Mekkora a magyar elvándorlás?

0

Nem szeretnék sem lelombozni, sem a tovább olvasástól eltántorítani senkit (sőt), de az azért elég nyilvánvaló, hogy mióta szabad a munkaerőáramlás az Európai Unión belül, azóta a fenti kérdésre pontos választ senki sem tud adni. Viszont nem is biztos, hogy kell, merthogy a tendenciák talán még érdekesebbek, mint maguk a számok.

A határátkelésről ugye azért nincsenek pontos számok, mert simán el lehet úgy külföldre költözni (és ezzel rengetegen élnek is), hogy az ember papíron még mindig Magyarországon él.

Vannak persze mindenféle egyéb módszerek, statisztikák összehasonlítása, de a szakemberek abban egyetértenek, hogy ezek egyike sem teljesen megbízható. A téma egyik jeles magyar szakértője, Kováts András, a Menedék igazgatója úgy vélte még év elején egy bécsi konferencián, hogy tulajdonképpen a trendek és a tendenciák izgalmasabbak, mint a puszta számok.

Az alábbi grafikonokat is ő állította össze az Eurostat és az ENSZ adatait használva, kifejezetten a V4 országaira (tehát Magyarország mellett Szlovákiára, Csehországra és Lengyelországra) koncentrálva.

Az biztos (és ehhez még szakembernek sem kell persze lenni), hogy 1990 óta mindegyik V4-országban emelkedett az országban születettek, de külföldön élők száma.

Ebben persze semmi meglepő nincs, az is látszik, hogy mindenhol folyamatos a növekedés (és persze itt azért figyelembe kell venni gondolom olyan tényezőket is, mint Csehszlovákia felbomlása).

Ami ennél sokkal érdekesebb, sőt, akár megdöbbentőnek is nevezném, az az, hogy az arányokat nézve a cseheknél (!!) a legnagyobb az emelkedés, utána Lengyelország, majd Szlovákia, végül Magyarország következik. Legkevésbé tehát Magyarországon ugrott meg a határátkelés.

Az adat azért is megdöbbentő, mert a cseheknél alig-alig téma a kivándorlás, így aztán a konferencia résztvevői is alaposan felzúdultak. Mert az egy dolog, hogy a lengyeleknél ez egy természetes dolog, de a csehekben az él, hogy onnan senki sem akar külföldre menni.

Azt is érdekes megfigyelni, hogy míg a cseheknél és a lengyeleknél 2000 és 2010 között van egy nagy ugrás, addig a szlovákoknál ugyanezen idő alatt gyakorlatilag semmit sem változott a külföldön élők aránya, míg Magyarországon lassú, de stabil emelkedést látunk.

Ha ugyanezt a lakosság százalékos arányában nézzük, akkor sokkal homogénebb ívelést látunk a négy ország esetében, igaz, a lengyelek és a csehek itt is kiemelkednek, csak éppen a sorrend fordult meg.

Míg Lengyelországban 10 százalék körül van a külföldön élők aránya, Csehországban közelíti azt, Magyarországon és Szlovákiában pedig 6 százalék körül alakul.

Persze ezekbe az országokba bevándorlás is volt, nem csak kivándorlás onnan. A lengyeleknél 1990 környékén volt egy nagyobb beáramlás, a cseheknél és a szlovákoknál volt nagyobb emelkedés az évtizedek során, míg Magyarországon kb. állandó.

A bevándorlás egyik visegrádi országban sem volt képes ellensúlyozni a kivándorlást, Lengyelországban különösen rossz az arány, a többi három ország esetében minimálisak az eltérések.

Hasonlóságok és különbségek

Ha összegezni kellene a fentieket, akkor azt mondhatjuk, hogy ami közös a négy országban az a negatív migrációs egyensúly (azaz többen mennek el, mint érkeznek), emellett az EU/EFTA országok számítanak fő célpontnak és mindemellé dinamikus jelenségről van szó, amihez nehéz megbízható adatokat találni.

A különbségek is jól láthatók: míg Lengyelországban és Csehországban dinamikus növekedést látunk, addig ennek üteme Szlovákiában és Magyarországon jóval lassabb.

Érdekes az is, hogy miközben a cseheknél és a szlovákoknál enyhén ugyan, de emelkedett a teljes népesség száma, addig Lengyelországban stagnált, Magyarországon pedig jelentősen csökkent – de ez már túlmutat a határátkelésen.

Share.

About Author

Leave A Reply