Mennyire befogadók a kanadaiak?

0

A címben feltett kérdésre az első, szinte ösztönös válasz az, hogy nagyon, hiszen az észak-amerikai ország egyike a bevándorlók irányába talán leginkább nyitott helyeknek a nagyvilágban. Azonban ebben az esetben is érdemes kissé megkapargatni a felszínt. Ezt tette ebben az írásban Ákos is, kérdés, változik-e a kép a poszt végére.

“Észak-Amerika és benne Kanada múltja szorosan összefügg a migrációval, ezért a társadalom alapvetően befogadó.

Ez volt az én képem Kanadáról, amikor azon gondoltunk Magyarországon, hogy melyik országba költözzünk. Most, hogy másfél éve élünk az országban, van már némi tapasztalatom az ügyben, de ezek megosztása előtt néhány adat arról, hogy mégis mekkora bevándorlásról beszélünk.

Bevándorlás volumene

A grafikon a Kanadába érkező állandó lakosokat mutatja, akiknek a száma 2017-re elérte az éves 300.000 főt. Az ideiglenes munkavállalási vagy tanulóvízummal érkezőket nem tartalmazzák a fenti adatok, velük együtt tehát még jelentősebb számú “jövevényről” beszélhetünk.

Kanada lakossága kb 36-37 millió ember, tehát évente a lakossághoz képest 0.8% bevándorló érkezik. Magyar méretre lefordítva ez plusz 78 ezer embert jelent évente.

Olyan ez, mintha minden évben egy jelentősebb magyar megyeszékhelynyi (méretben valahol Székesfehérvár és Szombathely között) külföldi kezdene új életet Magyarországon.

A bevándorlóktól való félelem ősi ösztön, a népvezérek évezredek óta könnyen harcba tudnak hívni az idegenek ellen, akik ugye elveszik a földünket és asszonyainkat. Kanadába évtizedek óta jelentős létszámú bevándorló érkezik, hogyan vannak ezzel a kérdéssel a kanadaiak?

Bevándorlás megítélése a politika szintjén

A jelenleg regnáló liberális Trudeau-kormányzat támogatja az intenzív bevándorlást és a nyitott, befogadó társadalmat. A liberálisok voltak azok, akik pár éve elindították a szír menekültek befogadását és azóta Kanada be is fogadott összesen kb. 60 ezer menekültet.

A következő cikk a liberálisok terveiről szól, jó nagy migrációs tervszámokat lehet látni 2021-ig, ezt a programot kapta fel a világsajtó azzal, hogy Kanada 1 millió bevándorlót vár. Igen, ez igaz, de 3 év alatt. Persze a végrehajtás attól függ, hogy a 2019-es szövetségi választásokon sikerül-e a liberálisoknak megőrizniük a hatalmat.

Azt gondolhatnánk, hogy a skála másik végén álló konzervatívok (itt PC – azaz Progressive Conservative Party) bevándorlásellenesek. De nem így van. Természetesen kritizálják a liberálisok tervét, de hát hogy nézne ki, ha egyetértenének ebben…

Ebben a cikkben nem láttam számokat, csak általánosságokat, hogy a migránsok legyenek önnfenntartók, tegyék magukévá a kanadai értékeket, stb.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a konzervatívok sem egységesek, vannak közöttük kifejezetten migrációellenes körök, de a párt megpróbál a tömegekhez szólni és érhető, hogy óvatos véleményt ütnek meg. Hogy miért?

Ezt a cikket a Statistics Canada készítette és igen hosszú távon mutatja be a bevándorlás hatását Kanada népességére.

Egyetlen grafikon ebből a hosszabb tanulmányból.

Az ábrán az látszik, hogy már 1990 előtt is jelentős volt a migrációs jellegű népesség növekedés, de addig a természetes népesség növekedés végig nagyobb arányban növelte Kanada lakosságát, majd a kétezres évekre ez a trend megfordult és jelenleg a migráció adja a népesség növekedés nagyobb részét.

Érhető tehát a konzervatívok óvatossága, hiszen Kanadában több milló viszonylag friss vagy első-második generációs bevándorló él, akik nagy valószínűséggel nem migrációellenesek és ezen emberek jelentős része kanadai szavazó. Óvatosan kell tehát fogalmazni, mert ki tudja, hogy az eldobott követ nem dobják-e vissza. Hideg számítás tehát, amit a konzervatívok csinálnak.

Erre egy jó példa: mivel a kétezres években a konzervatív Harper kormány is szépen növelte a gazdasági bevándorlók számát, ezért a bevándorlás mint jelenség ellen nehezen érveltek volna, ellenben a 2015-ös választási kampányban megpróbálták kihasználni a világszerte jelenlévő muszlimellenes hangulatot és olyan marginális dolgokkal próbálták megszólítani a kritikus szavazókat, hogy szerintük a muszlim nők nem viselhetnek niqab-ot, azaz teljes arcot takaró hagyományos konzervatív viseletet az állampolgársági ceremónia alatt. Ez akkor nagy felzúdulást keltett Kanada szerte amit a liberálisok jól kihasználtak.

Lehetséges forgatókönyvek

A konzervatívok mostanában láthatóan óvatosabbak és mivel 2019-ben újra választások lesznek, ezért nem tesznek egyelőre semmilyen korlátozó jellegű kinyilatkozást, de ha a kanadaiak jövőre leszavazzák az amúgy népszerűtlen liberális kormányzatot, akkor én ezekre a változásokra tennék nagyobb tétet:

  • egy új konzervatív kormány várhatóan le fogja állítani a szír humanitárius bevándorlást vagy minimálisra csökkentik a volumenét,
  • visszafogják a családegyesítés alapján befogadott állandó lakosok számát, különösen a hagyományosan alacsonyabb jövedelmű ázsiai bevándorlók körében,
  • esetleg nehezítik az állampolgárrá válás feltételeit, például növelik azt a jelenleg nettó 3 éves időszakot, amit az állandó lakosnak Kanadában kell élnie, mielőtt állampolgár lehet vagy nehezítik a nyelvi feltéteket vagy nehezítik az állampolgári vizsgát,
  • talán-talán még a magasan képzett bevándorlók számát is csökkentik valamelyest, bár ez utóbbira nem tennék nagyobb összeget.

Ettől függetlenül szerintem a bevándorlás mint jelenség megmarad, ellenben a gazdasági bevándorlói keretszámok (esetleges) csökkentésével a bevándorlási ponthatárok növekedni fognak, de a magasan képzett, fiatal, angolul és franciául beszélő embereket a jövőben is szívesen fogadják majd Kanadában, mert ezt diktálja Kanada gazdasági érdeke.

Támogatások bevándorlóknak

Kanadában azt is tudják, hogy nem elég beengedni a “migránst”, segíteni kell neki abban, hogy gyökeret eresszen, mert különben csak a gond van vele, pl bűnözni fog. Ennek megelőzésére a legjobb megoldás, ha gyorsan munkába állítjuk.

A mi esetükben inkább a feleségemnek van tapasztalata ebben a témában. Ő gondos versenyzőként már az indulásunk előtt igénybe vett egy a kanadai kormány által finanszírozott pre-arrival service-t.

Ez egy e-learning program volt, ami önéletrajz írási tanácsokat tartalmazott, úgy emlékszem volt valami kulturális vonatkozás is benne és még egy kanadai mentora is volt, aki nem volt valami megbízható.

A tapasztalatok alapján nem tartom nagyon hatékonynak ezt a távolról segítünk megoldást, de az látszik, hogy már onnantól van valamilyen támogatás, hogy a polgár megkapta az állandó lakosi státuszát, de még nincs Kanadában.

Aztán amikor megérkeztünk, akkor Timka néhány hónap után keresett magának ún. bridging course-t. Ezeket vagy a tartományi vagy a szövetségi kormányzat finanszírozza, a program értéke több ezer dollár, de csak minimális hozzájárulást várnak el a hallgatótól (esetünkben 500 CAD), de azt is vissza lehet kapni különféle ösztöndíj programon keresztül.

Ő egy 7 hetes HR-kurzust végzett el az Access Employment szervezésében. Ez nagyon hatékony volt több szempontból is, helyi munkaügyi szabályozást tanultak, segítették a pályázásban, állás lehetőségekre hívták fel a figyelmüket, ahol az Access-nek többnyire volt valamilyen szintű kapcsolata és segítették a kapcsolati háló építését.

Megfigyeléseink azt mutatják, hogy a hallgatók döntő többsége talált állást a kurzus elvégzése utáni mondjuk fél évben, igaz, hogy többnyire nem az induló országbeli tapasztalatnak és korábbi karrier szintnek megfelelően.

Ilyen kurzusok vannak más szakmákban is, mint példálul adminisztráció, egészségügy, mérnöki szakmák, stb, érdemes tehát utána nézni, hogy hol milyen kurzus indul.

(Nem alapvető, hogy az új kanadai lakóhelyének közelében indul az érkezés időpontjához passzoló releváns kurzus, Timkának pl Torontóból Mississaugába kellett átutaznia, ami autóval volt vagy 2×1 óra naponta).

Összességében mi úgy látjuk, hogy Kanada elismeri, hogy a bevándorlás fontos és áldoznak rá anyagilag, hogy beillesszék a bevándorlókat. Hogy eleget vagy keveset és hogy mennyire hatékonyan abban nem foglalnék állást, mert nem kerestem erről adatokat.

Mennyire multi-kulti Kanada?

Kanadában pont ugyanúgy jelen van an urbanizáció, mint bárhol a világon. A különbség annyi, hogy itt nem csak az országon belüli urbanizációval kell számolni, hanem az országon kívül érkező bevándorlók is növelik a városokat.

Mert hova megy az új bevándorló? A nagyvárosokba, ahol van munkalehetőség és már ott van az azonos területről érkező bevándorló diaszpóra ami aztán tovább erősíti a beáramlást.

Ez a cikk bemutatja, hogy mi az 5 legnépszerűbb bevándorló célpont Kanadában (igaz, csak 2013-as adatokkal):

Eszerint az 5 legnépszerűbb bevándorlási célpont (város) nem meglepő módon többnyire átfedésben van a legnagyobb kanadai városok listájával:

  1. Toronto – 81 691 fő
  2. Montreal – 43 944 fő
  3. Vancouver – 29 506
  4. Calgary – 17 602
  5. Winnipeg 11 114

Mit jelent ez a városoknak és az oda vándorló tömegeknek?

2017. júniustól volt szerencsém 14 hónapig Torontóban élni új kanadaiként. Elképesztő, hogy az utóbbi évtizedekben Toronto mennyire multi-kulturális várossá vált. Ezen cikk szerint a lakosok 51%-a nem Kanadában született és ezzel Torontó az egyik leginkább ‘diverse’ város a világon.

Torontóban senkit sem érdekel, hogy valaki külföldről jött. Az utcán, munkahelyeken mindenfelé idegen (nem angol vagy francia) beszédet hallani és erre fel sem kapja a fejét a polgár.

Torontóban az sem nem számít, ha valaki a saját nyelvén telefonál az utcán, vagy beszél gyerekéhez vagy más családtagjához a boltban, sőt kíváncsiságból néha azt is megkérdezik, hogy milyen nyelvet beszélsz.

Toronto azonban nem egyenlő Kanadával és ha az ember elmegy egy kisebb városba, mint ahol például jelenleg élünk (Waterloo), akkor ott már több lesz a fehér kanadai.

Nálunk ez kb 75% és a látható kisebbség “csak” 25%, de Torontóhoz hasonlóan itt sem kapják fel a fejüket az emberek az idegen szó hallatán.

Mi van a gyerekekkel?

Nagyon aggódtunk amiatt, hogy 3,5 éves gyermekünk hogyan illeszkedik be egy idegen országban úgy, hogy nem beszélt angolul. Már Magyarországon angolra jártunk vele, hogy szokja a koncepciót, hogy nem csak egy nyelv létezik. Aztán ahogy megérkeztünk daycare-be írattuk egy hónapra, hogy a suli előtt legyen valami minimális angol tudása.

Aztán az iskolában kiderült, hogy alaptalan volt a félelmünk. Nem mondom, hogy nem volt néhány nehezebb hónapunk, mert az igen kommunikatív gyermekünk teljesen frusztrált volt, hogy nem értik őt, ezért ő is átment azon a 2-3 hónapos nehéz időszakon, amit több Kanadába költöző új bevándorlótól hallottunk, de az iskolai fogadtatása példás volt.

A tanár nénik hozzászoktak, hogy egy kanadai iskola egy kis bábel, ahol nagyon sok nyelvet beszélnek. De segítették Márkot, figyeltek rá és arra is, hogy mi milyen jelzéseket adunk és mit kérünk.

Tapasztalatunk alapján az oktatásban alkalmazzák a ‘Diversity is our strength’ mottót, ezért még arra is felhívták a figyelmünket, hogy otthon magyarul beszéljünk Márkhoz, mert úgy is megtanul majd angolul és ne hagyjuk, hogy elveszítse a nyelvét. Példás hozzáállás.

És valóban úgy történt, ahogy mondták, Márk decemberre már folyékonyan kommunikált az iskolában, persze az ő 4 éves szintjének megfelelően és azóta is csak kapkodjuk a fejünket, hogy mennyire természetesen vált/válik kétnyelvűvé.

Welcome to Canada? Valójában mi van a fejekben?

Kanadában nehéz őszinte véleményt hallani. A gyerekek már ovis koruktól tanulják, hogyan kell úgy véleményt mondani, hogy az semmiképpen se legyen bántó, azaz kis túlzással azt tanulják, hogyan ne mondjanak direkt véleményt.

Tehát ha szóba elegyedsz egy kanadaival, akkor az akcentusod miatt úgy is hamar szóba kerül, hogy honnan jöttél és lesz sok awesome, rosszabb esetben interesting (magyarul ez annyit tesz, hogy k. unalmas), de nem fogod megtudni, hogy mit gondol rólad, mint bevándorlóról.

Másfelől, ha egy kanadai nem keresi veled a kapcsolatot, akkor nem kell feltétlenül azt gondolnod, hogy nem kedvel téged, mert a munkahelyi, szomszédi, stb kapcsolatok sokkal felszínesebbek errefelé.

Szóval nehéz azt érzékelni, hogy v a l ó b a n mit gondolnak a kanadaiak a bevándorlással kapcsolatban, ezért érdemes olyan cikkeket olvasni, mint ez vagy például ez.

Ha beleolvasol ezeket a cikkekbe, akkor látszanak ellentmondások. Az egyik kutatás azt hozza ki, hogy a megkérdezettek 40%-a gondolja, hogy a bevándorlási keretszámok magasak lennének. A másik kutatás meg azt mondja, hogy 49% szerint a liberálisok bevándorlási tervei túl magasak.

Olvastam már pár ilyen összefoglalót és nekem az az általános benyomásom, hogy a kanadaiak alapvetően értik, hogy miért van szükség bevándorlásra. Ha nem jönnek a munkás kezek, akkor nem lesz nem lesz elég takarító, nővér, orvos, bankár, informatikus.

A TOP3 ország ahonnan a bevándorlók érkeznek a Fülöp-szigetek, India, Kína, ahol a kultúra nagyon különbözik a kanadaitól, ezért a régi kanadaiak aggódnak azon, hogy mi lesz a “hagyományos kanadai értékekkel”. Ezt az aggodalmat minden kutatásban lehet látni.

Ezen kívül Európa és az USA egyre inkább befele fordul és a Trump-féle idegenellenes politika hatására Kanadába eddig már 30.000 (!) menedékkérő érkezett az egyébként nem őrzött kanadai-USA határon keresztül és egyre több cikk van arról, hogy ez milyen ellátási gondokat okoz Torontóban és Quebec-ben és mennyibe kerül ez Kanadának.

(Plusz az intenzív városi népesség növekedés felfele nyomja az ingatlan árakat, ami sok embert hátrányosan érint.)

Ezen történések együttes hatására a több évtized óta változatlan szintű elfogadás fordulóban van és fogadnék arra, hogy egy konzervatív fordulat esetén egyre több nyíltan negatív véleményt lehet majd hallani a bevándorlással kapcsolatban.

Az, hogy ez mennyire lesz olyan, mint a trumpi vagy orbáni politika, azt még nem lehet látni. Kanada egyre inkább egy olyan sziget, ahol még nem ütötte fel a fejét a nyílt bevándorlóellenesség, de számomra kérdés, hogy mennyire tud ilyen maradni egy teljesen más világtrend mellett.

Hátrányt jelent a karrieredben, ha bevándorló vagy?

Ebben a témában már nem annyira pozitívak a gondolataim, mint a kanadai befogadással kapcsolatban általánosságban. Aki országot vált, az nagyon ritkán tudja a korábbi karrierjét törés nélkül folytatni.

Esetleg csak akkor, ha egy világcégen belül vált országot és pozíciót, de ha előbb országot vált és utána keres munkát (mint mi), akkor nagy eséllyel lejjebb kerül a ‘corporate’ táplálékláncban.

Plusz a látszat ellenére Kanada sok tekintetben rendkívül konzervatív ország és ez a munkatársak kiválasztásánál is érződik. Az a bevándorló, akinek nincs USA vagy kanadai tapasztalata nehéz hónapok elé néz a munkakeresésnél.

Ráadásul a kanadai megélhetés drága, azaz sokan a meglévő tartalékok felélése helyett inkább alul pozícionálják magukat, mert alacsonyabb szinten több a lehetőség és nagyobb az elhelyezkedés esélye. Ez ellen a bevándorlással foglalkozó HR tanácsadók egyébként óva intenek.

Én senior IT Projekt Menedzserként pont két szinttel lejjebb dolgozom, mint Magyarországon az előző munkakörömben, ahol 100 emberért és közel milliárd Ft-os éves büdzséért felelős adminisztrációs igazgatóként dolgoztam (de azért, hogy hosszú távon jobb lehetőségeink legyenek, ezt nem bánom).

Ha azonban megvan a releváns kanadai 6-12 hónapos tapasztalat, akkor kinyílnak a lehetőségek és már lehet azon dolgozni, hogyan lehet a korábbi karrier szintnek megfelelő helyre kerülni.

Ez persze nem lesz könnyű, mert belülről látva néhány nagy multicéget, a vezetők tudatosan vagy sokszor tudatlanul elfogultak, és a vállalatoknak nagy erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a fehér+kanadai+férfi vezetők mellett a nők, a látható kisebbségek és a bevándorlók is szerephez jussanak.

Néhány cég erre nagyobb hangsúlyt fektet, mint mások, de a mélyen gyökerező attitűdöt csak hosszú évek, esetleg évtizedek alatt lehet megváltoztatni.

Konklúzió

Csak röviden, mert úgy látom, hogy ez egy hosszú bejegyzés lett.

  1. Egy bevándorlónak Kanadában jelenleg jó esélye van, hogy sose szembesüljön azzal, hogy nem akarják őt az országban látni és hogy ez mennyit fog változni, az a közvetkező évek történésein jelentősen múlik.
  2. A nagyvárosok könnyebb terep egy bevándorlónak, de ennek ára van, mert ezek a helyek, főleg Toronto és Vancouver nagyon költségesek tudnak lenni, ezért ez nehezítő tényező az új kanadaiaknak.
  3. Az álláskeresés szintén kemény dió, de nem azért, mert valaki bevándorló, hanem mert a kanadai tapasztalatot elvárják a helyi munkáltatók. Ha azonban valaki elhelyezkedett, akkor jó esélye van a fejlődésre, de fel kell készülni minimális tudatos vagy jelentősebb tudat alatti hátrányos megkülönböztetésre.”

Ha szívesen olvasnátok még Ákostól és Kanadáról, akkor látogassatok el a blogjára!

A kanadaivá válás 10 titka

(Nyitókép: pexels.com/Andrea Furtado)

Share.

About Author

Leave A Reply