Mi ér többet: a kelet-európaiak egészsége vagy a nyugat-európai élelmiszerellátás?

0

A kérdés az elmúlt hetekben egyre hangosabban szól, hiszen a határok lezárása és a lakhely-elhagyási szigorítások mellett is több nyugat-európai ország megtalálta a módját annak, hogy Kelet-Európából idénymunkásokat szállítson zöldséget és gyümölcsöt betakarítani.

Európa északnyugati részén az április végi kedvelt zöldségek egyike a friss spárga, olyannyira, hogy Németországban például egyenesen fesztiválokkal ünneplik a szezon kezdetét.

És itt kezdődnek a bajok: egyedül Németországban 300 ezer idénymunkásra van szükség a spárga betakarításához. Ennek a 300 ezer embernek a jelentős része az elmúlt tíz évben romániai falvakból érkezett, ahol nagyon sokaknak ez szó szerint életmentő bevételt jelentett.

Az idei április persze nem hasonlítható a korábbiakhoz, az új koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozásokat nem is részletezném itt, volt már róluk elég szó. Romániában a szigor a jelek szerint működött, annak ellenére, hogy nagyon sok külföldön élő tért haza a járvány alatt Olaszországból és Spanyolországból.

Jött a német lobbi…

Csakhogy jött a német mezőgazdasági lobbi, a berlini kormány pedig megkérte a románt, hogy tegyen kivételt az idénymunkásokkal és nyisson légifolyosót nekik, hogy visszatérhessenek dolgozni Németországba – írja a Guardianben Costi Rogozanu román újságíró és Daniela Gabor, az UWE Bristol közgazdász professzora.

A román kormány rábólintott, ezzel részben elismerve, hogy képtelen megfelelő anyagi támogatást nyújtani ezeknek az embereknek, a spárga pedig legyőzte a világjárványt még úgy is, hogy korábban Németország úgy döntött, nem engedi be a külföldi munkaerőt, a román korlátozásokat pedig meghosszabbították.

Ami ezután jött, arról már én is írtam korábban, de érdemes feleleveníteni: komoly tülekedés alakult ki a kolozsvári repülőtéren, amikor a németországi munkára toborzó ügynökségek nem a repülőgépek indulási sorrendjében rendelték a reptérre az idénymunkásnak jelentkezőket, így mintegy 2000 ember torlódott össze.

Az embereket összesen 13 chartergéppel szállították Berlinbe, Baden Badenbe és Düsseldorfba. A reptéren egyébként végül a rendőrségnek kellett rendet tenni, eljárás is indult a járványügyi intézkedések akadályozása miatt, a román miniszterelnök pedig a felelősök megbüntetésére szólított fel.

…aztán a brit

A német megoldást látva fejükhöz kaptak a britek is és elkezdték nyomni a kormányt, hogy kezdjenek valamit a helyzettel, különben összeomlik a brit mezőgazdaság. Ennek eredményeként speciális charterjáratok szállítanak hetente több száz idénymunkást Bukarestből az Egyesült Királyságba.

Az idénymunkások ráadásul meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen nekik legalább annyira kell a munka és a vele járó pénz, mint a munkáltatóknak az ő munkaerejük.

A helyzet ugyanis úgy áll, hogy a járvány miatt ha akarnának sem tudnának máshol dolgozni, mint ahová eredetileg vitték őket, még akkor sem, ha napi 12 órát kell dolgozniuk heti 7 nap – jegyezte meg a Guardian cikke.

A német szakszervezetek már fel is emelték a hangjuk, tisztességes fizetést, megfelelő munkakörülményeket és a koronavírus elleni védőfelszerelést követelve az idénymunkásoknak.

Más kérdés, hogy ha el is kapják a vírust, nem a német egészségügynek kell majd megbirkóznia vele, hiszen a munkaadók hazaküldik őket azelőtt, hogy lejárna az a 115 nap, ameddig kivételt kapnak a német társadalombiztosítás alól.

Nem csak a mezőgazdaságban dolgozó kelet-európaiak kerülnek ilyen helyzetbe, kevesebb figyelem összpontosul ugyan rájuk, de sok (elsősorban román és bolgár, de magyar is bőven akad köztük) nő dolgozik osztrák idősotthonokban vagy magánházaknál ezekben a hetekben, hónapokban is.

„A posztkommunista univerzális katona”

A brit lap szerzői szerint a mezőgazdasági munkások, az ápolók és társaik Európa leghatékonyabb munkaereje: olcsók, rendkívül termelékenyek és adó szempontjából sem kerülnek sokba.

„Európa politikai gazdasága megteremtette a posztkommunista univerzális katonát, aki az idény változásával képes átalakulni mezőgazdasági munkásból építőiparivá vagy ápolóvá. A szabad mozgás a túlélés migrációjává vált és még ez a privilégium is a jó fizikai állapotban lévőknek jár” – fogalmazták meg a szerzők.

Akik szerint összességében azok az emberek, akiket repülőn szállítanak a német, olasz vagy brit földekre sem a saját országukra, sem az Európai Unióra nem számíthatnak, ami felveti a kérdést, mit várjanak a kelet-európaiak évekkel a csatlakozás után: ennyi az egész?

A Guardian szerzői szerint ideje lenne másfajta Európát követelni, újratárgyalva a társadalmi szerződést. Garantálni kellene a határátlépők biztonságát és emberi méltóságát.

Vajon miért nem európai kérdés azoknak a millióknak a sorsa, akik karanténból ki-be mászkálva alapvető fontosságú, de alulértékelt munkát végeznek? – hangzik a kérdés.

„Az Európai Unió keleti bővítése több millió munkavállalónak biztosított túlélési lehetőséget. De ez nem nagyvonalú ajándék. Nyugat-Európa ellátási rendszere és alapvető szociális szolgáltatásai függnek tőle” – fogalmazták meg a szerzők.

Az eredeti cikket itt olvashatjátok el.

Share.

About Author

Leave A Reply