Mi mindent tanultam Afrikától?

0

Ha létezik olyan, hogy impresszionista poszt, akkor ez minden bizonnyal az. Zsolt már jó néhány országot megjárt Ázsiában és Afrikában. Ez az írása a Vörös-tenger partján fekvő Dzsibutiból érkezett. Nekünk bejött a sajátos, kissé csapongó stílusa, reméljük, nektek is tetszeni fog!

„Először is a közlekedést. Megtanultam az afrikai vezetést, amelyben gyakorlatilag semmilyen irányjelzőre nincs szükség. Az egyedüli lényeges eszköz bármilyen mozgó járműben a duda. Ha duda van, akkor már közlekedhetsz.

Az irányjelző teljesen felesleges, mert:

– simán lehet balra indexelni és jobbra kanyarodni
– külső sávból balra kanyarodni
– belső sávból jobbra kanyarodni

Záróvonal eleve sehol sincs felfestve, más jelzésről már nem is beszélve. Körforgalomba bármely irányból behajthatsz, és ugyanez érvényes a sávokra is. Tök mindegy, merre mész, ha van a fent említett duda, akkor csak nyomnod kell.

Elsőbbségadás máshogy kötelező

Az elsőbbségadás akkor érvényes, ha gyorsabban mész, mint a másik jármű, és nagyobb a kocsid. Ha nincs világítás a kocsin, semmi gáz, de ha van, akkor éjszaka kizárólag fényszórót használj, mert a sötétben nehéz észrevenni a bekhatózott helyieket, akik szintén vastagon tojnak arra, hogy ez most út, vagy mondjuk alvóhely.

Ami a fényszórót illeti: mivel mindenki fényszóróval megy, senki nem lát semmit. Este igen szórakoztató vezetni, mert egyrészt a helyi erők ugye nem nagyon világítanak a sötétben, tehát úgy 5 méter, mire észreveszed, hogy az úton mászkál.

Ugyanez igaz az állatvilágra. Tegnapelőtt az alábbiakat ütöttem majdnem el, mindezt kb. fél órán belül, szóval kis kezem még másfél óráig remegett, miközben fogtam a kormányt: focizó helyi kissrác, egy teljes kecskecsalád, egy kutya, és két teve, akik a körforgalomban pihentek le.

Se biztonsági öv, se vezetőülés

Megtanultam továbbá, hogy egy autóban nem feltétlenül kell vezetőülésnek lenni, egy vastag doboz tökéletesen megfelel erre a célra. Ugyanennyire szükségtelen a biztonsági öv, mivel a helyi autópark olyan állapotban van, hogy ha koccansz, akkor jobb, ha nem éled túl, hiszen ki szeretne kripliként élni.

Megtanultam simulékony mosollyal tudomásul venni, hogy miután leparkoltam, és elmondtam a helyi srácnak, hogy nem kell lemosni a kocsit, mert épp egy órája mostam le, mégis végigmossa az autót azzal a vízzel, amivel két hete folyamatosan kocsit mos, így aztán azonnal rá tudom írni a monogramomat.

Persze a szélvédőt is sikerült lemosnia, és letörölnie, sajnos valószínűleg utóbbi művelethez drótkefét használt, mert miután beszállok a kocsiba, látom, hogy valószínűleg esedékes lesz egy szélvédőcsere. Természetesen mindezt potom pénzért…

Ha esetleg taxit használsz, utastársaid a következők lehetnek:
– helyi erő
– anyós, vagy valamely rokon, aki ismeretlen nyelven magyaráz neked, és lehetőleg az unokáját próbálja hozzád adni
– halak
– kecske
– kutya
– macska
– több hete rothadó zöldségszállítmány

Megtanultam tovább értékelni az apró dolgokat, mint például a légkondi (ha van – egyébként már igen jól alszom 32 fokban is), viszonylag jól elvagyok internet nélkül is, kinek kell az.

Ügyintézés a javából

Ha már itt tartunk: mivel a legtöbb fontos szolgáltató (internet, mobil, stb.) monopolhelyzetben van (éljen a piacgazdaság!), és mondjuk egy vezető réteg tulajdonában, ezért gyakorlatilag mindegyik azt csinál, amit akar.

A villanyt hiába fizeted, ha a mukit kiküldöd, ő bizony kikapcsolja, még akkor is, ha tévedés volt. Viszont egy óra múlva, miután gyengéd hangon közlöm a telefonos hölggyel (aki elvileg angolul beszél, mert ugye azt a gombot nyomtam, de gyakorlatilag a yes-en kívül semmit nem ért, szóval hiába mondom neki simulékony hangon), hogy mit tennék a jó édes anyukájával, mosolyogva megköszöni a hívást franciául, majd lerakja a telefont.

Természetesen a muki egy óra múlva már jön is vissza, terribliszorri, csak félreértés volt, de azért csöngessek neki és visszakapcsolja az áramot.

Azért vannak jó dolgok is

Jó dolog egyedüli magyarnak lenni ebben az országban, már néha magamhoz beszélek magyarul.

Ha éppen nincs nyár és 47 fok, akkor viszonylag elfogadható a hőmérséklet egy fél évig. Az óceán nincs messze, és ha elhagyod a várost, még tiszta helyet is találsz, szép élővilággal.

Szeretek ücsörögni a mólómon, miközben fúj a szél, néha merülni, és csak úgy bambulni a sziklákon, miközben vihar közeleg.

A kaja is jó, ha néha bevállalod, hogy a kenoreklámot elfütyülöd a fenekeddel, akkor nagy gond nincsen.

Néha idegesítő, néha bók, ha megbámulnak a helyiek, néha előfordul, hogy megtapogatnak. Egy muki odajött hozzám a múltkor és kérte, adjak neki tesztoszteront meg proteint. Mi van??? Mert ugye addig jut el, hogy nagydarab vagyok, ő is szeretne az lenni és majd ő beszedi. Honnan a rákból adjak tesztoszteront? Neki nincs a szervezetében?

Csaponganak a gondolataim, néha vannak jó, néha rosszabb napok…”

(A poszt először a Határátkelő blogon jelent meg 2014 áprilisában.)

 

Share.

About Author

Leave A Reply