Miért nincs nigériás póló?

0

Ha jól emlékszem (és utána jól ellenőriztem) soha nem volt még a Határátkelőn Nigériáról szóló poszt, de hát egyszer mindennek eljön ugye az ideje. Most például annak jött el, hogy Tucano megválaszolja a címben feltett kérdést, és persze az is kiderült majd, hogy Nigéria messze több, mint a lehúzós emailek és a fegyverkereskedők hazája.

„Kifejezetten szeretek Fekete-Afrikában járni, mondjuk máshol is. Nem is utasítottam el egy háromhetes nigériai út ajánlatát, amelynek során Lagos szörnyű metropoliszában és onnan jóval délebbre, Asabában és Benin városában kellett sok emberrel beszélnem.

Nem írtam még ide posztot aránylag rövid túráról, de Nigéria nagyon megfogott, így most kiköltözés helyett inkább pár érdekes dolgot írnék egy első látásra teljesen zűrzavaros országról.

A nigériás trikó úgy kerül a képbe, hogy egy korábban ott lakó barátom megkért, hogy hozzak neki egy olyan pólót, amire fel van írva, hogy „Nigeria”. De nincs ilyen, legalábbis elérhetetlen.

Sose láttam még ilyet, hogy még egy válogatottas póló sincs. Brazil, portugál és spanyol igen. Barcelonás ágytakaró természetesen. De egy darab nemzeti jellegű trikót sem találtam, pedig legalább 50 helyre bementem a súlyos piactól a legdrágább bevásárlóközponton át a reptéri boltokig. És ez mint kiderült, nem véletlen. (Közben jelezték, hogy Instáról megrendelve pár óra alatt kihozzák).

Mielőtt kicsit írnék a háttérről, jó tudni, hogy a nigériaiak nem nigériainak hívják magukat, hanem naija-nak (naidzsa). Ahogy a Niger-folyó is Naija-folyó. Amúgy az ott valami káprázat horgászvíz, olyan folyóik vannak, hogy csoda az óceán mellett.

Nigéria persze csodálatos és érdekes ország. Hatalmas, most 197 millióan lakják, de 2050-re meglesz a 390 milliomodik nigériai is. Az országot háromszáznál is több törzs lakja, például a következő nagyobbak: Hausza-Fulani, Igbo, Yoruba, Ijaw, Kanuri, Annang, Tiv, Ibibio, Etsako és Efik.

Az ország lakosságának hetven százaléka három törzshöz vagy inkább néphez tartozik: hauszák, akik főleg északon laknak, yorubák (jorubák), akik délnyugaton és az igbok délkeleten.

Ezek aztán mindenben eltérnek egymástól. Nemcsak a kultúrájuk és a vallásuk tér el, de picit máshogy is néznek ki. A hauszák amúgy muszlimok, a yorubák vagy jorubák keresztények és „erősen” kultisták, az igbók meg mind keresztények és jóval kevésbé kultisták. Az igbók a leggazdagabbak és főleg a legműveltebbek (legalábbis szubjektív tapasztalataim szerint), és az olaj is náluk van.

Varrás mentén reped

Viszont Nigériát az angolok úgy rakták össze, hogy lehetőleg akkor is működjön az oszd meg és uralkodj, amikor ők már régen nincsenek ott. Illetve persze ott vannak, csak már nem kormányoznak, szerényen megelégednek az olajbevételek legnagyobb részével, mindenféle céges formában, ahogy az amerikaiak, meg az oroszok, meg a többiek is.

És ez a vonalzóval összerakott ország mintha varrás mellett kezdene repedni. Az olajpénzek lehúzásán kívül az északiaknak nincs mit kezdeni a déliekkel. A déliek meg inkább maguknak tartanák meg az olajat.

Amikor szóba kerül, hogy Boko Haram meg társai, akkor még a muszlimok is azt mondták, hogy az csak pár törpe járást érint és többezer kilométerre, pont nem foglalkoznak vele.

A déliek ráadásul jól emlékeznek az északi szabadcsapatokra, hiszen amikor függetlenedni akartak a nigériai polgárháborúban (biafrai háború, ez egy igen érdekes leírás), akkor az angolok egyszerűen rájuk engedték az északi polgártársakat botokkal. És igen csúnya dolgok történtek, amíg végre ismét a megfelelően baráti kézbe nem került az olaj feletti uralom.

Az igbók közül ezért sokan, sőt szinte mindenki, akivel beszéltem, szóval nem tartja magát nigériainak. Arról panaszkodtak, hogy nincs országuk. Nagyon érdekes, hogy ennek ellenére már ugye 1960 óta együtt vannak.

Nemcsak az igbók, hanem a többiek se az a kifejezetten nemzetalkotó típus. A yorubák, nos ők eleve rengetegen vannak, más országokban, de csak Brazíliában legalább négyszer annyi yoruba leszármazott él, mint Magyarország lakossága. De jutott belőlük Kubába, Haitire, de még az Egyesült Államokba is.

Igen, nekik köszönhető a candomble, a santéria és a vudu is (bár ez utóbbit inkább a benini és togói fon és mina, meg kabye törzseknek tulajdonítják). Szóval a yorubák igen erős törzs, ők is szeretik az olajat, de az önállóságot is.

A hauszák meg amúgy nem az az erőszakos térítő nép, inkább jó fejek, legalábbis az ország délebbi/keresztény részein élők, de gondolom túl sok választásuk nincs. Mert amúgy Nigéria döbbenetesen vallásos ország, vasárnap mindenki a legszebb és legszínesebb ruhában megy a templomba.

Márpedig templomból többet látni, mint lakóházat. Voltam kétszer is, sőt fotós bizonyítékom is van. Az egyik az egy kisebb volt, a másik meg egy óriási és elképesztően luxus templom, több tucat hatalmas virágcsokorral, látványosan válogatott énekkarral, meg úgy egyáltalán. A kép az udvaron készült, mert akik nem férnek be, azok kint foglalnak helyet.

Rettegnek a katonáktól

Ami fontos, hogy természetesen a nigériai emberek roppant kedves és jófej népek, kivéve a bűnözők, márpedig abból igen sok van. Az országban csak a katonákat tisztelik, a rendőröket kinevetik. De a katonáktól nagyon fél mindenki.

Tulajdonképpen senki sem tart be semmilyen szabályt, ami mozgásban tartja a dolgokat, de persze be is határol mindent. A korrupció egészen döbbenetes, bárki jár Afrikában, tud jó sztorikat mesélni, hogy kit és mennyivel kell megkenni, de Nigéria tényleg csúcskategóriás.

Egy reptéri ellenőrzésen pont annyian vesznek le, ahány poszton át kell menned BEFELÉ. Kifelé már ismered a csíziót és már roppant hatékonyan tartod mozgásban a helyi mikrogazdaságot.

Javallott beváltani egy kisebb összeget ötvenesekre és százasokra, majd ezeket osztogatni. Egy forint 1,28 naira most, amikor írom a cikket. Kifelé különösen nagy értékű műkincscsempészként kezdtem, rögtön a reptéri bejáratnál egy 3000 forintos bronzdísz miatt.

Amihez kellett volna a Nemzeti Múzeum kiviteli engedélye. Szerintük. De ez volt az egyetlen akadály, amit sikerrel vettem és tulajdonképpen mindenki boldog volt.

Fizetések Nigériában

A népesség nagy része a 300 dollárnak megfelelő minimálkeresetet kapja, ezt simán meg lehet keresni, persze semmire sem elég, pláne Lagosban. Egy tanár, akivel beszéltem 500 dollárt keresett, de 700 dollár lesz a pénze, amint véget ér a próbaidőszak.

Államnak dolgozva már aránylag jól lehet keresni, csak néha hónapokat késik a fizetés. És most jön a java, kapaszkodj: bármilyen jól képzett embert kérdeztem meg, mindannyian nagyon, de nagyon jól kerestek.

A havi tízezer dolláros bér egyáltalán nem ritka, mondjuk egy mérnök vagy újságszerkesztő már ennyit visz haza, diplomásokat nagyon megfizetik. Még a nagyon vidéki Asabában is, ami azért nem Lagos, még ott is NAPI 100,000 nairát említettek az emberek, mint jó fizetést, az pedig akárhogy is nézzük majd 80 ezer forint.

Lagosban amúgy látszik is a pénz, az egy főre eső luxusautók száma óriási. Nincs is szebb, mint együtt állni 4 órát a dugóban 50 vadonatúj fekete Mercedes vagy Volvo dzsippel, Toyota a proliké, Lexus azért van.

Meg Porschék, Lambok, stb, bár szerintem naponta összetörnek az „utakon”, mert mondjuk úgy, hogy az időjárás sem barátja az aszfaltnak, de amúgy is vannak komoly hibák az úthálózattal, használhatatlan és veszélyes minden méter.

Dollárt alapul véve, Lagosban lakik 4 billiárdos, 360 multimilliomos (milliárdos) és 6800 milliomos. Csak hogy el tudjátok helyezni, mennyi pénz is van ott.

Tehát a szegények roppant szegények, viszont rengeteg a nagyon gazdag abban a városban. Amúgy mindenkinek van második melója, meg egyáltalán: ha nem vagy milliomos, annyira azért nem egyszerű az élet.

Sok minden nem működik Nigériában, de a netre nem lehet panasz. Persze, elmegy néha, de valójában mindenhol működik, még igen súlyos vidékeken is mindig volt térerő.

A folyamatos mobilnetezgetés helyi szemmel nem olcsó, de folyamatos használattal is sikerült körülbelül 15 ezer forintnyi összegért cserébe folyamatosan online maradnom.

Eleve minden nettel működik, még a kisebb kifizetéseket is egymás között tolják át mobilról mobilra. A tévében 80%-ban valamelyik indiai kalandfilm csatorna megy, a maradékban hazai gyártású iszonyú sorozatok. Mindegyikben üvöltöznek, van sátán-sámán, macsetével kinyírnak gyerekeket, aztán jön a jóságos csodatévő pap és visszaáll a kis falu rendje.

A három hétből Lagosban voltam két hetet, egyet pedig utazással lent Asabában, illetve hát főleg Delta államban.

Lagos

Egy szörnyű metropolisz, Afrika gazdasági és pénzügyi központja. Sőt, a legnépesebb város Afrikában és ott működik a legnagyobb kikötő is. A kontinensen ott a legmagasabb a GDP.

Lakosainak száma egy hivatal szerint nyolcmillió, amit egy másik hivatal 16 millióra módosított, de a külvárosokkal együtt bizony 21 millióan laknak a kis ékszerdobozban. Ahol amúgy Afrika leghosszabb hídja is van.

Lagos legfontosabb látnivalója – nos ilyet nem találtam. Már nem főváros, 1991 óta Abuja az új kormányzati központ, így elhúztak oda a követségek is. Ez sem tett jót Lagosnak.

Szerencsére a Virginia-szigeten laktam, ami tényleg egészen döbbenetesen gazdag emberekkel van tele. Az utca, ahol az egyébként kifogástalan kis és családias hotel van, nos az utcában a legolcsóbb ház hárommillió dollár volt.

Ha egy lezárt, viszont nagyon nagy, drága és unalmas helyen szeretnétek lenni Nigériában, akkor Virginia-szigetén belül is Lekki Egyes Fázis lesz a ti helyetek.

Megszoktam már, hogy utcai csatornákban hömpölyög a szennyvíz egész Afrikában, amelyek persze gyakran eltömődnek és olyankor szarkupacok között kell ugrálni, miközben az ezerrel elhúzó dzsipek felverik rád a cuccost.

De Lekki Egyes Fázisban ugyanez hárommillió dolláros házak előtt történik, szerintem cseppet zsenáns, de hát ki vagyok én ahhoz, hogy elégedetlenkedjek.

Lagosban, ha kilencre be akarsz érni a melóhelyedre, akkor el kell indulnod reggel ötkor. És ugyanez vissza. Tehát egy lagosi polgár a nyolc óra munka, nyolc óra, pihenés, nyolc óra szórakozásba, (a többi kárára) beilleszt még nyolc óra közlekedést.

Az óriási városban van nyomornegyed bőven, de középosztály és persze a bődületesen sok gazdag is alakítgatja. A nyomornegyedek borzasztó bádogvárosok, roppant romantikusan néznek ki, illetve persze hogy nem, szörnyűek és ránézésre alkalmatlanok emberi létezésre.

Árak, evés-ivás és szórakozás Lagosban

Lagos igen drága hely, egy üveg 7,5 decis Heineken, amit alapból hoznak minőségibb helyeken az oyebóknak (fehéreknek) 900-2200 naira között van, amivel összehasonlítva Asabában viszont 350 naira ugyanaz a jobb esetben hideg sör.

Az étel egész Nigériában ehetetlenül csípős. Bal kezünkön az ujjakat megmossuk, azzal fogjuk a húst. Közben a jobbkézben tartott kanállal keverjük a rizst a szósszal, mindkettő külön-külön is borzasztóan meg van csilizve, meg miegymás, csak égessen. Kenyér nincsen, tehát közben vedelés.

Nemzetközi helyek vannak, a KFC például szerepel a „15 legromantikusabb hely lagosi randira” felsorolásban is, amiből lehet következtetni a többire.

A városban amúgy remek klubok vannak, vendéglátóim elvittek például az igencsak hírhedt Bay Rock nevű helyre, ahol 200 dollár egy sör és 800 egy öltánc és mindig tele van. Sajnos az ajtóból visszafordultak az árlap megtekintése után, pedig jól indult, pláne hogy meghívtak, de ennyire azért nem.

Virginia-szigeten nagyon sok kitűnő mulatóhely van, főleg a vízparton. Mindegyik biztonságos, remek hangulat, sok ötvenes európai/amerikai lötyögő bombázó és roppant fiatal csajokkal, ezeket a helyeket inkább elkerülném, de hát ízlés kérdése.

Vagy helyi, nagyon gazdag aranyifjúság csörög a parketten vagy fogyaszt sört, koktélokat és igen sok füvet és jó zene mindig, mindenhol. Aztán vannak az igazán jó helyek, ezek megtalálhatatlanok amúgy, hat hátsó lépcsőn kell felmenni a fodrász felett, majd jobbra és a második nagy ajtó mögött.

Két ilyen létesítményben voltam, hibátlanok minden szempontból. Mindig jó zenék, kedves emberek, teljesen biztonságos és igen komoly kihívások a parketten, táncolni azt lehet, de nagyon. És nem bordélyok, hanem klubok, leginkább karaoke.

Egy apróságra viszont felhívnám a figyelmet, mielőtt elborult aggyal rohannál bele a lagosi éjszakába álomszép naidzsa lányokat/fiúkat hajkurászva. A tripper előfordulási aránya Lagosban 28,1%, a WHO adatai szerint.

A HIV fertőzöttek száma 3,17 százalék és Nigéria a második helyet birtokolja a fertőzöttek számában a globális mércén. Pedig eszméletlen szépek a lányok Lagosban (és biztos a fiúk is) meg egész Nigériában, tényleg le a kalappal.

Asaba

Delta-állam, nagy kedvencem, már az odaút is csodás 9 óra volt egy kisbuszban, viharban, esőben, napsütésben.

A kedvenc technikai újításom a katonai ellenőrzőpontoknál, hogy ahol a gonosz delikvens felgyorsítana menekülésképpen, a keresztbe fektetett ágakon, na oda beültetnek egy kölköt egy husánggal. És amikor megpattanna az autó, a hosszú bottal pont betörik a szélvédőjét. Ettől megállni nem fog, de jó sem lesz neki.

Iszonyú hosszú az út Lagosból Asabába és kihívásokkal teli, néha van út, néha nincs. Párszor árvíz, vagy óriási baleset. Az út átvisz dzsungelen, falvakon, soksávos autópályákon, elővárosokon és ki tudja még min. Ezt a videót az útról készítettem gyorsan nektek, csak összedobálva a képek.

Delta-államba eredendően a helyi Turizmus Hivatal meghívására érkeztem. Mivel itt már dübörög az olajpénz és emellett itt szálltak először partra az angolok, ezért Asaba városának van valami európaias bája, tele van sugárutakkal (nincs dugó), meg álomszép fasorokkal.

Egészen döbbenetesen olcsó hely. És az, hogy a Niger folyó partján, valami úszó bárból figyeld a tájat, ennek nincs párja a környéken. Sokkal élhetőbb város, mint Lagos, ami persze nem nagy kunszt, de Asaba tényleg rendben van. Bárhová mehettem, sétáltam nappal, meg éjszaka, minden gond nélkül.

Benin City

Hát, sok őrült várost láttam már, de ez dobogós helyen van. Eleve iszonyatos a szmog, tényleg nincs kedve az embernek levegőt venni. Aztán ez a város pár ezer éve birodalmi központ, amúgy Edo-állam fővárosa és harcos lakói elfoglalták Asabát is, többek között.

Benin híres a bronzművességéről, a kereskedelméről és arról, hogy talán a legszínesebb város. Mindenhol emberek vannak, akik kereskednek és színes ruhában vannak. Mindenki mindent éppen elad vagy vesz, de lehet hogy egyszerre.

És a város tele van gyönyörű szobrokkal, olyan kultúrákból, amelyek valami teljesen mást képviseltek, mint amit én ismerek.

Benin city a régi szép időkben, amíg az angolok el nem foglalták a portugáloktól, szóval valami furcsa emberáldozós vallásnak hódolt. És ez a vallás amúgy nem halt ki.

Illetve sok más hasonló vallás sem halt ki, amelyekben igen előkelő helyeken szerepel az az elv, hogy szörnyű dolgok megtevésével gyakorlati előnyöket lehet szerezni.

Elég jól ismerem azokat a vallásokat, amelyek ezekből az Afrikából átrabolt vallásokból lettek Brazíliában. Most, hogy egy kicsit ránéztem az eredetire, mit ne mondjak, átrendeződtek bizonyos dolgok vallási toleranciám tekintetében. Kevésbé romantikus a kép, inkább rémisztő. Na mindegy, Benin city nagyon érdekes hely, egy mobil oxigénsátorral mindenképpen javaslom megtekintésre.

Ha össze akarom foglalni, akkor Nigéria igen intenzív hely, amit csak gyakorlott és kultúrsokk ellen beletörődéssel felvértezett turistáknak ajánlanék, illetve olyan üzletembereknek, akik igen sok pénzt akarnak és fognak keresni.

Mert döbbenetesen gazdag ország Nigéria és a lakói is teljesen rendben vannak. És mivel sok a gyerek és a fiatal, ezért mozgásban van, a megszokott lassú haldoklás helyett.

Ha ellenállhatatlan vágyat érzel arra, hogy bevándorolj Nigériába vagy oda látogass, amit amúgy megértek, akkor itt van a gyakorlati útmutató a belépési vízumhoz, meg a tartózkodási engedélyekhez.”

Hakuna matata

Share.

About Author

Leave A Reply