Miért gyűlölnek a németek?

5

Időről időre érkeznek olyan levelek, történetek, amelyek kissé árnyalják a külföldi életről szóló képet. Zsófi mai írása is ilyen, ő Németországban találkozott olyan megalázó jelenségekkel, amilyenekkel szerinte Magyarországon egy külföldi nem szembesül.

„Több mint 5 éve élek Németországban, pont azért, mert még tizenévesként megtanultam felelősséget vállalni az életemért és nem másokat hibáztatni a helyzetemért. Politizálni gyűlölök, nem is szoktam, most se szeretnék, viszont néhány tényt és történetet (ami velem történt meg és nem kitaláció) szeretnék Veled megosztani.

Sajnálom, hogy ennyire sz…rul érezted magad Magyarországon, én ezzel nem értek egyet és szeretném Neked megmagyarázni, hogy miért gondolom ezt így.

Többek között én is a gyerekem jövőjét szem előtt tartva határoztam úgy, hogy pár évig (amíg az ovit kijárja) külföldön fogok élni a férjemmel. Szerintem ami itt a bajoroknál van, botrányosabb, mint ami otthon.

Botrányosnál botrányosabb inzultusok

Amíg a gyerek újszülött és csecsemő volt itthon voltam vele angol nyelvtudással. Néha levittem a gyereket a friss levegőre… Hetente értek botrányosnál botrányosabb inzultusok itt Németországban, szimplán azért, mert nem tudtam németül.

Ahogy toltam a babakocsit, valahogy minket mindig megtaláltak náci nagymamák, akik elkezdtek gügyögni a gyerekhez. (Hozzáteszem a gyereknek kék szeme és szőke haja van a mai napig.)

Volt, hogy olyan botrány volt, hogy a pékségben, amikor sorban álltam zsömléért, egy nagyikát más kávézó emberek fogtak le úgy, hogy az asztaluktól felálltak és kivezették a nénit.

Talán az volt a legdurvább.

Magyar lányok nyugaton

Miért gyűlölnek?

De az orvosnál se kaptunk még soha olyan ellátást, mint egy ugyanolyan német gyerek, pedig német biztosításunk van, abból is nem a legolcsóbb fajta. Ennek ellenére sajnos eddig csak magyar orvosok diagnosztizálták helyesen és adtak megfelelő gyógyszert, megfelelő dózisban Szilvinek… pedig még hálapénzt se fizettem soha.

Szerintem jó és rossz ember létezik a földön, nem akarok bizonyos csoportokat szidni, de azért ebben az országban is van probléma bizonyos emberekkel, úgy gondolom.

Őszintén sajnálom azokat az iszlám nőket, akik analfabétán egy ismeretlen férfihoz feleségül menve, szinte még gyerekként, a kultúrájukból adódóan itt Németországban kényszerülnek élni.

De ki kell mondani, hogy nagyrészt miattuk él a felém irányuló gyűlölet a németekben, ami pedig teljesen alaptalan és csak a németek előítéletéről szól.

Vannak német barátaim, akikkel rendszeresen össze is járunk, nem erről van szó, de én meg attól kapok hányingert, hogy azért, mert német akcentusom van, vagy esetleg még nyelvtanilag is ejtek hibákat németül, egy boltban, vagy az orvosnál nem szolgálnak ki rendesen.

Ha ezért még szólok a rossz németemmel, még jobban megszégyenítenek, ráadásul a gyerekem előtt… (aki akcentus nélkül beszéli a német nyelvet, de még csak 3 és fél éves). szóval sokszor azt érzem, hogy egy hátrány vagyok a számára ebben az országban, mert jobb, ha nélkülem jelenik meg valahol).

Abból is elegem van, hogy nem tud kopogni az iszlám szomszéd és nem tudja azt elmondani, hogy a vallásából fakadóan a kutya náluk tisztátalan állat, ezért ő gyűlöli a kutyákat, hanem feljelent sunyi módon. Így én már csak egy hivatalos levelet kapok egy állatvédő szervezettől, hogy mikor fognak hozzánk kivonulni egy bejelentés alapján. (A kutyának piros lakkbőrből strasszköves nyakörve is van, ennyire el van szegény hanyagolva….)

Feje tetejére állt a világ

Hergelik az embereket

Nem tudom, mert nem követem, hogy Magyarországon mi zajlik a politikai életben. Néha, ha bekapcsolom a tv-t szoktam hallani, hogy sokat fröcsögnek a zsidókra… havonta megemlékezünk a Holokausztról, stb.

Ez a másik dolog, amit nagyon sajnálok, hogy nyilvánosan, minden eszközt megragadva próbálják hergelni az embereket. Holott Magyarországon a hétköznapokban, ha csak szimplán kimész az utcára és szeretnéd az életedet NYUGODTAN élni, azt szerintem megteheted, akár zsidó vagy, akár nem.

Ki fognak szolgálni a boltban, az orvosnál és zsidó származás miatt most, 2013-ban Magyarországon biztos, hogy nem fognak egy boltban vagy orvosnál üvöltözni valakivel, még akkor sem, ha nem beszél magyarul.

Megfagyott a levegő

Erről jutott eszembe még egy konkrét példa: magánorvosi rendelőben a recepción üvöltöztek velem (lézeres szemműtét után), hogy miért nem inkább Magyarországra megyek??? Én meg mondtam nekik, hogy én most tényleg Nyugat-Európában vagyok, egy magánpraxisban????

Magyarországon egy külföldi ellátásából egy magánklinikán tényleg nem csinálnának gondot és tényleg oda mennék, ha megtehetném… de most itt vagyok és fizettem 80 eurót egy 20 perces vizsgálatért, ezért tessenek szívesek engem ellátni. A váróban megfagyott a levegő, de már nem érdekelt…

Zárásképp még csak annyit, hogy pedig itt egyfolytában arról beszélnek, hogy nem szabad rasszistának lenni, alsó tagozatban külön tantárgyat is vezettek be, ami erről szól. Itt egyik politikus sem cigányozik vagy zsidózik, csak épp az utcára nem tudsz nyugodtan kimenni és elintézni valamit. Ha külföldi vagy.

Melyik a jobb?”

(A poszt először a Határátkelő blogon jelent meg.)

Share.

About Author

5 hozzászólás

  1. Erősen frusztrált nő lehet úgy alapban is szegény Zsófi.
    Tipikusan nagyszájú elkényeztetet fajta, aki úgy általában mindent kikér magának
    de most a sekély nyelbtudás miatt nem tudja kiereszteni a hangját a választott hazájában…
    Próbálja az alapvetően viselkedés- és modorbeli deficitjeit rasszizmussal elkendőzni…
    Magyarországon sem lenne egyszeű a a szomszédjában lakni.

  2. the mahmbert on

    ez egy nagyon kusza, igen zavaros bejegyzes volt.
    ha nem tudsz nyelvet beszelni, mindenhol kapod az ivet.
    inkabb legyel szereny, legyen benned alazat, viszont kerd ki magadnak.
    meg kell tanulni szepen elnezest kerni az adott nyelven, onnantolmkezdve ok lesznek a hibasak, ha nem kedvesek.
    ennyi.

  3. bad pritt on

    Soha ilyet nem tapasztaltam, (pedig közel sem tökéletes a nyelvtudásom), sem magammal, sem más idegenekkel szemben. Ez a nő mintha szándékosan akarna rosszat állítani a németekről. Többször hangsúlyozza, hogy milyen távol áll tőle a politika – hát nem tudom…

    Lehet, hogy csak rémeket látok, de nem ez az első ilyen jellegű hozzászólás a Határátkelőn.

  4. Jancsiszeg on

    Az oké, hogy nem mindenkinek jön be az élet, de a tisztelt szerző olyan dolgokról mesél, aminek én még csak a töredékével sem találkoztam. Azt sem tartom kizártnak, hogy ez egy szándékosan negatív írás, hogy a még otthon levő, de még végső elhatározásra nem jutott társainkat elrettentse, és biztosítsa afelől, hogy máshol még rosszabb…

    Mert nem tudom hogy a tisztelt hölgy melyik részén élt Bajorországnak, de én az eddigi két és fél évem alatt, amit zéró, ismétlem ZÉRÓ német tudással kezdtem, soha… izé… S O H A nem tapasztaltam olyat, amit fent olvasni. Akik a bunkók itt, azok 90%-ban bevándorlók, és főle a képzetlenebbek, akiknek csak a kulimunka jut.

    Lehet, hogy nem nagyvárosban kéne lakni, hanem egy kisebben a környékén. Mi is olyan helyen lakok, ami csendes, nyugodt, tökéletes. Egyik német szomszédunktól sem kaptunk még semmilyen rossz visszajelzést. Kedvesek, segítőkészek, kölcsönösen szoktunk kisebb ajándékokat, süteményeket adni egymásnak. Túl idilli? Lehet, de igaz.

    A nyelvet sajnos még mindig csak kezdő szinten tudom, tekintve, hogy a munkahelyen angolul folyik a kommunikáció, de azért tanulgatom. Se orvosnál, se pékségben, se sehol nem volt még problémám abból, hogy nem beszélek még középfokon se. A páromnak kicsit jobban megy a nyelv, de ő sem tapasztalt semmi negatívumot.

    Alázat, udvariasság, előzékenység. Ennyi kell. De sok emberből ez hiányzik. Ők aztán panaszkodnak mindenre és mindenkire.

  5. Tisztelt Uraim! Kérem, hogy kicsit több tiszteletet tanúsítsanak a bejegyzés írója iránt, lévén ő hölgy. Köszönöm. És akkor el is jutottunk a lényegig. Zsófia! Hasonlókat én is megéltem már számtalanszor itt, Észak-Németországban. Kisvárosban lakunk (ez itt sokat számít, igen) és bizony engem is javított már ki számtalanszor eladó, takarítónő és az utca hétköznapi embere. Nem magyar kérdés, nő és idegen kérdés. Az itteni nők egymást sem becsülik. A lányokat arra kondicionálják, hogy tanulni nem fontos, legyenek háziasak és szépek. Ezzel nincs is semmi baj, a lányok korán férjhez mennek, többnyire otthon maradnak a gyermekeikkel és csak Basis munkát vállalnak. Kevés közülük azonban ennél többre vágyik. A német barátnőm szerint ők lesznek azok, akik gyorsan elhagyják a kisvárost, és ha vissza is térnek később, ők lesznek a tanárok, orvosok, egyéb értelmiségiek. Külön csoport. Az itt élő muszlimák többsége önhibáján kívül írástudatlan, vagy nagyon aluliskolázott. És persze, a németek általánosítanak: külföldi nő, gyerekkel: műveletlenebb mint ők! Én évek óta próbálom a helyemet kiharcolni, és hidd el, sikerül. Engem lassan elfogadnak, mint a bolondos magyar tanárnőt, akinek négy gyereke van, de tudja, hogy ki volt az a Schulze, akiről a szomszéd utcát elnevezték. Lassan megy, és igen. Az alap német nyelvtudás B1, de csak neked. A legtöbb külföldi hátterű nő ezen sem beszél. Viszont azt hangosan és erőszakosan. Nyuszikáknak itt esélyük sincs. Ma pl. a lányom iskolájából úgy jutottam ki, hogy torkom szakadtából fenyegetőztem az igazgató meglátogatásával. Nem győztem, egy kedves arab fiú megunta és oltári nagyot lökött az utamat elálló kamaszfiún. Ez mindennapos történet. Azt gondolom, nőnek lenni nem ugyanaz, mint férfinak. Sem otthon, sem itt. Itt pedig annak a nőnek könnyebb, aki kevésbé élt otthon szabadságban. Mert ugye szép, amikor a Rathausban azt üvölti az ügyintézőnő, hogy: Milyen jogon tartózkodik itt? Hol a férje? Mutassa meg, hozza ide! Ismerős, ugye? Kedves Zsófi! Ne keseredjen el! Keresse meg az ország különleges és kedves részét, különös tekintettel az orosz és görög asszonytársakra. Ők nem posztolnak kirándulásokat, fényes fenekű Merciket és grillezéseket, hanem reálisan élik meg a hétköznapokat. Valamint őszinték. Üdvözlettel: Egy tanárnő északról

Leave A Reply