedül nevelő bevándorló állampolgárként az első években a személyi jövedelemadóm rendkívül alacsony volt, a társadalombiztosítási járulék 9% körül mozgott, az ÁFÁ­t viszont kéthavonta rendesen fizettem a bevétel és a kiadás különbségére.

Az elismert kiadások köre abszolút ésszerű volt, nem kellett külön kimutatásokat készítenem annak bizonyítására, hogy hová telefonáltam, vagy hová mentem taxival, hogy a munkámat ellássam.

Viszont pár év alatt kiderült, hogy saját autót használni közlekedésre nem éri meg, mert lényegesen kisebb mértékben számolható el, mint a tömegközlekedés, a taxit is beleértve.

Mivel a belvárosban laktam, a saját autómat 90%­ban munkára használtam, ám ennek töredékét ismerték el, mint kiadást, megváltam tőle ­ gazdasági ösztönzéssel környezettudatosabbá is váltam.

Az Izraelben töltött évek alatt egyszer sem éreztem, hogy az adóhivatal meg akar szivatni. A hozzáállásukra sokkal inkább az volt jellemző, hogy foglalkozzak azzal, amivel a legtöbb pénzt tudok keresni, ne pedig fölösleges adminisztrációval.

Eleinte elég kevés volt a tiszta jövedelmem, mivel a nulláról kellett felépítenem egy céget, de nem szorultam semmilyen állami támogatásra vagy családi segélyre, mert eltartottam magunkat.

Az állam részéről már az is tiszta haszon, ha egy család tud önmagáról gondoskodni és nem terheli az ellátó rendszereket. Éppen ezért a szabályok egy önálló vállalkozás megnyitásához kellően egyszerűek, hogy a susztertől az egyetemi professzorig bárki megértse őket.

Nem kell állandó adószakértői segítség ahhoz, hogy az ember törvényt követő adózóként hibátlanul működjön. Nincs az a Magyarországon általános adóhatóságtól való rettegés ­ miért fognak megbüntetni, mert nem tudom az utolsó, tegnapelőtt meghirdetett eljárási változást… Ebből kifolyólag sokkal kevesebb „papírozóra” van szükség mind a cégeknél, mind az adóhivatalban.

Társadalmi szinten ez pedig azt jelenti, hogy a népesség nagyobb része tud valóban „termelni” a papírtologatás helyett.

Helyi adó

Az átláthatóságot növeli, hogy az önkormányzatok fenntartására helyi adók szolgálnak és nem a központi költségvetésből kell kikunyerálni a települések ellátására szükséges pénzt.

A helyi adó maga egyszerű ­ a településrész szolgáltatási ellátottságának szintjétől és az ingatlan nagyságától függ, magyarul, egy jobb környéken, nagyobb lakásért többet kell fizetni, mint egy lepusztult negyedben kisebb lakásért.

Megkülönböztetnek lakás­ingatlant és jövedelemszerzésre szolgáló ingatlant (iroda, raktár, üzlethelyiség, gyár, stb.). Utóbbiak helyi adója jóval magasabb, viszont nincs a Magyarországon ismert iparűzési adó.

Az „arnonának” becézett adót minden cég költségként kalkulálja, a lakások esetében pedig úgy tekintik, mint Magyarországon a társasházi közös költséget.

Ez, a mindenki által fizetett „városi közös költség” az önkormányzat által nyújtott szolgáltatásokat fedezi, felhasználásának módja könnyen ellenőrizhető, ami csökkenti a korrupció lehetőségét.

Az önkormányzatok igyekeznek minél jobb szolgáltatást nyújtani, mert ezzel növelhetik bevételeiket, ugyanakkor ha jól dolgoznak és fejlődik a város, akkor az ingatlanok értéke nő, és ez újabb bevételi forrást nyit meg számukra: az értéknövekedési adót.

Az önkormányzatok stratégiai tervet készítenek a települések fejlesztésére, amelyekben az alacsony beépítésű, városias részeken növelik a beépítési sűrűséget.

Ha például egy földszintes épület helyett 4 emeletest építenek a telekre, akkor a telektulajdonos extra profithoz jut, amiből értéknövekedési adót fizet a városnak, hiszen az ő haszna részben a városfejlődés érdeme. Ebből a bevételből tudják fejleszteni az infrastrukturát, a közterületeket.

Büntetik a korrupciót

Tel-­Avivban a stratégiai terv alapján hatalmas építkezések folynak, sok a 40-­70 emelet magas épület, kezdetben főleg irodaházak, ma már egyre több és igényesebb lakótorony épül, miközben a szabadon maradó közterületek a város minden lakóját és látogatóját szolgálják.

Az ingatlanbizniszben forgó nagy pénzek persze Izraelben is korrupció­gyanúsak, nem véletlen, hogy a nyomozó­hatóságok ezekkel kiemelten foglalkoznak.

Az érintett hivatalnokokra nézve elég nagy szégyen, de az izraeli bíróságok függetlensége tekintetében megnyugtató, hogy korrupcióért elitéltek között Izraelben polgármesterek mellett miniszterek és egy miniszterelnök is börtönben ül.

Egy áttekinthető, értelmes adórendszerrel növelhető a kisvállalkozások száma, ami csökkenti a kiszolgáltatottságot, a munkanélküliséget, a segélyezettek számát.

A magyarországi KATA már nem kezdő vállalkozásokat kedvezményez a havi fix 50 ezer forintos adójával, és jelentősen korlátozó tényező az is, hogy bizonyos jövedelemszerző lehetőségeket kizár, ahelyett, hogy arra koncentrálna, hogy egy ember vagy egy család ragadjon meg minden legális pénzszerzési lehetőséget!

A kivételek helyett az általános, jól kidolgozott szabályok sokkal inkább teremtenek vonzó vállalkozási környezetet. Az áttekinthetőséget nem az egykulcsos személyi jövedelemadó jelenti ­ az a magas jövedelműeknek kedvez.

A kezdő vállalkozások rengeteg nehézséggel küzdenek, ezért az a módszer, hogy bizonyos jövedelemhatárig gyakorlatilag nulla a személyi jövedelemadó és alacsony a társadalombiztosítás, lehetőséget teremt a vállalkozónak megerősödni.

Az aranytojást tojó tyúk is csibeként kezdi, nem kellene túlterhelni, amíg növekszik… talán, akkor sokkal több ilyen tyúk lenne.

Az ésszerű, átlátható adórendszert azért tartom a legfontosabb dolognak, mert nem csupán egy jól működő gazdaság alapját képezi, hanem erősen befolyásolja az adózó állampolgárok öntudatát is, ezért közvetetten a társadalom demokrácia­mérője.

Egy olyan országban, ahol magasak ugyanakkor igazságtalanok az adók, bizonyos köröket kedvezményekkel jutalmaz, míg a kisemberek vállát aránytalanul nagy terhek nyomják, az adóhivatal értelmetlen adminisztrációval lopja az adófizetők idejét, elvonja a munkától, amiből jövedelmük származik, ugyanezért hatalmas állami apparátust foglalkoztat az adófizetők pénzén ­ az alattvalói attitűd erősödik: az állampolgár utálattal tekint az államra, azokra, akik az ő nehezen megkeresett pénzét herdálják, és minden igyekezete kimerül abban, hogy minél kevesebb pénzzel támogassa az „urakat”.

Egy olyan országban viszont, ahol az adórendszer áttekinthető, ésszerű és megfizethető, a szabályok konzekvensek és ritkán, nagyon indokolt esetben változnak csak, ezért tervezhető a jövő, az adók felhasználása közmegegyezésen alapszik, az adózó polgár részese lehet a döntéseknek, magáénak érezheti az országot, amelyben él és dolgozik ­ kevesebb az adócsalás, jobban működik a gazdaság, mert mindenki azzal foglalkozik, amihez ért, amiből értéket tud teremteni. A jó adózó öntudatos állampolgár, nem lehet hülyét csinálni belőle.”

Share.

About Author

Leave A Reply