Miért nem sikerült az új-zélandi meló?

0

Még ha kevesebbet is beszélünk (érthető módon) a kudacokról, azok ugyanúgy az élet részei, mint a sikerek, és jó esetben rengeteget lehet tanulni belőlük. Így tett a Mindjárt jövünk blog szerzője is, aki ráadásul volt olyan jó fej, hogy elmesélte, miért nem sikerült munkavállalói vízumot szereznie és visszamennie Új-Zélandra.

„Nos, akinek sikerül work and holiday vízummal kijutnia Új-Zélandra, annak tulajdonképpen nagyon könnyen megnyílhat az út nem csak a tartós munkavállaláshoz, de akár az állampolgársághoz is.

Annyit kell csak tenned, hogy találsz egy munkahelyet, ami lehetőleg tetszik is neked és el tudod képzelni, hogy még pár évig ezt fogod csinálni. Ez lehet akár szőlőmetszés, hoteltakarítás, pincérkedés is.

Ha ez megvan, akkor nagyon jól kell dolgoznod és megpedzegetni a vezetőségnél, hogy szeretnél még maradni a vízumod lejárta után is. Mivel rengeteg hátizsákos fiatal csak pár hétig, hónapig marad egy munkahelyen, értékes munkaerőnek számít, akire hosszú távon is lehet számítani.

Kattints a képre és válogass!

Én is ezt csináltam, mikor az omaramai Heritage Gateway Hotel-ben dolgoztam. Egész szépen sikerült félretennem a fizetésből és a vezetőség is biztosított arról, hogy támogatnák azt, hogy visszajöjjek a következő szezonra is dolgozni.

A Déli-szigeten a szezon november-áprilist jelenti, én pedig 2016. február elején jöttem haza, így rengeteg időm volt, hogy elintézzem az adminisztrációval járó hosszas és fájdalmas procedúrát.

Májusban írtam a főnökömnek, hogy áll-e még az ajánlata: kész-e biztosítani a számomra szükséges dokumentumokat? Beleegyező választ kaptam, így joggal kezdtem el reménykedni.

Rengeteg dokumentumot, igazolást, miegymást kellett beszereznem, úgyhogy már nyáron nekikezdtem. Számításaim szerint októberben már repülhettem volna is vissza.

Ha rápillantunk az új-zélandi bevándorlási hivatal internetes oldalára, könnyen megtaláljuk, miket is kell beszerezni. De a dolog nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A millió+1 felsorolt doksi mellett az „Esetleg szükség lesz rá” felirat éktelenkedik. Okés, menjünk biztosra: szerezzünk be mindent. (…)

Bizonyítékot, hogy szereztem kint munkatapasztalatot, igazolást a munkahelyemtől, hogy más (helyi állampolgár) nem tudja betölteni a számomra kiírt pozíciót, kérelmet a munkáltatótól, amiben leírják, mennyire elégedettek voltak velem, egészségügyi vizsgálatok, lefordított és hitelesített erkölcsi bizonyítvány. (…)

Fontos tudni, hogy az új-zélandi életszemlélet eléggé laza. A főnököm is elég lazán kezelte azt, hogy segítsen nekem. Május után nyáron megint ráírtam, hogy „folyamatban vannak-e a papírok?” A válasz kb. annyi volt, hogy szabadságon van, de nyugi majd szeptemberben megkapok mindent. Oké, még így is simán beleférek az kitűzött októberig tartó időkeretbe.

Végül szeptember közepén minden javallott doksi a kezemben volt. Elkezdtem a hivatalos jelentkezési procedúrát. Millió+1 kérdésre a válasz plusz adat megadása és úgy 60 perccel a megkezdés után elértem a végére, amikor is a fizetés része következett.

Itt már megnyugodtam: oké, ha fizetek, akkor vélhetően számíthatok arra, hogy ha valamit kihagytam, figyelmeztetnek, pótlom, stb. és minden rendben lesz. Az, hogy a munkavállalói vízumomat elbírálják kb. 60.000 forintba került. Sebaj, majd megkeresem az árát. Gondoltam.

Aha, persze. Két héttel később kaptam a hivatalos értesítést, hogy sajnos nem sikerült a jelentkezés, a megfelelő dokumentumok hiányában. Fellebbezésnek helye nincs.”

A teljes posztot itt találjátok, amiből az is kiderül, hogy min múlott végül, hogy nem sikerült a dolog.

(Fotó: mindjartjovunk.blog.hu)

Share.

About Author

Leave A Reply