Mennyiért költöznék haza Magyarországra?

0

Újabb írás érkezett a lassan sorozattá terebélyesedő véleménycserére, ám Karcsi nem csak a kérdésre próbált meg válaszolni, de kissé mélyebben is bemutatta a müncheni körülményeket (ami már csak annál is aktuálisabb, mert megkezdődött az Oktoberfest is, amiről szintén szó lesz.)

“Tisztázzuk először a peremfeltételeket: közel 30 éves szakmai gyakorlattal rendelkező, (öntömjén nélkül) magasan képzett számítástechnikus vagyok, több világszinten is igen méretes cégnél, több területen szerzett rendszerüzemeltetői, rendszergazdai gyakorlattal.

Legutóbb otthon két éve dolgoztam, alkalmazottként egy igen nagy, nemzetközi cégnél, annak magyarországi lerakatánál, vezető rendszergazdai munkakörben, a junior kollégák munkáját a csoportvezető helyett részben felügyelve és irányítva, de hivatalosan nem vezetői pozícióban.

Ehhez megkaptam azt a legmagasabb fizetést, amit egy ilyen munkáért Magyarországon valaki megkaphat, aminél többet nem fizet senkinek egyetlen cég sem.

Voltam máshol állásinterjún, mert megkerestek, de ugyanaz volt ott is a legmagasabb ajánlat. Ez túlórával, extrákkal együtt megközelítette a havi 600 ezer Ft-ot, azaz gyenge 2000 Euró volt (nettóban, amit hazavihettem).

Ennél többet csak vezetőként vagy saját vállalkozásban tudnék Magyarországon keresni. Előbbihez semmi kedvem, mert nem szeretem, ha mindenki rugdal, és nem vagyok túl jó corporate soldier, hogy a harmadik hülyesége után ne borítsam valakire az asztalt. Annyira jól nem fizetik meg még a vezetőket sem ezeken a helyeken… Utóbbit is próbáltam, de köszönöm, inkább külföldön csinálom, ott lényegesen egyszerűbb a könyvelés.

Mi a helyzet Németországban?

Jelenleg Németországban dolgozom, egy újabb igen nagy cégnél (autógyártó), ahol nem vagyok vezető semmilyen módon, csak egy sima, mezei, gyalogos rendszergazda a többiek között a sorban.

Az itteni fizetésemből kb. az otthon volt összkeresetem másfélszeresét tudom félretenni (!!!) havonta, de legalább ugyanannyit még egy nagyon rossz hónapban is sikerül (itt vállalkozóként dolgozom, nem alkalmazottként, így ha szabadságon vagyok, nem kapok fizetést).

KÜLFÖLDI MUNKALEHETŐSÉGEK EGY KUPACBAN

Mindezt amellett, hogy rendszeresen utazom haza, hogy szállást fizetek, ami nem olcsó, hogy időnként étteremben vacsorázom, mert szállodában lakom, így nem tudok hol főzni magamnak, hogy néha meglátogat a család is, és akkor igazán nem a mindenáron való spórolás a legfőbb szempont, és nem a tíz deka felvágott + 2 zsemle az ebéd menü, hogy nem gond, ha kell egy új mobiltelefon valakinek a családban, és ilyenkor nem a 20 ezer Ft-os használtat guglizom ki a Vaterán, stb., stb., stb.

Másfél év után konkrétan lakásvásárlásban gondolkozunk az ezalatt megtakarított pénzből. Ennyi, történet vége.

Csöndes élet

A bloggazda kérésére azonban folytatom a történetet. A német mindennapokról annyit, hogy bár vannak olyan esetek és helyzetek is, mint Chemnitz, az ország legnagyobb részében azért még mindig rend van, az emberek csöndben éldegélik az életüket.

Ahol én élek, az München. Amikor éppen az FC Bayern játszik, akkor nem olyan csöndes az élet a városban, de amúgy semmi különös. Nem a város közepén lakom, részben az árak miatt, részben, mert 2012 óta oda tilos az Euro-4-esnél alacsonyabb besorolású dízellel behajtani, és az enyém hármas.

Ezt persze gyakorlatilag lehetetlen ellenőrizni, azonban ha leparkol valahol az ember, ott bizony előfordulhat, hogy ellenőrzik, és abból bírság lesz. Más városokban mások a szabályok – mindenki nézze meg előre, hogy ahová megy, mi az előírás, mert nincsenek tekintettel olyasmire, hogy turista vagy bármi, ha tilosban jár az ember és rajtakapják, fizetni kell.

A céges irodával szemben éppen egy menekülteknek szánt átmeneti szálló működik, ahol elméletben egyedülálló anyák laknak – a gyakorlatban persze szinte állandóan ott vannak az egyedülálló férfiúk is, akik látogatják őket. Annyi mindenesetre biztos, hogy a világ éppen eléggé sok tájáról érkeztek a lakók, amennyire erre a különféle nyelvekből következtetni lehet.

Vannak néha kiabálások – főleg a gyerekek, a felnőttek elég normálisan viselkednek –, napi látványosság a valamilyen húros törzsi hangszert pengető, hozzá három hangon váltakozva éneklő pofa, aki végigsétál az utcán, de alapvetően rend van anélkül is, hogy a rendőröknek folyamatosan az utca végén kellene ácsorogni.

Na persze jelen vannak az egyenruhások, random időben naponta többször (éjjel is!) elgurul a rendőrautó az utcában. Mindenesetre eddig – igaz, hogy 190-es, 120 kilós férfiként – nem akadt még olyan hely és időpont, ahol és amikor félelemre a legkisebb okom lett volna, dacára annak, hogy München ill. Bajorország szinte „Németország kapuja”, ami a bevándorlást, a „balkáni útvonalat” illeti.

Barátságos kollégák

Az irodában a kollégák között többen vannak magyarok is, így azt nem tudom megítélni, hogy mennyiben az ő korábbi teljesítményük és viselkedésük az alapja, hogy a németek többnyire barátságosak, közvetlenek, segítőkészek, és ha a gyerekük keresztelőjére vagy az esküvőjükre nem is hívnak meg, 1-2-3 heti rendszerességgel van cégen belüli, de nem céges, hanem magán szervezésű közös esti program. Ha egy sörözés, akkor az, ha egy grillparty a cég mögött a hátsó udvarban, akkor az, mindegy.

Szinte bárhol minimum fél tucat különféle bolt van a közelben, többségében élelmiszerbolt, ill. olyan hely, ahol ennivalót lehet venni (gyros/döner/kebab, pizza, hamburger stb.), és persze sört is mérnek szinte minden sarkon egy alkalmas sörkertben vagy vendéglőben.

Errefelé a búzasör járja, de az egyéb fajták is igencsak fogyaszthatóak. Vannak külön az Oktoberfestre készülő főzetek, amiket nem is lehet kapni az év más időszakában, csak kb. augusztustól októberig.

A dobozos sör elég ritka, inkább üvegben árulják a söröket. Németországban minden göngyöleg betétdíjas, üveg, doboz, PET-palack, és vissza is váltható, nem csak mondják.

„Idegen” holmival kár próbálkozni, mivel a vonalkód alapján azonosítja, hogy német termékről van-e szó, és nem fizet, ha nem passzos a vonalkód. Na ja, jó üzlet lenne 25 centet kapni minden egyes sörösdobozért…

Az Oktoberfest

Az Oktoberfest maga is egy érdekes dolog. Van egy jókora rét nem messze a belvárostól, ahol az év nagy részében nincs semmi, esetleg egy cirkuszsátor vagy hasonló. Azután jön az Oktoberfest, és megtelik sátrakkal az egész.

A „sátor” ebben az esetben olyan 40-50 m-es oldalhosszúságú, 10-15 m-es belmagasságú dolgot jelent, amiben 1000 ember is simán elüldögélhet. És ebből van minden jelentősebb sörfőzdének egy, azaz összesen vagy 8-10, plusz a kisebbeknek kisebbek, plusz az étkezést biztosító egyéb helyek, szuvenírárusok, bőrgatya és dirndliárus bódék stb. Szóval őrült felfordulás az egész.

Minden rettentő drága, azt mondanom sem kell. Tavaly 11 euró volt a „Maß”, azaz a literes sör (kisebbet nemigen szolgálnak fel). A sátrakban az étel is igen drága, de a kinti bódékban mindenféle virslis, Leberkäsés és hasonló zsemléket relatív olcsón meg lehet kapni. Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni.

Figyelem! Azokon a helyeken, ahol gyanúsan kevesen vannak (általában a sátor széle felé, elkerített részeken), fix összegért lehet helyet kapni, amiben 1-2 Maß + némi étel is benne foglaltatik, de összességében még sokkal drágább, mint az amúgy sem olcsó sör és étel a sátorban.

Szóval kéretik mindenkinek nem csőbe húzni hagyni magát ezektől a helyektől, és inkább kicsit tovább keresgélni a „nagy közösben”, hol van még szabad hely.

Jó trükk az is, hogy ha egy asztalon foglalócédula van, megkérdezni a pincérektől, hogy a foglalásig oda lehet-e ülni – azután előfordul, hogy az asztalt foglalók el sem jönnek és lehet maradni, de ha nincsenek túl sokan meg is lehet őket kérdezni, van-e kifogásuk a maradás ellen.

Amilyen nagy közösségi heppening az Oktoberfest, nem gyakran szokott elutasító lenni a válasz. A tutti persze az előre foglalás, de az ideire már most késő, szóval azt idejében meg kell tervezni-szervezni.

A bevásárlások

A boltokról. Van Lidl, Penny Market, Aldi Süd (merthogy van Aldi Nord is, kettévált a cég), Rewe, Hit!, Edeka stb. Érdekes, de talán nem meglepő, hogy errefelé értékelhető minőségű árut kínál a nálunk olcsóságáról híres láncok bármelyik tagja.

Na persze, itt nem a nemtudommelyik Húsipari Vállalat termékeit, meg az éretlen trappista sajtot és hasonlókat csomagolják át saját márkásba, hanem az itteni gazdák termékeit. Azok meg kénytelenek jobb minőséget gyártani, mint amit mi otthon megszokhattunk, különben a fejükbe húznák az árujukat az itteni T. Vásárlók…

Munkavállalás

Bizonyos szakmákban igen nagy a kereslet az emberekre, pl. esetemben is, amikor lejárt a szerződésem, nem volt nagy gond újabb állást találni egy másik IT-s cégnél.

Ez nyilván nem jelenti azt, hogy bárki, bármikor talál jó és jól fizető állást, de azért nem reménytelen az ügy. Az alacsonyabb képzettséget igénylő „kétkezi” munkákra is mindig keresnek, bolti eladónak, árufeltöltőnek meg akár gyengébb nyelvtudással is elmehet bárki, fel fogják venni.

Attól viszont óva intenék mindenkit, hogy egyszer csak kiszaladjon, hogy majd lesz valami. Ott az internet, tessék előre olvasgatni, keresgélni, és csak akkor jönni, ha már van hová!

A nyelvtudás viszont fontos. Enélkül a mindennapok sem egyszerűek, pláne, hogy errefelé nem azt a színtiszta hochdeutsch-ot beszélik, sőt. A bajor dialektus semmivel nem rosszabb a bécsi osztrák tájszólásnál. Talán csak a svájci német, vagy a vorarlbergi az, ami übereli. Angol is jó, ha német nincs, de valaminek muszáj lennie, különben munkát vállalni sem lesz könnyű.

Szállás

Lehet olcsón találni – az olcsó itt 20-25 euró/éjszakát jelent –, de valamirevaló szállodai szoba inkább 50 körül van, és annyiért még nem biztos, hogy adnak reggelit.

A másik a bérlakás, vagy magyar nevén az albérlet. Járható út, de első menetben itt is inkább a sokszobás lakásokban bérelt egy szoba + közös fürdő- és konyha használat lehet a jobb megoldás, mivel egy saját lakás, legyen akármilyen kicsi is, benne van egy ezresben havonta.

Lehet kicsit messzebb is keresgélni, akkor mondjuk 800 euró + rezsiért kisebb családi házat is lehet találni, de cserébe sokkal többet kell utazni a munkahelyig.

Az utazás nem nagyon gond, eltekintve az árától… 2,90 egy másfél órás jegy, de az S-Bahn akár még két további zónába is elvisz, amivel összesen háromszor ennyi lesz a jegy ára.

Viszont jóféle bérletek vannak, amikkel ez jelentősen optimalizálható. Ez amúgy városonként változó, de a Neten minden ott van, úgyhogy érdemes előre tájékozódni, mielőtt bármiben döntést hoz az ember.

Mennyiért mennék haza?

Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy ezek után mennyiért mennék haza? Összegszerűen nem nagyon sokért, mert hajlandó lennék a mostani keresetem jelentős részéről lemondani azért, hogy otthon lehessek a közelebbi és távolabbi családommal.

De ahogyan azt már sokan leírták a blogon, hogy aközé az agresszív, frusztrált, a vélt vagy valós sérelmeit, dühét másokon korlátlanul és gátlástalanul kitöltő embertömeg közé, ami most a magyar lakosság egy jelentős részét alkotja, hajlandó legyek tartósan visszatérni, azt nem tudom, milyen összeggel lehetne megfizetni.”

Dárdai: „Így lettem berlini és maradtam magyar”

Share.

About Author

Leave A Reply