Mi a tét a határátkelőknek?

0

Már nincs három hét hátra a nagy-britanniai parlamenti választásig, és mivel rengeteg magyar él a szigetországban, ebben az időszakban kiemelten foglalkozunk majd a belpolitikai eseményekkel. Elsősorban persze a migrációval kapcsolatos kérdéseket boncolgatjuk majd, megnézzük a pártprogramokat, de szó lesz gazdagságról és egyéb kérdésekről is.

Bevezetőként a BBC összefoglalója nyomán nézzük, mi a helyzet a bevándorlással, mi a tét ezen a területen, amely talán még soha nem volt annyira előtérben, mint idén.

Talán egyetlen más városon sem látszik jobban, milyen hihetetlen változásokat okozott a bevándorlás, mint Londonon. A brit főváros kapcsán előszeretettel jegyzik meg, hogy voltaképpen egy multikulturális metropolisz, ami véletlenül éppen Nagy-Britanniában van, de tulajdonképpen bárhol lehetne a világon.

Nem most kezdődött

A változás persze már a II. világháború után megkezdődött a Nemzetközösség állampolgárainak beáramlásával, de igazán az utóbbi másfél-két évtizedben gyorsult fel, mára pedig már többségben vannak azok, akik nem az országban születtek. A legjobb példa a BBC szerint erre az NHS, azaz a közgyógyellátás, hiszen az abban dolgozók harmada már külföldön született.

A modern korszak határátkelői jellemzően fiatal, mobil munkavállalók, esetleg egyetemi hallgatók, és egyre nagyobb részük érkezik az Európai Unió országaiból.

A nagy kérdés (és az utóbbi években néha egészen elképesztően szélsősége viták tárgya) persze az: jót tesz a brit gazdaságnak és társadalomnak a jelenség, vagy ellenkezőleg.

Kiszorítják-e a határátkelők a brit munkavállalókat a munkahelyekről, vagy olyan munkákat végeznek el, amilyet egy brit nem szívesen csinál? Növelik a munkanélküliséget, vagy hajtják előre a gazdaságot? Kihasználják a szociális rendszer nyújtotta előnyöket, vagy éppen ellenkezőleg: a britek átlagánál jóval kevesebb köztük a munkanélküli? És akkor a lakhatásról, ingatlanárakról még nem is beszéltünk…

Mind-mind olyan kérdés, amire persze lehet egyszerű (pontosabban: leegyszerűsítő), ne adj isten demagóg magyarázatot adni, és akad párt, amely erre is épít, pontosat és kiegyensúlyozottat viszont szinte lehetetlen.

Mit mondanak a számok?

Kiindulásként nem baj, ha megnézzük, mit mondanak azok a fránya számok! Tavaly szeptemberi adatok szerint 298 ezer fő a nettó migráció az Egyesült Királyságban, azaz ennyivel több ember érkezett az országba, mint amennyi elhagyta azt.

Az adatok alapján a legtöbben dolgozni vagy tanulni mennek Nagy-Britanniába, azaz például a menedékkérők aránya gyakorlatilag elhanyagolható (szemben mondjuk a tíz évvel ezelőtti helyzettel).

A 298 ezres számot érdemes annak fényében is értékelni, hogy David Cameron miniszterelnök 2010-ben azt ígérte, az ötéves ciklus végére 100 ezerre csökkentik a nettó bevándorlók létszámát. Hát ez finoman szólva sem sikerült…

Összességében évente nagyjából egymillió ember költözik be az Egyesült Királyságba, vagy el onnan. Ez úgy jön ki, hogy 624 ezren érkeztek és 327 ezren távoztak a szigetországból a 2014 szeptemberével zárt 12 hónap során.

A 624 ezer érkező közül 251 ezren érkeztek az Európai Unió valamelyik tagállamából (ami azért kevesebb, mint az összes migráns fele!), ezeknek 74 százaléka volt munkavállaló vagy diák, miközben 82 ezer brit állampolgár tért haza.

Amiről a politikusok nem beszélnek…

A helyzet az, hogy bármennyire is fontos egyes pártok politikája, alapvetően mégis a történelmi folyamatok határozzák meg a bevándorlást, hiszen egy nyitott ipari társadalomban az emberek egyszerűen oda vándorolnak, ahol több a munka, ráadásul a britek maguk is segítettek létrehozni ezt a helyzetet az európai szabadpiac 25 évvel ezelőtti támogatásával.

A helyzet értékelését nehezíti, hogy valójában nincsen megbízható adat a határátkelés mértékét, a bevándorlók számát tekintve. Így aztán mindegyik politikai párt éppen annak a felmérésnek az adatait használja, amelyik a legjobban alátámasztja az érvelését és politikai credóját.

Mert lehet persze a szociális ellátórendszert ördögi kegyetlenséggel kihasználó bevándorlókat vizionálni (és ehhez egyedi példákat találni), és lehet beszélni arról, hogy a UKIP-ban politizáló üzletember miért alkalmaz migránsokat a saját vállalkozásában (amire a válasz: azért, mert nem talált olyan brit munkavállalót, akit alkalmazhatott volna). A példák hosszan sorolhatók.

A következő pár hétben tehát megpróbáljuk majd bemutatni, mit mondanak a pártok a határátkelésről, mi szerepel a programjukban, terveink szerint kitérünk majd a gazdasági és egyéb elképzelésekre is, és idézünk majd szakértőket is a témában.

Share.

About Author

Leave A Reply