Miért boldogok a norvégok?

0

Mert boldogok, az nem kérdés, legalábbis ha hiszünk az ENSZ idei rangsorának (melyen egyébként Dánia és Izland követi őket – valami mégis lehet Észak-Európában). Tegyük félre a skandináv krimiszerzők festette nem túl rózsás képet, és nézzük meg, mitől is ilyen boldogok a norvégok!

A legegyszerűbb persze, ha ehhez olyasvalaki segítségét vesszük igénybe, aki már jó pár éve köztük él, ugyanakkor külföldiként mégis képes kicsit kívülről látni a vikingeket.

A kritériumoknak a Midlife Migrant blog szerzője, Kate éppen megfelel, hiszen 2013 óta él Oslóban német férjével és két gyermekükkel. Londonból költöztek oda, úgyhogy bőven van összehasonlítási alapja.

A norvégok boldogságának nem sok köze van a mesés fjordoknál található házakhoz, az Északi fényhez, és a többi, a hétköznapokhoz olyan nagyon erősen nem kapcsolódó dologhoz.

Ezzel szemben sok norvég él sűrűn lakott lakótelepeken, főleg a nagyvárosokban, ők a fjord melletti nyaralóról inkább csak álmodoznak, mintsem megengedhetnék maguknak.

Külföldre költöznél, de nincs munkád? Válogass a Határátkelőn!

A téli időszak elég kemény, hiszen hosszú, hideg, a nappalok rövidek. És még az alkohol is drága. Az ország déli részén élők az Északi fényben sem gyönyörködhetnek. És még az adók is magasak.

Ezzel együtt a norvégok boldogok, amit nem lehet csak a pénzre és a jólétre fogni (bár az anyagi biztonság kétségtelenül segít). De akkor mi az oka? Következzen pár hétköznapi, de az elégedettséghez mindenképpen hozzájáruló dolog!

Korrupció? Az mi?

Nem gondolnám, hogy Norvégia mentes lenne a korrupciótól, de azért a nagyságrendek, a jelenség társadalmi beágyazódottsága és a vele kapcsolatos közvélekedés azért nagyon nem mindegy.

A norvég alapállás márpedig a bizalom, akármilyen furcsán is hangzik ez a (mindenkori) magyar közállapotok fényében. A norvégok ugyanis megbíznak az ország vezetőiben, hogy azok őszintén, átláthatóan és az ország legjobb érdekeit szem előtt tartva kormányoznak.

Mindez nem azt jelenti, hogy a norvégok ne panaszkodnának a politikusokra, de ez sokkal inkább szól a politikai elképzelésekről és a preferenciákról, mintsem a csalás vagy a korrupció gyanújáról.

Ott van példának az olajipar, amiből az országnak hatalmas bevételei vannak. Könnyű lenne erre azt mondani, hogy „persze, nekik könnyű”, ami egyrészt nyilván igaz, másrészt viszont ellenpéldának ott van az olajban szintén gazdag Venezuela, ahol ahelyett, hogy tartalékoltak volna és okosan fektették volna be a befolyó bevételeket, jórészt egyszeri intézkedésekre fordították.

Ami bizonyos szempontból érthető, amennyiben ők jóval mélyebbről indultak, mint a norvégok, de ha a két ország jelenlegi helyzete közti különbséget zongorázni tudnám, akkor alighanem jövő héten adnék teltházas koncertet a Madison Square Gardenben.

Az olajpénzek okos felhasználásának egyik fő oka pedig a norvég közszolgálat, amely olyannyira mentes a korrupciótól, hogy komolyabban még csak a gyanúja sem merült fel az „okosságnak”, pedig hatalmas pénzekről van szó.

Az emberek alapvetően rendesek, bízzunk meg bennük

A bizalom. Hát igen. A norvégok simán otthagyják a kertben éjszakára lakat nélkül a bringát, a gyerek is kint alszik a kertben felügyelet nélkül, a házakat sem mindig zárják még éjszakára sem.

A norvég életfilozófia egyik alapja, hogy az emberek alapvetően jók és őszinték. Azt az életformát, ami ebből fakad, elég nehéz túlbecsülni. Kate egy példát hoz fel erre: a bevásárlókocsikat.

Ugye a legtöbb országban (Magyarországtól Angliáig) ezek úgy működnek, hogy be kell dobni egy pénzérmét, és akkor tudja az ember elvinni magával a vásárlás idejére, aminek a nyilvánvaló oka az, hogy a szupermarketek nem bíznak meg az emberekben.

A Kate-ék közelében lévő üzletben ez egészen az idei évig elképzelhetetlen volt, viszont idén bevezették, alighanem az egyre több nem norvég miatt, akik előszeretettel tolták benne haza a megvásárolt élelmiszert, és aztán csodálkoztak, amikor az nem gurult vissza magától az üzlethez.

„Fekete nap volt, amikor kiderült, hogy mostantól egy 10 koronás kell majd ahhoz, hogy használhassuk a kocsit – egy alapvetően egyre kevesebb készpénzt használó társadalomban.

A férjem szerint ez az a pont, ahonnan már nincs visszatérés a régi szép időkbe, a bizalmatlanság valahogyan beférkőzött, és vége azoknak a napoknak, amikor csak úgy, egyetlen érme nélkül el lehetett menni vásárolni. Nem nagy öröm, de valahogy majd túléljük” – fogalmazott.

Felejtsük el a sorban állást!

A norvégok nem nagyon szoktak fegyelmezetten sorban állni, ami erősen csökkenti a stressz szintjét (legalábbis Kate szerint, én ebben a magyar tapasztalatok alapján nem vagyok olyan biztos), mondjuk az nyilván sokat segít, hogy mindez nem tülekedéshez vezet, csak egyszerűen nem izgatják magukat vele – egészen addig, amíg nincs közvetlen testi kontaktus, mert azt nem díjazzák.

Hagyjuk a konfliktusokat

A norvégok rendkívül konfliktuskerülők, aminek az egyik oka, hogy egyszerűen a kisebb dolgokat nem tartják annyira lényegesnek, hogy vitatkozzanak rajtuk. Kate példaként azt hozta fel, amikor a fia karateedzésén az edző már harmadszor olvasta fel azoknak a gyerekeknek a neveit, akiknek szülei nem adták még be a szükséges papírokat.

„A mellettem ülő hölgy azt morogta az orra alatt, hogy ő már háromszor kitöltötte és beadta, majd felkelt és elindult az edző felé. Visszatartottam a lélegzetem, gondolván, majd jól beolvas az edzőnek. De nem, az utolsó pillanatban elkanyarodott balra az asztalok felé és vett még egy formanyomtatványt, hogy negyedszer is kitöltse. Számomra ez annyira tipikusan norvég volt” – írta.

Mindez nem azt jelenti, hogy a norvégok bambák lennének, egyáltalán nem, nagyon is racionálisak és kedvesek, egyszerűen csak megfontolják, melyek azok a hétköznapi csaták, melyekben érdemes beleállni és melyekbe nem.

Amikor viszont beleállnak, akkor nagy a baj és nem vacakolnak. Viszont nem pazarolják az idejüket apró-cseprő hülyeségekre.

A társadalom az egyén felett

A Janteloven a norvég nem hivatalos társadalmi szabályrendszer, aminek lényege, hogy a társadalmat az egyén fölé helyezi, de nem a Magyarországon is (sajnos) jól ismert kommunista módon, hanem inkább abból kiindulva, hogy senki se gondolja magáról, hogy többet ér a másiknál.

„Nemrégiben megkértem egy barátomat, hogy nézze át az önéletrajzom, amit ki kellett egészítenem. Rögtön szólt, hogy itt nem szokás olyanokat kiemelni, hogy ’ezt vagy azt tettem’, vagy hogy ’x fős csapatot irányítottam’, még akkor sem, ha ez az igazság, mert az eredményeket mindig a csapat éri el.

Nem szabad egyéni sikernek elkönyvelni a közösség eredményeit, mert akkor azt a képzetet kelted, hogy többre tartod magad a többieknél, ezért inkább úgy kell fogalmazni, hogy ’a projekt sikeres volt’, csapatmunkát és harmóniát sugallva már a megfogalmazással is.

Négy itt töltött év alatt még nem találkoztam egyetlen öntelt, nagyarcú norvéggal sem, nem is hiszem, hogy létezne ilyen. Sokkal jobban foglalkoztatják őket a fontos dolgok, a gyerekek, a jó levegő, és az, hogy munkaidőben elvégezzenek minden feladatot, hogy megmaradjon a munka-magánélet egyensúlya” – fogalmazott Kate.

Egy okos ország

Mármint technikai értelemben. A bank által kiadott személyazonosító kártyával nem csak a bankszámlát tudjuk kezelni, de az adózást is elintézhetjük, elérhető vele a tb-egyenlegünk, sőt, még az iskolai honlapra is be lehet vele lépni.

Nyilván rengeteg jót (és persze rosszat) is le lehetne még írni a norvégokról, de a fentiek alapján nem olyan nagy csoda az elégedettségük. A biztonság, a bizalom, a nyugalom, és persze az anyagi jólét együtt kétségkívül megkönnyíti, hogy ne stresszeljék túl a hétköznapok minden apró-cseprő gondját.

A kulcs alighanem mégis sokkal inkább az életszemléletben és a hozzáállásban rejlik.

Külföldi állásajánlatok százai egyetlen kattintásra! Ne hagyd ki!

(Fotó: pixabay.com/AlexvonGutthenbach-Lindau)

Share.

About Author

Leave A Reply