Milyen a jó suli?

0

Az elmúlt napokban valamiért többször is felmerült az oktatás témája a Határátkelőn, vagy éppen belefutottam olyan cikkekbe, amelyek ezt a kérdéskört taglalták, úgyhogy arra gondoltam, ma beszélgethetnénk erről, akár úgy, hogy megfelelő, kurrens tudással vértezik-e fel a gyerekeket a különböző országok iskolái, akár úgy, hogy vajon mennyire fontos a különféle kultúrák megmutatása, a velük való együttélés.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a minap az egyik kedvenc oldalamon arról olvastam, milyen hihetetlenül sokszínű (hadd ne mondjam: multikulturális) iskolák vannak a katari Dohában.

A cikk egészen konkrétan a dohai British Schoolról szólt, ahová több mint 1600 gyerek jár. Doháról annyit érdemes tudni, hogy az arányokat tekintve ott az egyik legmagasabb a bevándorlók száma a világon, és egyszerűen annyi a gyerek, hogy szinte képtelenek kielégíteni az igényeket.

„Csak idén 55 új tanárt vettünk fel, az intézményben dolgozók létszáma kiemelkedően magas. Ráadásul elég nagy a fluktuáció is a tanárok között, hiszen Dohában jönnek-mennek az emberek” – nyiltakozta az ír Róisín Mullan.

Gyerekek 84 országból

A 32 éves földrajztanár szerint az iskola elképesztően multikulturális. “Éppen most jöttem ki egy olyan osztályból, ahol a gyerekek között van maláj, német, Holland, és skót is, előtte pedig egy olyan osztálynak tartottam órát, ahol ír, angol, ausztrál, német, új-zélandi, maláj, indiai és Srí Lanka-i tanuló is volt” – mesélte.

“Ha jól tudom, 84 országból tanul itt gyerek, ezzel ez az egyik leginkább nemzetközi iskola Katarban, ami talán a leginkább szeretek ebben a suliban” tette hozzá Róisín Mullan.

“Szerintem a gyerekek (csakúgy, mint a tanárok) nagyon sokat profitálnak az osztályon belüli multikulturalizmusból. Rengeteget tanulnak egymástól. Ha lenne gyerekem, akkor azt szeretném, hogy egy multikulturális környezetben nőjön fel. A gyerekek megtanulják, más kultúrák hogyan kezelnek bizonyos dolgokat, az emberek hogyan gondolkoznak. Ráadásul a gyerekek nagyon befogadóak is lesznek, mindez arra tanítja őket, hogy legyenek kedvesek egymáshoz” – vélte az ír tanár.

Megismerés és kapcsolatok

Akivel egyébként a magam részéről csak egyetérteni tudok. Szerintem is nagyon fontos (lenne), hogy a gyerekek minél több nyelvet és kultúrát minél korábban megismerjenek, hogy tisztában legyenek azzal: attól még, hogy valaki szokatlan, idegen, más, nem feltétlenül rosszabb, és pláne nem kell félni tőle.

Az eltérő kultúrák, szokások megismerése, befogadása csak előnyére válhat az embernek, és minél hamarabb szembesül ezek létezésével, annál jobb, annál kevésbé valószínű, hogy meg lehet majd etetni mindenféle idegenellenes maszlaggal.

Ráadásul aki több nyelvet beszél, több nyelven tájékozódik, ugyanazt az eseményt több szempontból képes megítélni, képes átlátni az összefüggéseket – arról már nem is beszélve, hogy egy ilyen soknemzetiségű iskolában milyen kapcsolatrendszert lehet kiépíteni.

Természetesen az sem mindegy, mit tanítanak abban az iskolában. Elég sok emberrel beszélgetve az a benyomásom, hogy a magyar iskolarendszer egészen rossz irányba viszi a gyerekeket, olyan dolgok garmadát tanítják, amire egész egyszerűen vagy semi szükség, vagy nem abban a korban, amelyikben éppen tanítják.

Ugyanakkor olyan alapdolgokkal nem (vagy csak nagyon keveset) sikerül foglalkozni, mint a mindennapi pénzügyek (vajon hány nyakig eladósodott devizahiteles lenne, ha annak idején az iskolában már tanítanak pénzügyi alapismereteket?), vagy a gépírás, ami egészen elkeserítő.

A finn modell

Ott van ezzel szemben például a finn oktatási rendszer, ahol éppen most tervezik kukába dobni a tantárgyakat, hogy helyettük inkább témaköröket tanítsanak majd.

Elsősorban a gyerekek érdeklődését veszik majd alapul, és ennek megfelelően tanítják őket. Példának okáért ha valaki olthatatlan vágyat érez arra, hogy az Európai Unió intézményrendszerében találja meg a boldogulását, akkor az mindenféle olyan történelmi, jogi, nyelvi ismeretet tanulhat majd, ami ebben őt a leginkább segíti.

Őszintén szólva az már egy ideje nyilvánvaló, hogy teljesen fölöslegesen tömik a magyar iskolások fejét mindenféle tényanyaggal, amikor azok semmi perc alatt elérhetők az interneten (mielőtt elsöpör a népharag: nyilván egy bizonyos alapot meg kell tanítani, de a zárvatermők szaporodásának titkai például aligha tartoznak ezek közé).

A brit The Independentnek nyilatkozó Pasi Silander, a modellnek helyt adó Helsinki fejlesztési vezetője szerint egyszerűen arról van szó, hogy teljesen másra van ma szüksége egy gyereknek ahhoz, hogy felkészítse a felnőtt életre, mint mondjuk 100 évvel ezelőtt.

„A fiatalok meglehetősen fejlett számítógépeket használnak. A múltban például a bankoknak rengeteg ügyintézőjük volt, akik ezeket a feladatokat végezték, ez mára teljesen megváltozott. Ennél fogva nekünk is oly módon kell változtatnunk az oktatáson, hogy az találkozzon az ipar és a modern társadalom igényeivel” – mondta Pasi Silander.

Utóbbi mondatot persze sokat olvashattuk az elmúlt években Magyarországon is, csak mintha a gyakorlati megvalósítás hibádzana. Ti hogyan látjátok?

Share.

About Author

Leave A Reply