Miért nem hiányzik Magyarország?

0

Noha a legtöbben valószínűleg anyagi okok miatt döntenek a határátkelés mellett, akadnak azért olyanok, akiket más (is) motivál. Ilyen például Manci, aki nem ment mentre, csak Csehországig, de már így is nagy változást tapasztalt.

„A kivándorlásom célja számomra egyértelmű volt: olyan helyen akarok élni, ahol nem megy el (túl sok) energia mások elmebajának kezelésére. Az otthon tapasztalható idegesség, amely előre borítékolhatóan csak fokozódott a választások előtt, nekem soknak bizonyult. Nyilván az erősebb, optimistább, pozitívabb emberekről lepereg mások hülyesége és az általános „idegállapot”. Rám azonban hatott.

És érdekes módon amint kitettem a lábam az országból – akár korábban, csak rövidebb utazásokra –, rögtön mintha könnyebben lélegeztem volna. Mind Csehország, mind Portugália (ahol 6 hetet töltöttem) megrendítő volt. Az emberek mosolyognak, az idősek szemében gyűlölet és fásultság helyett életöröm bujkál.

A mai napig természetellenesnek tűnik, hogy a brünni villamoson, trolin vagy buszon a fiatalok folyamatosan átadják a helyet. Idősnek, várandósnak, mankóval felszálló másik fiatalnak. Mindez teljesen magától értetődő, a hellyel kínált pedig mindig mosolyog, és udvariasan megköszöni a gesztust. Ha feltűnik egy ellenőr, mindenki előveszi szépen a bérletét, jegyét. Bliccelőt itt én még nem láttam.

KÜLFÖLDI MUNKÁK EGY HELYEN

Ha a boltban, a pénztárnál állva hosszú a sor, senki sem anyázik, vagy ami még szörnyűbb, morog maga elé félhangosan, hogy azért még páran hallják körülötte. Amikor első ízben elfelejtettem lemérni és felmatricázni a zöldség-gyümölcsöt, nemhogy nem lincseltek meg, hanem a vásárlók segítettek, visszajöttek velem a mérleghez, és nevetve nyugtatgattak, hogy a világon semmi nem történt.

Brünn nyilván kisváros Budapesthez képest, más a lépték, kevesebb a zaj, nincs akkora tömeg. Mégis. A zsigeri nyugodtság, az évszázadokkal ezelőtt végbement valódi polgáriasodás egyszerűen működik. A portugálok persze más tészta. Engem lenyűgözött a már-már buddhista nyugalom, amit kint tapasztaltam. Két óra csúszás Lisszabonban még nem számít késésnek. Belefér. Hova rohanjunk? Minek stresszeljünk?

Az, hogy pár méterenként zöldet és virágba borult fákat látok, hogy mosolyog az eladó, hogy segítőkészek az emberek, ha valamit nem értek a könyvtárban, a sportközpontban, a moziban, számomra még mindig nem „alap”.

Kicsit sajnálni fogom, amikor mindezt már megszoktam és kevésbé értékelem. Bízom benne, hogy addigra leszek én is annyival kiegyensúlyozottabb és jobb ember, hogy a hatásom a mikro- és akár a makrokörnyezetemre még nagyobb lehessen.

Mert becsszóra, én szívesen építeném a hazát (az adót és a járulékokat úgyis hazaadom), de csak ott tudok jól teljesíteni, ahol jól érzem magam. Azt pedig nem szeretem, ha érzelmileg zsarolnak.

Úgyhogy minden tiszteletem Vörösmarty Mihályé és Kölcsey Ferencé, de ha nem baj, szeretném az én, 21. századi, magyar és emberi életem élni. Szellemek, holtak, letűnt harcok emlékének nyomasztó, fojtogató légköre nélkül.”

A teljes sztorit az nlcafén olvashatjátok el.

Tíz dolog, amin meglepődsz Amerikában

(Fotó pixabay.com Tomasz_Mikolajczyk)

Share.

About Author

Leave A Reply