Mikor érjünk ki a repülőtérre?

0

A fapados társaságok korában egyre többen repülnek egyre gyakrabban. A sok ember ugyanakkor kérdéseket is felvet, például azt, a járatunk indulása előtt mennyivel érdemes kimenni a repülőtérre. A vélemények erősen ütköznek, lássunk két tipikus hozzáállást!

Aki jó korán kimegy

Akadnak, akik a stresszmentes, nyugodt utazás érdekében hajlandóak beáldozni egy-két plusz órát az életükből és bőven időben kimennek a repülőtérre. Közéjük tartozik a CNN szerkesztője, David G. Allan is, aki abból indul ki, hogy mivel az élet tele van stresszel és izgalommal, pont a repülés előtt neki erre semmi szüksége.

Ezzel szemben ha van elég ideje, akkor tulajdonképpen még élvezi is a reptérre vezető utat és az ott töltött időt. Visz magával olvasnivalót is, hogy ne unatkozzon.

„Én vagyok a késve érkezők védőszentje a biztonsági átvizsgálásnál, előre engedem őket, a túlhajszolt és alulfizetett személyzettel kedves vagyok. Abban az 5 percben, amíg nincs nálam olvasnivaló, telefon és a lábamon cipő, a szkenneren átvezető távolságot sétáló meditációvá alakítom. A kapu felé haladva pedig kedvenc zenémet vagy podcastom hallgatom, ha egyedül utazom” – írta David G. Allan.

„Amíg a kapunál várok (korán érkezve mindig van helyem) olvasok, írok, esetleg a CNN-t nézem. Korán beállok a sorba, így biztosan lesz hely a csomagjaimnak, a fedélzeten pedig elfoglalva a helyem még sms-ezek, emailezek vagy elkezdek filmet nézni” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy erre mind nem lenne módja, ha 30 perc alatt kellene végigjutnia a rendszeren.

Aki az utolsó pillanatig vár

„Amikor elkezdtem randizni a most már férjemmel, borzasztóan idegesített, hogy azok közé tartozott, akik mindig korán kimennek a reptérre. Úgy értem annyira korán, hogy még legyen ideje hiábavalóságokat vásárolni az üzletekben és elténferegni a kapuig. Márpedig ha valamit utálok, akkor az a ténfergés” – kezdte érvelését a másik oldal képviseletében Stacey Lastoe.

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

A szintén a CNN-nél dolgozó tévés elismerte, hogy éppen a lassúságuk miatt nem szereti a nagy csoportos kiruccanásokat és túrákat sem, hiszen manapság az idő az egyik legértékesebb dolog, ő pedig egyszerűen sajnálja elpazarolni.

Márpedig korán kimenni a repülőtérre szerinte éppen hogy időpocsékolás, éppen ezért tartja nonszensznek azt is, hogy 2-3 órával indulás előtt kint kell lenni a repülőtéren, így a maga részéről inkább a kicentizés híve.

Az így felszabaduló időt inkább arra használja, hogy otthon még egyszer miundent ellenőrizzen: meglocsolja a növényeket, ellenőrzi, kihúzta-e a konnektorból az elektromos eszközöket, összehajtogatja a tiszta ruhákat és játszik még egyet a kutyájával.

„Nem mintha hiányozna az az adrenalinlöket, ami akkor ér, amikor teljes erőből rohanok a kapu felé, esetleg amikor a szokásosnál is lassabb a biztonsági átvizsgálás, nem beszélve arról, amikor az utolsó pillanatban derül ki, hogy a beszállás a reptér túlsó végén lesz, de nem is gyűlölöm” – írta Stacey Lastoe.

Az újságíró eddig nyolcszor futotta le a maratont, így az sem zavarja különösebben, ha tömegben kell futva előrejutnia, kikerülve az alkalmanként elé kerülő mozgó kocsikat.

„Számtalan alkalommal érkeztem meg kifulladva, leizzadva a kapuhoz, reménykedve, hogy sikerrel jártam és elértem a gépet. És elértem. Újra. Mindig. Feljutottam a repülőre” – fogalmazott.

Persze ehhez a hozzáálláshoz nem árt, ha az ember (ha nő) lapos sarkúban és kevés holmival utazik. „A stratégiám több száz dollár megtakarítást eredményezett eddig, kivéve persze azokat az utakat, ahová a férjemmel megyek. Rendszeres korai érkezésünk eredménye sajnos túl sok túlárazott Bloody Mary lett…” – fejezte be érvelését Stacey Lastoe.

A repüléstől rettegők rémálma

(Fotó: pixabay.com/skitterphoto)

Share.

About Author

Leave A Reply