Miért jöttél haza?

11

A kérdést sokaknak felteszik, akik hazaköltöztek, a válaszok persze különbözőek, de általában érzelmi alapúak, a családról, gyökerekről szólnak. Balázs 11 év Kanada után költözött vissza Magyarországra. Hogy miért? Erről szól a mai poszt.

„Ugyanazon a helyen ülök a kocsmában, mint 11 éve, mielőtt elindultam. Eltelt 11 év és visszajöttem. És most már nem akarok elmenni innen. Elég volt az utazásból. 

Ülök és nézek ki a fejemből, bámulok mindenre, mintha először látnám. Gyalogolok az utcán, mindenkire ráköszönök és vigyorgok. Mintha 11 év börtön után szabadultam volna. Soha nem éreztem magam még ilyen jól…

Az ezredfordulótól kezdődően 11 évet éltem Kanadában. Amikor ez beszélgetések során előjön, az első kérdés, amit ismerős és ismeretlen feltesz, hogy „Miért jöttél haza?”.

Először csak gondolkodtam hosszú ideig, hogy mit mondjak, mert ez nem egy egyszerű és rövid idő alatt meghozott döntés volt, hogy hazaköltözök. Később azt vettem észre, hogy erre a kérdésre minden beszélgetésnél egy újabb ok és történet jutott eszembe, hogy mi játszott szerepet a döntésemben. Ezeket nem lehetett néhány mondatban elmondani és az érzéseket visszaadni.

Mindenkinek, aki kérdezett, azt mondtam, erről könyvet lehetne írni – ahol elmondom, hogy miért akartam nekiindulni a világnak, miért volt jó, hogy így tettem, meddig jutottam és miért jó, hogy hazajöttem. Olyan sokszor kérdeztek, hogy elkezdtem listát írni mindenről, amin átmentem és a végén egy kisregény lett belőle.

Ennyi az élet?

2001-ben, amikor elindultam, 25 évesen, az járt a fejemben, hogy elegem van a kisvárosi életből. Minden nap ugyanolyan volt, reggel korán kelés, munka, délután haza és nem történt semmi. Ijesztően hangzott, hogy ennyi volt az élet, hogy most már nyugdíjas koromig ez fog menni.

Az Egyesült Államokba már akkor is közel lehetetlen volt hivatalosan bejutni. A kanadai pontrendszer viszont elég jól hangzott, láttam esélyt arra, hogy letelepedési engedélyt kapjak.

Ez sem volt egyszerű – sokféle dokumentumot kellett összeszedni, ezeket hivatalosan lefordíttatni – állampolgársági bizonyítvány, erkölcsi bizonyítvány, nyelvvizsga bizonyítvány, diploma, orvosi igazolás, hogy nincsenek fertőző betegségeim, mint TBC vagy AIDS.

Külföldre költöznél, de nincs munkád? Válogass a Határátkelőn!

Kellett egy önéletrajz és egy kísérőlevél is, hogy miért akarok Kanadába menni. Miután ezek megvoltak, Ausztriában, a bécsi kanadai követségen kellett beadni a kérvényt. Ekkor elindult az elbírálási folyamat, ami általában másfél évig tartott akkoriban.

Érzelmi hullámvasúton

Amikor megérkeztem Kanadába, egyből három csapdába léptem – nem volt még hivatalos lakcímem, így nem tudták hová kiküldeni a Social Security kártyám, ami az egészségbiztosításhoz kellett.

Mivel még munkám sem volt, így nem akartak lakást kiadni nekem, mert attól féltek, hogy majd nem fizetem – így persze hogy legyen hivatalos lakcímem.

Elmentem egy bankba, hogy számlát akarok nyitni, ahová majd átutalom a maradék pénzem otthonról, valamint majd ide jön a fizetésem, amint munkát találok – ott azt mondták, mivel nincs munkám és semmilyen kredit történetem, nem nyitnak nekem számlát. Érzelmi hullámvasút volt az első néhány hét.

A kinti öregek azt mondják, hogy az első öt év elveszik az ember életéből. Gyorsan telik az idő, mire az ember talál egy jó munkát, lakást, autót vesz és elér egy olyan szintre, ahol azt mondja, hogy most már minden rendben van.

A legnagyobb gond az volt, hogy a magyar diplomát nem fogadták el. Honosíttatni kellett, ami azt jelentette, hogy kaptam egy papírt, ami azt mondta, hogy az én négy év főiskolám megfelel ottani négy év egyetemi tanulmánynak. Ami igaziból semmit sem ért, mert a magyar diplomán hiába volt rajta a mérnök szó, én azt kint nem használhattam.

Bementem az irodába, ahol ezt intézik. Behívott egy tag, elkérte a papírokat. Egy idősebb, fekete hajú, barna hapsi volt, és erős akcentussal beszélte az angolt. 

Elmondtam neki mi a helyzet – négy év főiskola, informatikus mérnök, de itt ezt nem fogadják el, kellene egy papír, hogy ez itt minek felel meg. Nézegette a papírokat, majd megszólalt: 

– Magyar vagy?

– Igen.

– Á, az nagyszerű, milyen jó csapatotok volt régen, Puskás, nagy játékos volt. 

Nabasszameg gondoltam, még jó, hogy utálom a focit és semmit nem tudok róla, most mi a fenét mondjak? Stooges – Iggy Pop, Ron és Scott Asheton, Dave Alexander. Motörhead – Lemmy, Philty Animal Taylor, Fast Eddie. 

– Igen, megverték Angliát 6:3-ra – jutott eszembe.

Két választásom volt. Vagy hagyom az egészet a fenébe és technikusi melót vállalok, vagy megszerzek egy diplomát egy kanadai egyetemen, amit elfogadnak, amiről tudják mi az és így lesz esélyem jobb munkát találni.

Az utóbbi mellett döntöttem. Beiratkoztam egy kétéves másoddiploma képzésre. Ez sokat segített, miután végeztem, nem sokkal később egyenesben voltam.

Nem érdekelt, mi történik itthon

Az első öt évben nem is látogattam haza. Tényleg gyorsan eltelt az idő és nem is érdekelt, mi történik itthon. Házat vettem, berendeztem, megvolt minden. Rengeteget utaztam munkával kapcsolatban. Nem hiányzott semmi.

A német henteshez jártam füstölt kolbászért, kenőmájasért és volt a hurkához hasonló ízesítésű hajdinás kolbászuk. A lengyelek jó savanyúkáposztát csináltak és azért csak volt elég magyar a városban ahhoz, hogy pirosaranyat, pirospaprikát, magyar konzerveket és tésztákat is áruljanak.

A magyar fajta TV paprikát nem ismerték. Azt megpróbáltam én termeszteni, de néhány év kísérletezés után el kellett fogadnom, hogy nem az északi éghajlathoz vannak nemesítve.

Éltem az életem, utaztam, tanultam, jól éreztem magam. Az első nyolc-kilenc évben eszembe sem jutott, hogy milyen lenne hazaköltözni. De közben történtek dolgok, amik lassan kezdtek összeadódni, anélkül, hogy észrevettem volna.

Kinyitottam a csapot és hideg vizet locsoltam az arcomba. Jól esett a nagy melegben és a hosszú utazás után. Aztán felnéztem, a tükörben megláttam az arcom és valamiért azt kérdeztem magamtól: Mi a fenét keresek én itt?

Nem volt kedvem visszamenni

Próbáltam nem észrevenni a jeleket. Aztán 2011 nyarán kiborultak az összeadódott dolgok. Amikor itthon voltam a szokásos néhány hetes nyaralásomon, már nem volt kedvem visszamenni.

Amikor visszamentem, azon gondolkodtam, hogy haza kellene költözni. De mi lesz akkor a 11 év munkájával, amit elértem? Milyen munkám lesz otthon, hol fogok lakni, miből élek, hogy fogok élni? 

Hozzá voltam ragadva az anyagi dolgokhoz. Anyagi dolgokon gondolkodtam ahelyett, hogy magamra gondoltam volna és arra, hogy mit szeretnék, mi lenne jó, mi tenne boldoggá. Ez ment néhány hónapig. 

Egyik este feküdtem az ágyon és megint az járt a fejemben, hogy mit csinálnék otthon, miből élnék, aztán egyszer csak valahogy azt gondoltam: „Inkább legyek szegény, de boldog.” 

Ekkor tudtam elengedni mindent. Amíg lesz hol lakni és van mit enni, rendben leszek. Más nem számít. Ekkor döntöttem el, hogy hazajövök.

Nem bántam meg, hogy annak idején elindultam. Éppen ellenkezőleg. Azt gondolom, hogy az iskola elvégzése után, aki teheti, menjen külföldre néhány évre, tanuljon meg jól egy nyelvet, szakmailag fejlődjön, tanuljon és kinyílik előtte az egész világ.

Megéri-e maradni?

Aztán gondolkodjon el azon, hogy megéri-e számára idegenben maradni. A szülők, a család és a régi barátok nélkül. Néhány dolgot végig kell gondolni. Nem leszel ott nekik, amikor ott kellene, hogy legyél.

Gyerekek születnek, nőnek fel és a hosszú távollétek miatt megszűnnek a családi, baráti kapcsolatok. A nagyszülők, szülők, rokonok megöregednek – kórház, betegség, temetés. Messziről nem tudsz segíteni nekik, nem tudsz elbúcsúzni.

Ha segítségre lesz szükséged, ha bármilyen probléma adódik, egyedül vagy. Munkahelyi haverok gyorsan lesznek, de azok is maradnak. Munkán kívül nem fognak veled lógni. Nem fogják meghívni a bevándorlót ebédre vagy a hétvégi bulira. Nem fognak barátkozni.

Akárhány évet éltél kint, mindig is idegen leszel. Hacsak nem sikerül anyanyelvi szinten megtanulnod beszélni, mindig hallatszani fog honnan jöttél. Nem fogod tudni kifejezni magad úgy, mint magyarul és ez egy idő után nagyon fog zavarni.

Végül elkezd szétesni minden

Nagyon gyorsan telik az idő. Az elején belevágod magát az életbe, dolgozol, mész előre. Azon fogsz dolgozni éjjel, nappal, túlórában, hogy meglegyen ez is, meglegyen az is, meg még nyáron majd a hazalátogatásra is legyen és melletted is elmegy az idő.

Ahogy öregszel, az is elindít dolgokat a fejedben – honnan jössz, merre haladsz, előjönnek régi emlékek – itt jártál iskolába, itt buliztál, itt nőttél fel. Jó lenne látni a Balatont, a Bükköt, a Mátrát.

Végül elkezd szétesni minden. Nem boldogít többé az anyagi biztonság. Egy ideig hazudsz magadnak, vagy kényelemből nem akarod felrúgni az egészet. Bármennyire kemény csávó vagy, akkor majd pofán vágnak ezek a dolgok.

Egyetlen dolog azonban közös volt mindenkiben. Nem találkoztam olyan öreggel, aki ne azt mondta volna, hogy szeretne hazaköltözni. Mindenki Magyarországon akart megöregedni és meghalni. Az emigráció csak egy rossz álom volt, vissza akart menni mindenki. Nem tudtak idegen országban gyökeret ereszteni.

De azt sem bántam meg, hogy hazajöttem. Igen, nem könnyű, sok dolgot kell elviselni. Mégis itt érzem magam otthon. Mert otthon az, ahol felnőttem, ahol a család és a barátaim vannak.

Nevetségessé teszi a mocskot

Az pedig, hogy láttam más kultúrákat és azt, hogy ezek az emberek érdeklődnek egymás iránt és barátságosak, nevetségessé teszi azt a mocskot, ami a politikusokból és azokból a tanulatlan, buta emberekből jön, akik még a szomszéd faluból áttévedő embert is megverik a kocsmában, merthogy az idegen. 

Megtanultam vidámnak lenni, mosolyogni és nevetni azokon a dolgokon, amiken addig mérgelődtem. Attól, hogy valami nem működik, vagy másnak rossz a kedve, nem jelenti azt, hogy nekem is olyannak kell lennem. 

Van, ami ugyanúgy működik mindenhol. A politika és a vallás mindenütt a hülyeség forrása. Azt hiszem, Lemmy mondta azt, hogy a hülyeség nemzetközi. Igaz. Mindenhol ugyanaz megy. 

Nem értem, mi ez a jobboldal meg baloldal, teljesen mindegy, emberek millióit gyilkolják meg – néhány elmebeteg, hataloméhes politikus jobb esetben csak ellop mindent, rosszabb esetben háborúba küldi az embereket, akiknek semmi közük az egészhez és nem akarnak sem gyilkolni, sem meghalni. 

Mi lenne, ha nem jobb- meg baloldaliak, hanem emberek lennénk? Mindannyian ugyanazt akarjuk – legyen hol lakni, legyen mit enni, ugyanazok az érzéseink vannak, miért kell ide politika meg vallási alapon igazolt háború? Kellene egy egyezség. Aki azt mondja, hogy emberek, háború van, menjetek gyilkolni, azt jól fel kéne pofozni és elküldeni kapálni.”

A dőlt betűs részek Balázs könyvéből származnak.

(Fotó: pixabay.com/MontseSB)

Share.

About Author

11 hozzászólás

  1. “A politika és a vallás mindenütt a hülyeség forrása.”
    hát ez a Balázs igen sekélyesen fogja fel a világ működését. Ennek a Balázsnak fogalma sincs a társadalmi hierarchiáról, a teljesítményről, az emberi természet működéséről.

    Semmi tényfeltáró, nyomozó, kutatói munka… így
    ebből a felszínes műveltségből semmitmondó írás következik.

    karakterileg nem csodálom, hogy az író személyisége céltalanul körbe-körbe jár, sehova se fejlődött,
    hiszen alapvető törvényszerűségekkel sincs tisztában.

  2. Teljesen jól levezette és átéreztem, megértettem mi vezette őt haza. Gondolom ha lett volna családja másképp történt volna minden, de a honvágyat úgy látszik nem lehet elkerülni.

  3. Naftalin Erzsébet on

    “Ha segítségre lesz szükséged, ha bármilyen probléma adódik, egyedül vagy. Munkahelyi haverok gyorsan lesznek, de azok is maradnak. Munkán kívül nem fognak veled lógni. Nem fogják meghívni a bevándorlót ebédre vagy a hétvégi bulira. Nem fognak barátkozni.” Ez biztosan sokakkal előfordul de ne kezdjünk már általánositani…hiszen ezt a kijelentést ugyanannyian cáfolni is fogják ahogy most én is teszem. Nagyon sok magyar irja, hogy ‘ő csak egy bevándorló’ de én legalábbis azt veszem észre több posztnál is, hogy maga az ember zárja be magát ebbe a ‘bevándorló vagyok’ burokba aztán hibáztat másokat. Eddig 3 országban éltem, két ország nyelvét folyékonyan beszélem, a francia és flamand nyelvvel viszont voltak komoly kihivásaim ettől függetlenül mindenhol sikerült haverokat szereznem és legalább egy barátot akire tényleg számithattam. Mindig. Nyitottság kell, nekünk is nyitottnak kell lennünk nem másoktól várni állandóan, hogy ránk legyenek kiváncsiak stb stb Tudom, hogy mindenki másként éli meg a kint tartózkodást ezért nem is általánositok csak jelzem, hogy sok esetben érzem miután a teljes posztot elolvasom, hogy nem feltétlenül a környezettel van a probléma ahová a az ember csöppent hanem az attitüddel, hogy eleve úgy állunk neki dolgozkhoz, hogy “én csak bevándorló vagyok” illetve általánositó kijelentéseket teszünk mint ahogy Balázs is ebben a posztban mikor pl. az anyagi biztonságról beszél mert hogy az nem minden és mikor ez leesik nekünk majd akkor mekkora honvágyunk lesz. Az esetleg eszébe sem jut a posztolónak, hogy bár a jelenlegi gazdasági helyzetben az emberek nagy része csupán anyagi okokból ment külföldre (és éppen ezért nem is letelepedni akar hanem addig maradni amig ki nem fizeti a hitelét, össze nem rak egy házra valót, össze nem spórolja a pénzt a tandijra, etc.) azért vagyunk jó sokat akiket a kalandvágy vitt külföldre, esetleg egy párkapcsolat, egy kihivás, ezek mind-mind más motációból épitkeznek mint csupán az anyagi javak megszerzése. Ahogy azzal sem értek egyet, hogy ha valaki nem beszéli anyanyelvi szinten az adott nyelvet akkor “az nagyon fog zavarni”. Biztos zavaró sok embernek az tuti még ha jól beszéled a nyelvet is de azért ezt mint “és akkor szétesik minden” elég nagyon túlzás kiemelni. Embere válogatja, hogy kinek mi a fontos, lehet, hogy valakinek tényleg az adja meg a lökést a hazaköltözéshez, hogy nem képes párkapcsolatot kialakitani egy nem magyarral mivel nem tudja magát elég jól kifejezni az adott nyelven de vannak megint olyanok akiket ez piszkosul nem érdekel. Balázsnak ez az élménye de azért nem kellene a nagy bölcset játszani és megmondóemberként elmagyarázni, hogy majd “minden szétesik” és hasonló okosságok ami a poszt végefelé található. Felesleges, ez nekem nagyon nem jött be a poszttal kapcsolatban, nem kell még egy “én tudom a tutit” figura, van belőlük elég. Sok sikert Balázsnak a továbbiakhoz.

  4. Szep iras. Igaz en nem ertek egyet vele, mivel bar szeretem magyarorszagot mint szep helyet ahol sok erdekes dolog van, viszont ez egeszen addig erdekes amig oda nem megyek es nem szembesulok az emberekkel es a hangulattal ami ott van. Akkor egy csapasra megvaltozik minden es menekulni akarok minnel hamarabb es minnel messzebb lenni. Allandoan olyan emberekkel lenni korulveve mint pl Peter az elso hozzaszolo, aki rogton nekiesik a posztolonak es elmondja miert is sekelyes hulye muveletlen stb. Peter tudja a “frankot”.… Peternek hatarozott velemenye van, Peter kiosztja a tudatlasnt….. Na az emberek 95% a ilyen magyarorszagon… Kurva nagy ontudat, a masik fikazasa kioktatasa es letorkollasa. Mindezt egy olyan orszagban ahol mindenkinek az a legfontosabb hogy a masik eletet lehetoleg rosszabba tegye mert az o elete is elegge szar. Ha valakinek van penze akkor az a legritkabb esetben van mert mondjuk a vegzettsege miatt ertekelik es ezert jol megfizetik. Akinek van sok penze az alapesetben is lenezi a masikat ,minimalis joszandek vagy segitesi szandek nelkul. Az emberek csak panaszkodni tudnak es irigykedni egymasra. A regi baratok szepen lekopnak, mert az eletukbe nem fer bele, hogy tartsak a kapcsolatot azzal aki kulfoldre koltozik. Ha en nem keresem oket akkor ok biztos nem fognak. Nos nekem ezek a dolgok nem hianyoznak. Inkabb elek bevandorlokent (bar ezt soha nem ereztem) egy idegen orszagban (anyagiaktol fuggetlenul jobban a hazamnak erzem mint magyarorszagot mert itt emberszamba vesznek es nem akarnak eluldozni) mint nagy hazafikent egy elbaszott megkeseredett emberekkel teli gyonyoru orszagban.

    • Az igazság fáj a legjobban. Ugye Roxy?
      Az fáj, ha telibe talál az igazság. Nyugodj meg, és szembesülj vele: Ez az Élet.
      Nézd öreg, a poszt írója nem volt kitartó. Kein Durchhaltevermögen. Végzetes az életedre.
      Én ezt Németországban tanultam meg.
      Neked pedig csak segíteni akarok:
      Tessék könyveket olvasni!

      Liebe Grüße aus Wien
      P.S: ajánlom az önfejlesztő könyveket és a görög sztoikusokat. Minden hétre egyet.

  5. Dajka Aniko on

    Engem nagyon megfogott ez az írás, En hét év Anglia után költöztem haza pont azért amiért a Balázs ezt csak az tudja értékelni aki itt hagyta a hazáját.

  6. Én 12 év után (1.5 Anglia + 2 év USA + 8.5 év Ausztrália) 3 éve szintén eljutottam erre a pontra. Mikor úgy éreztem, elég volt az utazásból. Mikor nem boldogított már az anyagi jólét, se a türkízkéken csobogó óceán az utca végén. Mikor elkezdett szétesni minden – pont ezt éreztem. Hiába kaptam meg pont előtte nemsokkal a nehezen megszerzett ausztrál útlevelemet, karrierem, baráti társaságom, mindenem megvolt. Valahogy nem találtam a helyem, a boldogságom. Minden vasárnapot sajnáltam, ami ismét Anyum húslevese nélkül telt el, idegesített az újabb karácsony bikiniben, hiányzott minden és mindenki otthonról. Gondoltam egy merészet, aztán filóztam rajta hónapokat s végül eladtam mindenemet, összepakoltam és hazamentem. Valójában én rajongok Ausztráliáért és nagy büszkeség számomra, hogy az állampolgára vagyok – éppen ez okozta részben a “szétesést”.. Két hazám van, tudni, érezni akartam, hova is tartozok valójában… A kezdeti nagy lelkesedésemben felújítottam a XIII-ban a lakásomat, egyik állásinterjúról mentem a másikra, pancsoltam a Balatonban, kirándultam a Bükkben meg az Alföldön, végigsétáltam a régi-régi helyeimen és minden percét élveztem a szeretteimmel töltött időnek. Az érzelmi feltöltődéssel fordított arányban fogyott a türelmem, a pénzem, a jővőképem és az életkedvem… Ausztrália után Mo. nagyon szomorúan és bosszantóan élhetetlennek tűnt. Ráadásul gyorsan meg kellett tanulnom kussolni is és mélyen hallgatni arról, hol voltam az elmúlt 12 évben, mert szociálisan lefagyasztott mindent, főleg a pasikat… 5 hónap és rengeteg szakmai és szociális visszautasítás, autó helyett tömegközlekedés, élet, lehetőségek és pezsgés helyett kilátástalan vegetálás… 8 hónapot voltam otthon összesen s visszajöttem. A családom nem vitatkozott többé, saját szemükkel látták, hogy tiszta szivből esélyt adtam Mo.nak. De mért vegetálnék 37 évesen, ha ÉLNI is tudok, mert van egy ausztrál útlevél a zsebemben..? Visszajöttem, pár hónap múlva találkoztam a párommal, kisbabánk most 3 hónapos, nagyon szépen élünk és boldogok vagyunk. Anyukám kijött a kisunoka születésére és nagy meglepetésemre a nagy magyar lokálpatrióta létére egy hónap után azt mondta, már érti, mért szeretek itt élni és hogy ő is szívesebben élne itt, mint otthon….

  7. Szerintem Magyarország nagyon sokat változott.Személy szerint kalandvágyból mentem külföldre,továbbtanulás,szakmai tapasztalatszerzés majd úgy alakult,hogy itt ismerkedtem meg késöbbi férjemmel,gyermekeim édesapjával :).Családot alapítottunk,közben gyüjtögetünk,sokat dolgozunk,de minden szabad percünket a gyermekeinkkel töltjük.Nincsen segítség nagyszülötöl,nagybácsitól vagy nagynénitöl a közelben,ami viszont nagyon jól jönne ám néha (ha az ember mint házaspár is szeretne a kapcsolatért tenni).Még röviddel ezelöttig én is azt hittem,hogy jobb lenne visszamenni Magyarországra….már csak a gyerekek miatt is.De aztán nagyon gyorsan jöttek a további gondolatok: miböl élünk meg?A mi szakmánkban sokkal nehezebb megélni Magyarországon,állandóan fèlnénk,hogy meddig kapok szerzödést,meghosszabbítanak -e vajon?Végleges szerzödést nem adnak.Ahol most vagyok,ott megbecsülnek,a teljesítményem után ítélnek s fizetnek meg.Az alap fizetésemen kívül…A szakszervezet erös,a dolgozók véleményére adnak. A multi-kulti kultúra nekünk bejött.Jó tapasztalat arra,hogy a hülyeség és butaság nem nemzetiséghez,hanem inkább társadalmi osztályhoz vagy családi hovatartozáshoz vagy egyszerüen egyéni adottságokhoz köthetöek. Nekünk több barátunk is van,nemzetiségtöl,vallási hovatartozástól és anyagi javaktól vagy annak hiányától függetlenül.Azt gondoljunk,hogy mindaddig,amíg jószándékkal,önzetlenül közelítjük meg egymást,tiszteletben tartjuk azt,ha a másik valamiröl máshogyan vélekedik és ezzel nem ártunk egymásnak, müködhetnek a barátságok. Magyarországi barátainkat sajnos elveszítettük,és ez igazán nem rajtunk múlott! Söt,még a távolságon sem,erre jó példák a barátaink,akik ugyanebben az országban különvözö tartományokban élnek,mégis müködik velük is a barátság.Ott folytatjuk,ahol legutoljára abbahagytuk,meglátogatjuk egymást,ami szintén nem könyü,mert már mindenkinek családja van.Az változtatta meg bennünk a hazatéréssel kapcsolatos,honvággyal kevert gondolatainkat,hogy észrevettük minket több dolog köt már ehhez a másik országhoz,szívesen jövünk haza.Sajnos Magyarország nagyon elszigetelte magát az utóbbi idöben a többi országtól.Nem feltétlenül politikailag gondoljuk,hanem felfogásban nyitottságban. Ha valaki valamit máshogyan gondol,akkor rögtön leharapják a fejét,és olyyn kommentárokat zúdítanak rád,hogy te nem tudhatod,nem itthon élsz,meg hogy átmosta a nyugat az agyatokat!Holott nem megmondani akarjuk a tutit,hanem eltérö választ kapnak kérdéseikre,mint amit hallani akarnak.Ha így teszel,akkor már rögtön kritikának veszik.Bezzeg a dícséretet szívesen fogadják…..Pedig nyilvánvalóan lehetnek dolgok,amiket az egyik ország jobban csinál,mint a másik.Csak ezek kijelentésének -amit mi ugyanúgy itt is elmondunk külföldön- máshogy állnak hozzá.Ezek az országok mindig is profitáltak a magyarokból,elég butaságnak tartom azt,ha mi magyarok ezt nem tesszük viszont.Föleg,ha valaki önzetlenül ad tippeket,mert már máshol megtapasztalta.Szóval ez az állandó magyarázkodás a magyarországi magyarok felé kifárasztott és egyben elkeserített bennünket.Büszkék vagyunk magyarságunkra,hangoztatjuk is itt,éljük a tradíciókat,a gyermekrink szebben beszélik a nyelvet,mint sok otthoni kortársuk.De azt,ami most otthon folyik,ez a pánikkeltés és félelemre alapozott hatalomszerzés elkeserít bennünket.

  8. Rendben van, részemről.
    A fenti hozzászólókhoz biztató szóval reagálni szeretnék: Együttérzek. Elfogadom mindenki döntését. (saját joga, felelőssége mindenkinek)
    Egy dologgal legyünk viszont tisztában:

    Mindannyian kreatív, értelmes emberek vagyunk. Hogyha egy idegen ország mellett döntünk, akkor egy stratégiát is megtervezünk rá, hogy ott boldogan élhessünk.
    Természetesen a stratégia első változata hibás lesz, és érnek kellemetlenségek.
    De vagyunk annyira kreatívak, intelligensek, hogy Erős Kitartással, koncentráltan, addig addig módosítsuk a stratégiát az idegen környezetben, amíg teljesen jó nem lesz, s helyére kerül minden, megoldódik minden.

    Erős önfegyelem és erős kitartás. Lelkierő.

    Ezt kívánom minden kedves honfitársamnak, akiket mindig segítek, akárhol is fussak össze velük. (mert mi a keleti blokk ból jövünk, tudjuk hol edzőttünk)

Leave A Reply