Amikor Anglia túltolja

1

Lássuk be, azért Nagy-Britanniában néha a nagy buzgalomban képesek kissé túltolni a kétkerekűt. Annak, aki ott él (vagy járt már arra), talán elég annyit írnom a hátborzongáshoz, hogy health & safety. Ami persze alapvetően fontos, de azért ezt is lehet túlzásokba esve, rosszul csinálni. Ilyen témákat jár körül mai posztjában a London Budapest Metro szerzője a maga sajátos stílusában.

,,Túl sok a jóból néha isteni lehet”, szól Mae West örökzöldje. Hogy ezt mennyire éri meg szabatosan alkalmazni, arra kedvenc Angliánk az élő példa, ahol is a lehető legnagyobb jószándékkal igencsak túltoltak ezt-azt. Tessék-tessék némi ízelítő, hol szaladt el a szekér s palotahintó egy kicsit.

Period poverty

Ez az a jelenség illetve az ellene folyó kampány, mikor is mélyszegénységben élő nők nem tudnak menstruációs termékeket venni s emiatt megszégyenülés, kirekesztés s akár tanulmányaik félbeszakítása a sorsuk.

Nos, a farba az, hogy itt az Egyesült Királyságban 10 nőből 1 nem engedheti meg magának az intimbetétet. Az egyik alapítvány weboldalán a második bekezdésben a menekültkérelmesekkel példálóznak, tehát mintha mégsem a liverpooli Stacie-kről szólna a történet, hanem olyan kultúrák lányairól, asszonyairól ahol a nők a háztartási gép/szülőcsatorna szerepet töltik be, nemhogy valakik lennének akik önállóan elmehetnek a Saversbe venni 89 pennyért egy tasak olvéjzultrát.

Ennek fényében az Ohlala cukrászda előrukkolt egy period poverty kampányt támogató édességgel: ,,bloody good period macarons”, egy doboz véres tampon alakú habcsók, £24.50 nyolc darab, minden egyes eladott doboz után 10 fontot kap a nemes cél.

Nem kérdés, hogy a LondonBudapestMetro édesszájú szerzője abszolúte támogatja, hogy ez a természettől ránkszakadt lottóötös ne legyen tabu és egyáltalán nem feszeng a témától, de azért ez a gyomorforgató és az abberált mezsgyéjén van.

Mint ahogy az is, mikor egy buzgó girl power élharcos a vérzése alatt futotta le a London Maratont mindenféle nedvszívó berendezés nélkül, így a végére térdig átázott tornanaciban képviselte a női nemet. Vajon szóltak neki, hogy a vér, ürülék s egyéb testnedvek betegséghordozók és az evolúció túlélésünk segítésére ültette belénk a tőlük való undort?

A jódolgombanmitcsináljak felsőközéposztály megint fölkarol egy témát, amit aztán csak addig kapirgál a kamerák előtt amíg komoly ellenállásba/mentális erőfeszítésbe nem ütközik. A gazdasági okok leküzdése mellett a period poverty probléma megoldása sokat köszönhetne annak, ha a hősnőstények elmagyaráznák a harmadik világ kultúráinak, hogy egy 13 éves menstruáló kislányt nem kell háziőrizetbe zárni vagy gyorsan férjhez adni három kecskéért, csak azért mert ivarérett lett, nem fog a szűzessége és vele együtt a család becsülete megtipródni. Ja, az kevésbé élvezetes, mint a macaron szopogatás.

Újdonsült hercegnénk, Meghan Sparkle Markle is szárnya alá vette a betétet ügyet, drukkolok, hogy sikerüljön sok pénzecskét összegyűjtenie, terjessze a felvilágosodást és istápolja Afrika leányait. Külön szép jelenség lesz, ahogy a 2,000 fontos szerkóiban megy világot váltani, rosszmájú kolumnisták majd ezentúl tamponban fogják számolni a ruhatára értékét.

Health&Safety

Anglia rettegésben él. Nem a dzsihádistáktól vagy a felmelegedéstől, hanem az elcsúszásoktól, fejsérülésektól, bokaficamoktól, füstmérgezésektől és úgy általában, a kárvallott pereskedésektől. Ezért ha a fontos dolgokban nem is, de a részletekben él a jobb félni mint megijedni elvével, s gondoskodó Anyaállamként óvja polgárait mindennemű gondolkodástól és körültekintéstől.

Aki beült mostanában előadásra, továbbképzésre vagy értekezletre, az biztos megfigyelte, hogy a legelején ledarálják a kötelező szöveget: ,,Előre szólunk, ma nem terveztünk tűzvédelmi gyakorlatot tehát ha megszólal a riasztó, akkor az igazi és tessék kivonulni. Jó? Jó. Akkor teaszünet 11-kor és …”

Persze megéri föltenni ezt a lemezt hátha egyszer emberéletet menthetünk meg vele egy éles helyzetben, de ilyenkor eszembe jut tűzoltó oktatónk sztorija. Még a lekvársűrű füstös irodában is mindig akad valaki aki visszasurran, mert a töltőn felejtette az iPhone-ját. Nincs az a fejtágítás, ami a hülyéket megmentheti saját maguktól.

A Health&Safety égisze alatt a gyerekek már csak bukósisakban rollerezhetnek anyu-apu kéztördelése közepette, az iskolás kirándulások neonzöld totyogósok folyama, mert minden kiskrampó láthatósági mellényt visel, ami majd varázserővel lepattintja róluk a hetvennel száguldó, zenét bömböltető vadbarmot.

Ha pedig megnyitjuk kis üzletünk, legyen az fodrászat, fogászat vagy könyvesbolt, az egész kócerájt be kell (kéne) hogy borítsa a figyelmeztető táblácskák, matricák, bólyák és rendszabályok dömpingje. A személyzet pedig lényegében úgyis olvasatlanul ikszelgeti be a rubrikákat, hogy igen, tisztában vagyok, hol a vészkijárat.

A Hónap idiótái címet tőlem rendre a tfl (BKV) nyeri el. A terrorelhárító plakátok még egy dolog (See it, say it. Sorted. Jelentsd, ha gyanúsat látsz), de az, hogy csepergő esőnél is percenként rádrecsegnek a hangszóróból, hogy ,,Az időjárási körülményekre tekintettel kérjük, legyen külön óvatos a peronon!”, na az elrúgja a pöttyös labdát. Csapadék Angliában, hallatlan légköri jelenség! És az a nedves izé csúszós is, most már így tudjuk!

A politkorrekt nyelvezet mellett szerintem a Health&Safety sterilizálja ki a szart is a mindennapi életből, de néha mókás látványt nyújtanak. Mint a nyitóképen látható defibrillátor és az arra mutató, fához szögezett tábla egy istenhátamögötti templomkerti temetőben.

Az allergének

Nehéz manapság vendégeket látni vagy éttermet vezetni. Pár éve betoppant néhány hóbortos vegetáriánus, s nekik (-ünk) tányérra csaptak némi rántottsajtot/humuszt, de a háziasszony reménykedett, hogy úgyis inkább majd hígitatlan szesszel lakik jól a különutas.

Aztán jöttek a vegák s bonyolódott a cselekmény, de még mindig megoldható volt kis furfanggal. Nem úgy most. Most mindenki allergiás és érzékeny valamire és vesszen a fő, ha nem gondolunk rájuk is a menü összeállításánál!

Ez elment lisztérzékenynek, az a sárgabaracktól bőrkiütéses lesz, az a magvakra, amaz a laktózra, de a gyerek mindenképp mogyoró-garnélarák-patisszon-petrezselyem (de csak a levél, nem a szár) – csicseripempő allergiás.

Így mi házigazdák a közérteket járjuk valami speckó ételért, a pincérek meg nem győzik memorizálni, hogy nyomokban mi gyilkos összetevőt tartalmazhat az à la carte. Néha az az érzésem, hogy ez olyan Borsószem királykisasszony dolog jobb körökben, aki nem kifinomult és érzékeny valami alaptápanyagra, az csak egy stramm paraszt. Vállalom.

Két dolog: először is azért van most annyi mogyoró allergiás, mert a szülők úgy féltették a kisgyereket tőle, hogy nem is tudott kialakulni az immunreakció. Másodszor, ha megálljuk ivás nélkül egy buliban, akkor tudjuk, hogy a nagy allergia addig tart, amíg alaposan be nem b**ik a ,,gyomorbeteg” és végignézhetjük, ahogy nyolc tequila után kéjesen tolja a szezámos sajtrudat ketreces disznó baconbe csavarva.

Persze senki boltját nem akarom rontani, ne éhezzenek az allergén tesztelő magánklinikák tulajai, de a mentes ételek megszaladt árainak az igazi vesztesei a gluténtől valóban murai ló módra fosók. Remélem, Anglia egyszer visszatalál minden kaják ősanyjához, a fish&chipshez, az ám a superfood!”

Ha tetszett a poszt és szívesen olvasnál még angliai megfigyelésekről, akkor irány a London Budapest Metro!

Londoni kivándorlási kisokos

Share.

About Author

1 hozzászólás

  1. Marosan Anna Maria on

    Mi ez az alpári stílus? “a gluténtől valóban murai ló módra fosók” a gluténérzékenység egy betegség és nem kell ezzel poénkodni mint ahogy sem a cukorbetegséggel (diabétesszel) sem a májgyulladással (hepatitisszel) nem szokott senki viccelődni, mert ízléstelen. Aki gluténérzékeny nem divatból az hanem mert a szervezete egyszerűen nem tudja feldolgozni.

Leave A Reply